Idén ősszel jelenik meg a Sárik Péter Trió Beethoven műveinek jazzfeldolgozásait tartalmazó lemeze, melyet november 4-én mutatnak be a Zeneakadémia Nagytermében. A Beethoven-program a nagy sikerű Jazzkívánságműsor sorozat folytatása – felidézik azt a kort, amikor az improvizáció még a klasszikus zene szerves része volt.
A trió lemezbemutató koncertjén a mester dallamai és harmóniái keverednek a jazz és a popzene ritmusaival, s elhangzanak szimfóniáinak és zongoraszonátáinak részletei. A 19. századi komponista géniuszról, egy vele képzeletben eltöltött napról, valamint a klasszikusok aktualizálásának létjogosultságáról Sárik Péterrel beszélgettünk.
KULTer.hu: Kétségkívül nagy merészség Beethovent megjazzelni. Honnan az ötlet?
Már a Jazzkívánságműsorban is játszottunk klasszikus zenei feldolgozásokat, és Beethoven volt az első, akinek a műveiből egy egész estés összeállítás született. A kívánságműsorban egyszer valaki az Örömódát kérte tőlünk, ennek feldolgozása olyan jól sikerült, hogy felvettük stúdióban, majd elkezdték játszani a számot a rádiók is. Miután az I. kerület polgármestere meghallgatta ezt, megkérdezte, lenne-e kedvünk fellépni egy egész estés koncerttel a Beethoven Budán elnevezésű koncertsorozat keretében.
KULTer.hu: Merthogy Beethoven 1800 tavaszán szintén a budai Várszínházban adott koncertet.
Igen, és ennek emlékére született meg a koncertsorozat, melyet 2000 óta minden májusban megrendeznek. A Sárik Péter Trió – Sárik Péter (zongora), Fonay Tibor (bőgő), Gálfi Attila (dob) – volt az első jazz-zenekar, amely fellépett itt, a műsorunk hatalmas sikert aratott, ekkor határoztuk el, hogy Beethoven műveinek feldolgozásait lemezen is megjelentetjük. Először mi is nagyon merész ötletnek tartottuk a 19. századi zeneszerző géniusz műveinek megjazzesítését, de nagy lelkesedéssel és örömmel álltunk a feladat elé. Tavaly májusban tartottuk a Jazzimprovizációk Beethoven művekre című műsorunkat a Várkert Bazárban – fogalmunk sem volt arról, milyen lesz a fogadtatása. Tojásokkal dobálnak meg vagy elnyeri a közönség tetszését? – ez volt a kérdés. Abból, hogy hetekkel a koncert előtt elkelt az összes jegy, már azért éreztük, hogy valamibe nagyon beletrafáltunk. Az első számunkat óriási tapssal fogadta a közönség, a koncert szerencsére óriási sikert aratott.
KULTer.hu: Mit tudtatok hozzátenni az amúgy önmagában tökéletes Beethoven-művekhez? Egyáltalán kell Beethovent aktualizálni?
Nem csak arról van itt szó, hogy Beethoven műveit átültetjük a 21. századba, hanem arról is, hogy egy kicsit a hajdanán élt művészek fejével gondolkodunk. Egyrészt fontos volt, hogy megidézzük azt a kort, amikor a klasszikus zenészek még improvizáltak, másrészt sajnálatos tény, hogy manapság egyre kevesebb családban dívik a zenehallgatás, a legtöbb iskolában pedig csupán heti egy énekórát tartanak a pedagógusok, így nem csoda, hogy a mai fiatalok többsége aligha találkozik klasszikusokkal. A Sárik Péter Trió éppen ezért kiemelt figyelmet fordít arra, hogy eljuttassa az egyes műveket – így Beethovent is – a fiatalokhoz, de olyan formában, amilyenben szívesen hallgatják.
A klasszikushoz képest elég merészen belenyúltunk a művekbe, de a mai elektronikus zenékhez képest egyáltalán nem. Meghallgattam Beethoven összes művét, és kerestem közöttük azokat, amelyek adják magukat a feldolgozáshoz. Igyekeztem Beethoven fejével gondolkodni, és rájönni arra, hogy ha ma élne, és lenne egy olyan triója, amilyen nekünk van, vajon hogyan játszaná el az egyes műveket. Szimfóniarészleteket, zongoraszonátákat játszunk, amelyeket bőgővel és dobbal kísérünk. Nem úgy kell elképzelni ezt az egészet, hogy mi kvázi belerondítottunk a művekbe, hiszen például a harmóniákat és a dallamokat szinte teljesen érintetlenül hagytuk, inkább a ritmusokba nyúltunk bele. Nem akarunk klasszikus zenészeknek látszani, a saját terepünkön maradunk. A jazzes, popos ritmusok és groove-ok, valamint az improvizáció által frissebbek lettek az eredeti művek, de az üzenetük megmaradt.
KULTer.hu: Mindezt a Zeneakadémia Nagytermében, a magyar klasszikus zene szentélyében közvetítetek a nagyérdeműnek.
Óriási dolog, hogy itt fogjuk bemutatni a lemezt, s hogy a Zeneakadémia vezetősége nyitott volt arra, hogy ezt az érdekes kísérletünket befogadja. Liszt, Erkel, Dohnányi, Bartók, Kodály, és még sokáig sorolhatnánk azokat a géniuszokat, akik neve összekapcsolódott az intézménnyel, azt hiszem minden művész életében fontos állomás, ha itt koncertezhet.
A közönség rendszerint aktív részese az előadásaitoknak. A novemberi lemezbemutató koncerten sem lesz ez másképp?
A zenekar a hallgatók közreműködésével adja elő az Örömóda jazzesített változatát. Minden néző kap egy papírt, amelyen nyomon követheti, hol kell belépnie és csendben maradnia. Ilyenkor a közönség és mi is átalakulunk egy nagy, boldog óvodáscsoporttá, hisz ez az egész egy nagy játék, amitől mindenki boldog, és teli szájjal nevet vagy sír a meghatottságtól. A fellépők és közönség közt legtöbbször óriási szakadék tátong, most a dallamok nyelvén kommunikálva forrunk össze egy este erejéig. Volt már példa erre Romániában is – a román és magyar közönség két nyelven énekelt egyszerre. Tisztelettel viseltetünk a Zeneakadémia iránt, ugyanakkor a falak közé csempésszük azt a fajta laza, közönséghez forduló stílust, amely mára a védjegyünkké vált.
KULTer.hu: Ha Beethoven élne, szerinted milyen véleménnyel lenne a feldolgozásaitokról?
Szerintem nagyon bírná őket! Mind a régi korokban, mind ma az útmutató zeneszerzők folyamatosan az új irányokat keresték, így gondolom Beethoven is érdeklődéssel hallgatná művei adaptációit. Aztán előbb-utóbb odajönne a zongorához, és játszana egy jót Tibivel és Attilával.
KULTer.hu: Milyen lenne egy vele eltöltött ideális napod?
Eleinte biztosan csak ülnék a sarokban, meg sem mernék szólalni, és nagyon örülnék annak, hogy egyáltalán egy légtérben lehetek vele. Talán elmennénk sétálni, óvatosan ballagnék mellette, nem próbálnám megzavarni, ugyanis nem volt túl barátságos és beszédes ember. Aztán meghívnám egy sörre, megoldódna mindkettőnk nyelve, és onnan már menne minden magától. Zongoráznék neki olyasmiket, amikről ő még nem tudhat, például mutatnék neki egy kis Bartókot és néhány jazzakkordot, mire ő a homlokára csapna, kizavarna a szobából, és az általam mutatottaktól inspirálva írna egy olyan művet, amellyel időben előre nyúlna száz évet.
A képek forrása Sárik Péter hivatalos oldala.