A költészet a művészetek és a technológia ötvözésének végtelen lehetőségével a a digitális korszakban új szintre érkezett. Néhány fiatal feminista költő a nők életét érintő ügyekről ír új formában, s szövegeikkel százezrekhez jutnak el.
A sokak szerint körszerűtlen műfaj, a költészet a népszerűség felé tör az online térben. A könyvesboltok világából kilépve az internet számos lehetőséget nyújt az alkotóknak a megjelenésre, megkerülve az irodalmi intézményrendszer hagyományos kereteit, egyebek mellett az Instagram, a Twitter, a YouTube és a Tumblr is nagyon népszerű ilyen tekintetbe. Néhány feminista költő a nőkről szóló írásait kezdte megosztani, ezzel szinte követelve, hogy a költemények a digitális korban is társadalmi megbecsülést nyerjenek el.
Rupi Kaur Instagram-követőinek a száma már közel 770.000-nél tart. Felhasználói profilján saját verseit publikálja, olykor illusztrációkkal fűszerezve azokat. A Milk and Honey című versgyűjteményéből több mint félmillió példányt adott már el, világszerte ismerik, s máris az egyik legismertebb irodalmi név az online közösségi terekben.
Az egyre népszerűbbekké váló instaköltők körében a 24 éves indiai-kanadai írónő dobogós helyen áll, ő a vezéregyénisége annak a törekvésnek, mely szerint a fiatal szerzők visszakövetelik a költészet rangját a digitális korszakban.
Rupi Kaur versei a reggeli ingázás közben vagy kávészünetekben is könnyedén olvashatók, s egy mozdulattal továbboszthatók. A lány ír a feminizmusról, a szexuális zaklatásról, a testképről, a faji megkülönböztetésről. A Milk and Honey kötetben olvasható például a következő két írás is: „Arra tanítottak, hogy a lábaid csak lövészállások a férfiaknak”, illetve „Ne mondd, hogy az én országomban nem olyan gyönyörűek a nők, mint a tiédben.”
Kauron kívül sok más internetes szerzőnek sikerült szélesebb ismertségre szert tenni az interneten. Ott van például Wendy Cope, akinek az írásai az amerikai választások idején kifejezetten népszerűek lettek, vagy a szomáliai-brit Warsan Shire, akinek a szerzeményei feltűntek Beyoncé Lemonade lemezén is. Shire foglalkozik a rasszok, a bevándorlás és a kultúra kérdéseivel, és ötvenezres Tumblr- és Twitter-követőtáborán túl az elit irodalmom kapuőreit is eléri.
Kate Tempest egy londoni költő, rapper, előadóművész, aki a fogyasztásról, egyenlőtlenségről és igazságtalanságról ír. Díjnyertes versgyűjteményei vannak, illetve hip-hop műsorai és YouTube-videói, az idei Sydney-i Írók Fesztiválján is részt vett.
Az USA-ban szintén találkozhatunk fiatal feminista költő-slamerekkel, ott van például Savannah Brown, Brenna Twohy, Lily Myers vagy Imani Cezanne, akik sokatmondó előadásokat tartanak, és a szexizmusról valamint a szépség standardokról is szólnak a szélesebb közönségnek megfogalmazott szövegekben.
A melbourne-i feminista írók fesztiválján is kiemelték, hogy nő az igény az újfajta hangokra, olyan költőket mutattak be, mint az afro-karibi-ausztrál slammer és író Maxine Beneba Clarke, a ciprusi-ausztrál költő és előadóművész, Koraly Dimitriadis, valamint a fiatal költő és aktivista Nayuka Gorrie. Új-Zélandon a legnagyobb figyelmet Hera Lindsay Bird kapta eddig, aki határozott karakterű szövegeket ír például a női szexualitásról.
A költőnők többnyire játékos, szabad írásaival ugyanúgy találkozhatunk a közösségi médiafelületünkön böngészve, mint bármely más tartalommal, ám a pillanatonként pörgő hírek, vélemények, mémek és videók közé csempészve a fiatal tehetségek az egyik legrégibb eszközzel próbálják hallatni a hangjukat a digitális világban, amikor verselnek, kreatívan írnak.
Forrás: The Guardian, borítófotó: Rupi Kaur, Facebook
