A Müskinn tervezői, Tóth Eszter, Sziládi Noémi és Rakovszky Zsófia főleg táskákat és kiegészítőket készítenek. Ezek az egyedi darabok mind tökéletességig szerkesztett, a lehető legkifinomultabbra álmodott tárgyak. Nemrégiben közös munkát hoztak létre a Silf duó egyik tagjával, Alpárral (Zalkai Bálint), a zene és tervezés folyamataiban mind alkotóelemeiben, mind eredményében érdekes összefüggésekre találtak, amelyeket egy kiállítás keretein belül tártak fel. Többek között ezekről kérdeztem őket.
KULTer.hu: Mi a különbség az alapkollekció és konceptuális kollekció között? Melyik igényel nagyobb figyelmet, kreativitást, és melyik áll közelebb hozzátok?
Eszter: A konceptuális kollekciók alapvetően nagyobb előkészületet igényelnek. Egyrészről ezeket egy kutatás előzi meg, illetve annak kiválasztása, hogy kivel dolgozzunk együtt. Ez egy hosszabb folyamat, aminek egyfajta közös bemutatkozás az eredménye. A konceptuális kollekció inkább projekt jellegű, így jobban el tudunk mélyedni benne. Az alapkollekció sokkal funkcionálisabb, igazodik a mindennapi élethez.
Zsófi: Nagyon nagy különbség a kettő között, hogy az alapkollekció inkább emberközpontú, a körülöttünk élők igényeire válaszol. A konceptuális sokkal inkább önmagáról, és általa a művészetről, a tudományról szól, vagy bármiről, amit hozzákapcsolunk egy-egy kollekcióhoz. Azért is választottuk ezt a típusú működést, mert a tudásunkat, a készségeinket, az ízlésünket szerettük volna csiszolni, új kontextusba helyezni, megforgatni. Új dolgokról tanulni és kipróbálni a szerzett tudást.
Noémi: Most úgy áll az alapkollekció, hogy van öt olyan modellünk, amit már teljesen kikísérleteztünk. Ezek a táskák elég nagy „evolúción” mentek át, mondhatni, most már „fixek”.
KULTer.hu: Hogyan jött az ötlet, hogy Alpárral kooperáljatok? Miért fontos külső személy bevonása az alkotásba, illetve a szubkultúrák összevonása?
Eszter: A kollaborációt igazából gyűjtőfogalomként használjuk egy ihlető és ihletett elem bevonására. A kollekcióknál mindig kell inspiráció, amiből kiindulunk. Azt szerettük volna elérni, hogy ez ne egy teljesen idegen, független tényező legyen, mint egy interneten látott kép, egy bárhol hallott zenerészlet, hanem olyasmi, ami tényleg eleme a munkánknak, és viszont, mi is az övének. A közös munka legyen olyan, ami mindkét felet megmozgatja. Ez tényleg bárki lehet, aki kicsit is mást csinál, mint mi. Ezzel új nézőpontba, új megvilágításba helyezi a dolgokat. Pontosan ezért is fontos a szubkultúrák összevonása, mert így gyarapodhatunk, tágíthatjuk saját magunk és mások látókörét. Azt hiszem, ilyenkor születhetnek igazán nagy dolgok.
Zsófi: Ez a fajta bekapcsolódás azért is nagyszerű, mert az a terület vagy alkotás, amit a kollekciónk középpontjába állítunk, és így a magunk nyelvén beszélünk, vallunk róla, egy folyamatos visszacsatolássá is lesz. Egymás értelmezéséből és válaszából nyerünk tapasztalatot. Nem csak a távolból nézünk valamire, és utána feldolgozzuk, átalakítjuk azt, hanem tényleg testközelbe kerülünk vele.
Noémi: Ezenkívül az is nagy dolog, hogy általunk, a közös eredmény és közös alkotás révén a befogadó is egyre nyitottabbá kell, hogy váljon. Vannak területek, amik iránt csak nagyon szűk közönség érdeklődik, és hiába lehetne átfedés, ha ezek viszonylag lekorlátozottak és nagyon el vannak zárva egymástól. Ennek az áthidalása is célunk, hiszen amikor elkészül egy kollekció és annak lesz egy bemutatója, akkor létrejön egy platform, ahol a mi közönségünk és az együttműködő fél közönsége találkozhatnak. Mivel igyekszünk minél távolabbi műfajokat bevonni a közös eszmecserébe, ez több, igen különböző szubkultúrát is jelenthet.
KULTer.hu: Akkor tehát Alpár jelenléte több mint inspiráció? Milyen szerepet tölt be az alkotási folyamatban? Ki az inspirált és ki az inspiráló?
Noémi: Ennek jó esetben pont az a lényege, hogy mindkét fél mindkettő. Ez remekül sült el a Bálinttal (Alpár), és ő is mondta, hogy a közös munka folytán, általunk, új értelmezési tartományokat hozott létre, amitől a saját zenéjéhez való hozzáállása is változott valamelyest. Az is nagyon izgalmas volt, hogy a megszokott munkamódszerhez, zártabb rendszerhez képest gyakorlatilag mindent át kellett rendezni, át kellett beszélni, látni és érezni, hogy mi, kinél, hogyan működik.
Zsófi: Ő is, például nem csak elkészített egy albumot a közös munka során, azt mondta, hogy valószínűleg hosszú távon hatott rá a projekt. Szerintem ez a legjobb, ami történhetett. Ez abszolút megerősített minket abban, hogy érdemes kollaborálni.
KULTer.hu: Hogyan választotok hozzá embert? Milyen művészeti ágat terveztek még bevonni ebbe a közös alkotófolyamatba?
Eszter: Igyekszünk olyan területről partnert választani, aki valamilyen pozitív hatással tud lenni a Müskinnre, a látásmódunkra, esetleg olyan témával foglalkozik, amit fontosnak tartunk feldolgozni és a közönségünkhöz eljuttatni. Az sem kizárt, hogy úgy találkozunk a behatással, hogy nem is tervezzük, nem számítunk rá, és egyszer csak valami felkelti az érdeklődésünket. Valaki olyasmit csinál, ami megmozgat minket és szeretnénk tőle tanulni, illetve el tudjuk képzelni, hogy jó összhang lehet közöttünk, amiből jó dolgok születhetnek.
Noémi: Az sem kizárólagos, hogy művészeti ág legyen az, amit bevonunk a terveinkbe. Minden választással tanulunk valamit, ami hat a következő projektekre. Ami hiányzott az előzőből, azt beleépítjük a következőbe. Ez a tapasztalás dinamikát ad a dolgoknak, az előző munka eredménye, ritmusa valamilyen szinten irányítja a következőt, így azt is, hogy merre fordulunk legközelebb, hogy honnan választunk embert.
Zsófi: Az sem feltétel, hogy egyetlen egy személy legyen a partnerünk, már több, különböző szervezet neve is felmerült, amiket nagyra tartunk, és amikkel úgy látjuk, közös célokat mondhatunk magunkénak, közös értékeket képviselünk.
KULTer.hu: Úgy tudom, fontos nektek a környezettudatosság, az újrhasznosítás. Meséljetek erről, milyen innovatív anyaggal terveztek még dolgozni?
Eszter: Ebben kezdetektől fogva mindhárman egyetértettünk, hogy a környezettudatosság a divatban ma már nem egy olyan dolog, amivel kérkedni lehet, hanem egyszerűen fontos és megkerülhetetlen. Egyelőre nem kizárólag újrahasznosított anyagokból készítjük termékeinket, de törekszünk erre. Újabb és újabb próbálgatásokkal, egyre többfajta anyag felhasználásával igyekszünk kiaknázni őket. Az sem utolsó szempont, hogy amit elkészítünk, az tartós, strapabíró legyen.
Noémi: Szeretnénk kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni az alapkollekciónk legújabb változatára is, ami teljesen újrahasznosított, illetve vegán. Ezeknek az anyaga többnyire katonai vászon, ami szerencsére a praktikumon kívül esztétikailag is remekül passzol az arculathoz. A logó szivacsát például csomagolóanyag-maradványból készítjük, ami a gyárban hulladéknak számít.
Zsófi: Az új kollekciók anyagában maradékfát is fel fogunk használni, valamint továbbvisszük ezt a vásznat. Ezen kívül 3D nyomtatott kiegészítők lesznek benne, szintén újrahasznosított műanyagból. Illetve, ami a müskin x alpárban is megjelent, az a Cabrio-fólia, ami egyfajta átlátszó PVC fólia, ez a Cabrio autók hátsó szélvédőjének az anyaga.
KULTer.hu: Nemsokára egy kiállításon mutatjátok meg az alkotás lépéseit. Honnan jött az ötlet? Mit jelentenek a különböző fázisok és mi ezeknek az egymáshoz való viszonya?
Eszter: Nos, már az egyetemen éreztük, hogy a mi munkánkban az embereket csupán a végtermék érdekli. Pedig az, aki ezt készíti, rengeteg megismételhetetlen és lenyűgöző folyamatot, állapotot megél, mire kiadja a kezei közül a terméket. Azért is választottuk a kollaborációt, hogy ezt megmutathassuk, hiszen a közös munkában az inspirációra ugyanolyan hangsúly helyeződik, mint a végeredményre. Ahogy a zenében is, nem csak a fázisok összessége, de egymáshoz való viszonyuk és minden egyes fázis önálló értékkel bír.
Zsófi: Ezeknek a konceptuális kollekcióknak valamilyen elvont tartalmuk van. Valahonnan meg kell közelíteni őket, a cél, hogy a néző ráébredjen, nem kizárólag egy tárgyról szólnak, hanem sokkal-sokkal többről. Ehhez persze kell valamilyen kiinduló- vagy támpontot adni. Szerintünk ennek a legjobb formája a közvetlen útmutatás, így egyrészt a kiállításon élőben beszéltünk róla, másrészt készítettünk leírásokat, volt alkalmazás is. Ha a befogadó részéről nem történik meg a megértés és egyik irányba sem lesz visszacsatolás, a projekt öncélú marad.
Noémi: Igen, szerintünk ez nem csak óriási feladat, de óriási lehetőség is. Megtudhatjuk, hogy a tartalom, amit mi megálmodtunk, átadható-e. A cél az, hogy ne csak a tárgy, a közvetítő felület váljon láthatóvá, hanem az általa közvetített érték is legyen mindenki számára elérhető tartalom. Az egész márka abból a gondolatból indult, hogy mutassuk meg azt a folyamatot, amit végigjárunk, hiszen olyan kivételesen szép, végigkövethető lépcsőfokai vannak. Ebbe sajnos a készítőkön kívül senki nem lát bele, emiatt pedig a mi szakmánkat gyakran amolyan pusztán „ipari” művészetnek tekintik. Jó lenne másoknak is megmutatni ezeket a mélységeket, és sokkal közelebb hozni ezeket a „laikusokhoz” is, hiszen ez egy nagyon érdekes dolog.
KULTer.hu: Praktikum és dizájn között: hogy lesznek termékeitek markánsak, strapabíróak és maradnak mégis egészen egyéniek, kivételesen szépek?
Zsófi: Egyrészt úgy, hogy a dizájnban benne van a praktikum is. Ezek egyáltalán nem ellentmondásos tényezők, sokkal inkább egymást feltételező és kiegészítő két oldala ugyanannak a dolognak. Ami jól, odafigyelve és aprólékosan lett megtervezve és kivitelezve, az esztétikai vonatkozásában is visszaadja ezt. Ahogy egy hídban is épp az a szép, ahogy látni lehet, hogyan húzódnak, oszlanak meg az erők, hogy hatnak azok egymásra, hogy a legkisebb elem is mennyire fontos és mivé áll össze az egész, az egy táskánál is így van. A köztudatban tényleg úgy terjedt el, hogy ez a két dolog valahol ellentmondásos. Mi azok közé tartozunk, akik szerint ez a kettő egymást erősíti. Hogyha egy táska nem jól működik, nem áll össze, akkor nem lesz szép és nem is használható.
KULTer.hu: Egyelőre főleg megrendelések alapján készítetek táskát, vagy már boltokban is elérhetőek a termékek?
Eszter: Igen, most több boltban is árulunk, de célunk, hogy még több üzletbe bekerüljünk. Ezenkívül szeretnénk online vizekre is evezni, webshopot létrehozni. A honlapunk már majdnem kész állapotban van, már csak simításokat kell végezni rajta. Első körben Magyarországon szeretnénk árusítani, de nyilván elkerülhetetlen az, hogy külföldre is tekintsünk, emiatt lenne az online értékesítés szuper. A megrendelés is működik, e-mailben, Facebookon és instagramon is elérhetőek vagyunk. Alapvetően az egyes boltokban eltérő a választék, az üzletek stílusához igazodva. Jelenleg a Printában az újrahasznosított táskák, a MONO-ban a bőrtáskáink, a decolaborban meg a vászontáskáink kaphatóak.
A képek forrása a Müskinn weboldala.
