A legjobb színésznőnek járó díjat nyerte el Gryllus Dorka a tavaly év végén megrendezett 16. Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon a Félvilágban és a Víkendben nyújtott alakításáért. A színésznő személyesen vette át az elismerést az amerikai nagyvárosban. A díjról, Los Angeles-i benyomásairól, családjáról, mostani és jövőbeli munkáiról faggattuk a Santa Monica-i Laemmle Filmszínházban.
KULTer.hu: Számos elismerésed között hol áll a sorban a Los Angelesben kapott díj?
Meglepett, nem számítottam rá. Nagyon örülök ennek az elismerésnek, mert egy érdekes összetételű, magyar és nemzetközi vegyes zsűri ítélte oda nekem. (Arati Misro, Kathleen Gati, Skovrán Tünde, Sinkovics Géza, Martin Donlon – a szerk.) Mindenképpen fontos visszajelzés és elismerés, mert külön-külön és egységesen is rám szavaztak a zsűritagok.
KULTer.hu: Ez az első látogatásod Los Angelesben. Érzékeled, hogy a filmvilág nagyüzemében vagy? Milyenek az első benyomásaid a városról?
Nagy. Nagyon nagy… Ilyen rövid idő alatt nehéz lenne bejárni. A vendéglátóimmal sétakocsikáztunk kicsit, elmentünk Hollywoodba is, megnéztem a feliratot: tényleg ott van. Szépen ki van írva a hegyen – nagy betűkkel! (nevet) Ez egy nagyon jól dokumentált város, nem volt számomra idegen, jól ismerjük a filmekből, olyan, amilyennek a tévében látjuk. A filmipar, ami itt van, a mi mértékegységeinkkel nem felfogható. Los Angeles egy nagyon izgalmas metropolisz, és valóban lenyűgözőek a méretei.
KULTer.hu: El tudnád képzelni, hogy itt folytasd a nemzetközi karrieredet?
Tudod, hogyha gyereked van, akkor elkezdesz az élhető város kategóriájában gondolkozni. Valószínűleg nehéz lehet itt gyermeket nevelni, mert nekem úgy tűnik, hogy Los Angeles is egy „munkaváros”. Mi is áttettük a székhelyünket Berlinből Budapestre. Emlékszem, ahogy terhes lettem, zöldövezetbe vágytam, úgy éreztem, oda szeretnék költözni. Hirtelen nagyon fontos lett, hogy legyen kertünk. Jó döntés volt, nagyon szeretem a kertes házunkat.
KULTer.hu: Berlint teljesen feladod, vagy csak otthonodként nem tudod elképzelni a jövőben?
Nem adom fel. Ott van az ügynökségem. Forgatok továbbra is Németországban. Berlin egyébként szintén nagyon izgalmas város, hatalmas a kulturális kínálata, de édesanyaként ezt úgysem tudnám kihasználni. Most a saját kis mikrokozmoszomban élek. Mások lettek a prioritások: nem vágyok jelenleg a nagyvárosi nyüzsgésre, a családom körében töltődök fel, annyira jó a kisfiammal lenni, hogy a szabadidőm minden percét vele töltöm.
KULTer.hu: Igen, kisgyermekes anyuka vagy, miközben hidegvérű karaktereket alakítasz a filmvásznon, különféle krimikben és thrillerekben…
Szerencsére nagyon izgalmas és változatos szerepeket játszhattam az utóbbi időben. Szeretem ezt a változatosságot.
KULTer.hu: Hogyan sikerül összeegyeztetni a színészi munkát az anyasággal?
Amikor Somika kisebb volt, akkor mindig magammal vittem a forgatásokra. Nagyon toleránsak voltak a stábtagok az összes produkcióban, amiben dolgoztam. Mindenhol biztosítottak neki külön helyet, amíg folyt a munka. Beszélgettem nemrég kolléganőimmel, és most látom, hogy milyen szerencsés voltam. Rémisztő történeteket meséltek. Németországban sem evidens, hogy figyelembe vegyék a produkciók, ha a színésznő szoptatós anyuka. A Víkend forgatása például kifejezetten élvezetes családi projekt volt. A férjemmel játszottam benne, Somika velünk volt, valamint Mátyássy Áron felesége és két gyermeke is. Somika is nagyon élvezte. Most, hogy már nagyobb lett, nem szereti annyira a forgatásokat, mert a forgatás munka, és a munka az, ami a mamát elveszi tőle.
KULTer.hu: Mundruczó Kornél a Tiszaeszlári Solymosi Eszter című színdarabjában felelevenített és megvizsgált egy múltszázadi magyarországi gyilkosságot. Szász János is elővett egy régi bűntényt, amiben főszerepet alakítasz, ha jól tudom. Ez a legutóbbi magyar munkád?
Igen, ez az egyik legutóbbi magyarországi munkám, ami a régmúlt Budapestjére visz vissza. Egy kuplé is született róla annak idején, a „Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának feje, keze lába.” Lédererné elcsábított és a férjével megölt egy gyanútlan hentest. A film erről a múlt századi gyilkosságról szól, ami annak idején felkorbácsolta a kedélyeket és sokáig foglalkoztatta a közéletet.
KULTer.hu: Forgatsz most német produkcióban is?
Most forog Magyarországon egy – az NDK-NSZK idejébe visszanyúló, ma már történelminek számító – német film. Izgalmas bonyodalmakból építkező, határon átszökős történet. Ebben a filmben magyar szálloda-tulajdonosnőt alakítok. De nagyon különböző dolgokat szoktam játszani. Legutóbb játszottam például hekkert, előtte pedig egy szíriai nőt formáltam meg.
KULTer.hu: Ez az alakítás már a mostani menekülthelyzethez kapcsolódik?
Igen, abszolút. Egy terrorcselekmény köré szövődik a történet, aztán kiderül, hogy gazdasági érdekek állnak a háttérben. A kisemberek, akiket belerángatnak ilyen bűncselekményekbe bizonyos áleszmék kapcsán, csak játékszerei egy nagyobb gazdasági érdeknek, ahogy ez sokszor valóban így van a valóságban is.
KULTer.hu: A menekültválságot Magyarország komoly problémaként kezeli, de Németországnak talán még súlyosabb gondot jelent…
Ez egy világméretű probléma. De én Magyarországon nagyon nagy bajnak látom, hogy kriminalizálják a menekülteket. Németország sokkal befogadóbb.
KULTer.hu: Mégis úgy tűnik, hogy ők viszik inkább színpadra és filmvászonra a témát, bizonyára azért, mert napi szinten sokakat komolyan foglalkoztató problémáról van szó.
A német művészek sokkal jobban reagálnak a mindennapokra mind a filmvásznon, mind a színházban. Nálunk, Magyarországon, az aktuális (bűn)ügyek, kérdések nem annyira gyakran szivárognak be a színpadokra és a filmvásznakra, mint Németországban. Itthon ritkábban születnek szerintem olyan filmek, színházi előadások is, amik nyíltan a jelen politikai, közéleti történéseire reagálnának. Németországban mindig a legaktuálisabb eseményeket próbálják feldolgozni a színpadokon és a filmekben is. Úgy érzem, hogy más az elvárása a közönségnek Magyarországon, itthon az emberek nem igazán akarnak az aktuális problémákkal foglalkozni, ha színházba vagy moziba mennek. Nálunk inkább szórakozni, nevetni szeretnének, míg Németországban sokkal inkább gondolkozni és talán borzongani. Ezért is olyan népszerű a krimi műfaja.
KULTer.hu: Nyilván civilként neked is van meggyőződésed a témával kapcsolatban. Ez egybeesik azzal, amit a film – amiben a szíriai menekült nőt alakítod – képvisel?
A film igazából nem akar nagy igazságokat kimondani, inkább egyik oldaláról mutat be egy adott helyzetet. Nagyon sok szögből megközelíthető lenne, de nem törekszik arra, hogy minden perspektívából analizáljon. Tehát igen, abszolút tudtam azonosulni és nagyon szerettem a színészi gárdát is, a kollégákat, akikkel együtt dolgoztam.
KULTer.hu: Mit teszel akkor, ha nem tudsz azonosulni egy szereppel? Visszaadod?
Nekem ilyen még nem fordult elő a pályafutásom során, de van olyan színész barátnőm, aki pontosan ebből az okból adott vissza szerepet. Nem magával a karakterrel nem tudott azonosulni, hanem azzal az üzenettel, ahová kifutott a sztori. De el tudom képzelni, hogy ha kapnék egy olyan szövegkönyvet, ami ellentétes a meggyőződésemmel, akkor én is visszaadnám.
KULTer.hu: Színházban láthat a magyar közönség mostanában?
Öt-hat éve nem játszottam színpadon (leszámítva egy beugrást), de jókor kérdezed, mert nemrég kaptam egy felkérést Duda Éva koreográfustól, aki Frida Kahlóról készít egy előadást. Ezt a munkát nagy érdeklődéssel várom. Még abban is alkalmazkodott hozzám Éva, hogy január-februárra időzítsük a próbafolyamatot, mert akkor nem forgatok.
KULTer.hu: Hogyan készülsz a szerepre?
Épp ma nézegettem itt Los Angelesben Frida Kahlóról szóló könyveket. Van időm, mert még nem kezdtük el a próbákat. Egyébként egyszer már bújtam a festőművésznő bőrébe, amikor részt vettem egy Romani Design-divatbemutatón. Kíváncsian várom a próbafolyamatot.
KULTer.hu: Van más olyan munka, amit 2017-ben szintén kíváncsian vársz?
Két előadás- és egy filmötletem is volt már korábban. A filmre nem kaptunk pénzt, az előadásokkal meg azt hiszem, nem voltam elég kitartó – nehéz összeegyeztetni az embereket. De majd most, az új évben kitartó leszek. Mert megint van egy ötletem. Ez egy egyszereplős dolog, többet nem akarok róla elárulni. Egyelőre még csak ötlet, egyetlen embernek beszéltem róla. Remélem ez most sikerülni fog.