Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező vehette át a Kölcsey-emlékplakettet a magyar kultúra napján tartott ünnepségen vasárnap a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szatmárcsekén.
A Melocco Miklós szobrászművész által készített elismerést a helyi református templomban, több száz érdeklődő előtt Jánosi Zoltán, a Kölcsey Társaság elnöke adta át a 79 éves filmrendezőnek.
A Himnusz alkotójának élete, munkássága és hitvallása sok száz, szatmári földről származó embernek adott példázatot és erőt az alkotó hazaszeretetről, ezek közé az emberek közé tartozik Kósa Ferenc is – méltatta laudációjában Jánosi Zoltán a filmrendezőt, megemlítve, hogy a Tízezer nap című filmje az 1967-es cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezés díját.
Kósa Ferenc munkásságára utalva Jánosi Zoltán kifejtette, hogy a Kölcsey monogramját nemcsak neve kezdőbetűiben, de lelkében is viselő rendező keze „vaskalitkából szabadította fel Dózsa, Ady, József Attila, Béres József, Balczó András és a többiek szellemét”. A cannes-i siker után az 1956-os megtorlásokat a kultúrában tovább folytató politika nem akarta megérteni a rendező üzenetét, ezért „sorozatosan záratta bádogdobozba” filmjeit – tette hozzá.
A rendező alkotásait „a berlini falat lebontó vésőkhöz” hasonlította Jánosi Zoltán, aki emlékeztetett arra is, hogy Kósa Ferenc életműve szerkezetében és világlátásában ezer szállal Szabolcs-Szatmár-Bereghez kötődik, hiszen a Tízezer nap alapgondolata hiteles szabolcsi történetekből állt össze, filmhősei közül többen, például Balczó András és Béres József is szabolcsi gyökerűek.
Kósa Ferenc 1937. november 21-én született Nyíregyházán. A Széchenyi István Közgazdasági Technikumban 1956-ban érettségizett, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. A Cannes-ban nyertes Tízezer nap című diplomafilmjét beválasztották a Budapesti Tizenkettő, az 1948-1968 közötti évek tizenkét legjobbnak tartott magyar filmje közé, melyeket a hazai filmszakma 1968-ban titkos szavazással választott ki.
Filmjei számos hazai és nemzetközi elismerésben részesültek, alkotásait több mint ötven országban vetítették, Magyarországon filmjei többségét hosszabb-rövidebb időre betiltották.
1963-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat rendezője, majd az Objektív Stúdió egyik alapítója volt. Az 1970-es évektől jelentek meg írásai az Alföld, az Új Forrás, a Tiszatáj, a Valóság és a Tekintet című folyóiratokban, 1972-ben látott napvilágot Csoóri Sándorral közösen írt novelláskötete, a Forradás.
A díjazott a templomban tartott beszédében elmondta, Kölcsey a „tisztánlátás” embere volt, előre látta a magyar nemzet jövőjét, sorsáért érzett aggodalma, fájdalma pedig költeményeiből is kiérezhető.
„A mostani tisztánlátásunk hiányának történelmi távlatokban beláthatatlan és akár jóvátehetetlen következményei is lehetnek. (…) Országunk és nemzetünk vonata már megint vakvágányon vesztegel és eme jelképes vonat jelképes mozdonyvezetői jószerivel azt sem tudják eldönteni, hogy előre indítsák-e el a vonatot, vagy hátrafelé” – fogalmazott Kósa. Másként alakult volna az ország sorsa, ha Kölcsey szelíd és bölcs intelmeihez igazodva próbálták volna meg a magyarok megteremteni a demokráciájukat – tette hozzá.
Az 1995-ben alapított Kölcsey-emlékplakettet a magyar művésztársadalom azon képviselői kaphatják meg, akik életművükkel és tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a hazai és az egyetemes kultúra gazdagításához. A díjazottak között volt Törőcsik Mari Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő; Vári-Fábián László József Attila-díjas költő, műfordító; Sebestyén Márta népdalénekes; Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész és Csoóri Sándor költő is.
Forrás: MTI
