saudade
már csak arra gondolok
arra az egyre
lábam alatt hullámzó mészfehér
kockákból kirakott szőnyegre
kilépek
mintha az állat párás lehelete
beborít
már csak a levegő
lebegő kikötőre
magához vesz
már csak arra az egyre
térdnél gáncsot vet
sós vízre
lebegek
már csak a szélben
napernyő árnyékában
homokban elúszó
lábnyomok
arra gondolok
randevú
mintha meg sem történt volna
öt év lisszabon
egy kettő három
lisszabon én lisszabon te lisszabon
ahogy a portugálok mondják lisboa
szeretlek jobban liszsboá
az s és a zs között bizsergő melegség
a restauradorestől ritmusban
az avenida da liberdadén felfelé
a marques de pombalig
a k és az s között elnyelt e
haladok balra fel a raton át
érkezem a jardim de estrelába
a d csak magában röviden ejtve
A borítófotót a szerző készítette.
