Október huszonegyedikén volt szerencsém eljutni egy Bëlga-koncertre a Pécsi Est Caféban, ahol életemben először hallhattam élőben azokat a kultikus számokat, amiket középsulis korom óta fújunk kívülről. Ennek ellenére volt bennem egy kis félelem, hogy csalódni fogok a srácokban, hogy esetleg már megkopott a tehetségük – lásd Tankcsapda –, de ezek a kétségek az első számot követően rögtön semmissé váltak.
Az első pozitív csalódást a srácok megjelenése okozta. A cifra és bugyuta téli sapijaiktól a zászlóikon át a színes fesztivál-napszemüvegeikig egyértelműen jelezték mindennel, hogy bulizni és bulit csinálni érkeztek. Az együttes tagjai között eszméletlen a kémia és az összhang, amire szükség is van, mivel elég sok apró elem mozog együtt azért, hogy ez a szervezett káosz, ami egy Bëlga-koncert, zökkenőmentesen pöröghessen. A parádét a Mit Parodizálsz? nyitotta, ami energiabombaként robbant a felcsigázott közönség dobhártyáiba, és instant fülig érő vigyort csalt az arcomra. Őszinte leszek, a setlistre pontosan nem emlékszem, viszont az beleégett az agyamba, ahogy az Est Cafét dugig megtöltő tömeg együtt mozog és ordítja az örökzöldeket, és az új albumuk, a Disco! slágereit. Megszólaltak a szállóigékké vált egysorosok forrásai, a Bezzeg Régen, A Gyaloglás Vége, Az A Baj vagy az Egy-Két-Há, valamint az olyan igazi koncertszámok is, mint például az Együtt Vagyunk, a Lajos vagy a Benzinkút.
Egy nagyon jó koncertnek és egyedi élménynek lehettem részese. Kevés olyan együttes (pláne magyar) létezik a popzenében, melyek munkássága időtlennek vagy hosszú idők után is relevánsnak mondható, viszont a Bëlga ezen elit tagjai közé tartozik. Ez már csak abból is látszik, hogy sokan próbálták utánozni a stílusukat, erre talán a legjobb példa Soerii & Poolek, viszont ők is leginkább csak a komolytalan megjelenést tudták megragadni, a hülyeség mögé rejtett zsenialitást már annál kevésbé.
Egy nagyon tudatos és összetett tervezés eredménye, hogy úgy állítják be magukat a közönségnek, mint egy bandát, ami pont a látottak ellenkezőjére lenne csak képes. Ez elmondható az összes olyan zenekarról, ahol a paródia és a komédia a központi elem, viszont az igazi vízválasztó a szövegek mögött rejlő tudatosság és „kacsintgatás”. Nem kell mélyre ásni a Bëlga szövegeiben, hogy zseniális metaforákat vagy egyedi szóvirágokat találjunk: elég annyit mondani, hogy „lemezlovász”, „zsírosdeszkások” vagy „ebolás arcú csajodnak a gombás csöcsét”. Talán itt érdemes megemlíteni a trágárságok szerepét az együttes tematikájában. Sok banda esetében a káromkodás és a csúnya szavak sokkolásra, hatásvadászatra és az úgynevezett „edgyness” elérésére vannak bevetve. Ez a Bëlga esetében sem lehetne másképpen. Természetesen illenek a dalaik tematikájába a szitokszavak, de ahelyett, hogy kirántanák a hallgatót a komfortzónájából, inkább még jobban bevonnak bennünket a narratívába. Ennek a legfőbb oka a dalok témája: általában mindennapi idegesítő dolgokat és ismerős szituációkat hallhatunk vissza, kicsit eltúlozva, de sosem távol a valóságtól, elég ha a Kalauzra vagy a Kolbira gondolunk.
Talán a legfontosabb aspektus a banda hangzásvilága és stílusa. Szerintem a Bëlga az egyetlen igazi magyar hip-hop banda. Sőt, odáig is elmennék, hogy ők a magyar Beastie Boys. A hasonlóságok a két csapat között nem állnak meg a zsánernél, a dinamikájuk is sokban egyezik: három fehér srác a frontember, pontosabban három MC, akiket egy DJ vagy időnként élőzene kísér. A „sampleing” is egy gyakran visszatérő motívum a munkásságukban, akárcsak a hangzásbeli sokszínűség. Az irónia és a gúny egyaránt gyakoriak mindkét együttesnél, viszont a Bëlga még kevésbé veszi magát komolyan, mint a Beastie Boys, ha ez egyáltalán lehetséges.
Olyannyira a mellényükön viselik a szarkazmusukat, hogy időnként körbefordul a mutató, és sokan készpénznek veszik, amit ezek a bohócok eléjük raknak. A Bezzeg Régen remek példája ennek a tömény iróniának. A hab a tortán, hogy a dal tökéletes paródiája az Animal Cannibals ugyanabban az évben megjelent, halálosan komolynak szánt Minden változik című számának. A Pilvaker megjelenését pedig mintegy próféciaként jósolta meg az együttes több mint egy évtizeddel előtte, mikor „magyar égre, magyar csillagot” követeltek.
A Bëlga a magyar popkultúra egy nagyon fontos szereplője, már csak azért is, mert egészséges komolytalansággal és távolságtartással fogalmaznak meg olyan társadalomkritikákat, melyek tíz éve is ugyanakkorát ütöttek, mint napjainkban, ha nem lettek még relevánsabbak. Persze azt az oldalt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy leírhatatlanul felszabadító érzés egy koncerten azt ordibálni, hogy „temittemittemitemittemitparodizálsz?”
Bëlga-koncert, Pécs, Pécsi Est Café, 2016. október 21.
A fotókat Brindza Csaba készítette.
