Scrabble
Susogós s-eid szikráztak. A csönd
Gyufásdoboza közöttünk feküdt, provokálva nézted,
Körmödet végighúztad az oldalán, nem gyulladt
Meg, akkor jöttek az s-ek.
Lobbanás, lassú, de kitartó égés a konyha üvegburája alatt,
Fogyatkozó oxigénforrásod volt hallgatásom.
Lemez szólt recsegve-ropogva a kertből, valamelyik
Dylan. Belekapaszkodtam a refrén küszöbébe,
A verzéket mindig hadarják, kell egy uszadékfa a dallamok
Áramlatán, amitől megnyugszom,
Ahogy te is az ujjadra felcsavart tincsektől.
T hangzóid összeolvadtak a k-val,
Kiskorodban azt mondtad, tuta és tata, de akkor még a hangok
Sűrűjéből kimertem a jelentést, elalvás előtt rágódtam
Rajta, hittem, hogy a megértés nehézségeihez elég
A logopédus. Vele gyakoroltad az elraccsolt r-eket,
Pörgetted, forgattad, kiköpted, visszatette a szádba,
Ne nyeld le, mondta, hiába könnyebbít az l.
Mire érted mentem, letörtél, ajkad fáradt volt
És duzzadt, lófarkad kioldódott, a váltóruhát ledobtad
A padlóra az overall mellé, hallani akartad, ahogy
Veszekszem. Az én hangom ércdarabjai
Zúgva hullottak a kőre, hangosan kopogott
A cipőm sarka is. A te csizmád talpa halkan surrant,
Erre visszafogtam magam, szégyelltük
Magunkat, mint a betörők, ha összekaptunk.
Mindig siettél. A felülést nálad nem kúszás követte,
Hanem a falon tapogatózva körbejártál. A sietség,
Mint egy trópusi láz, nem tudsz kigyógyulni.
A csönd is gyanús, ebből tudom, egy időre feladtad,
Tőlem pedig mintha elloptak volna valamit.
A behemót közöny ajtótól ajtóig tekergő,
Nonverbális anakonda, nehéz átlépni, ahhoz pedig
Nem vagyok elég bátor, hogy félrerugdossam.
Egyre kevesebbet beszéltem én is, félrehajtott fejed
Árnyékában összesöpörtem a lehullott mássalhangzókat,
Pedig torlódásukban jelentés volt.
Havazás előtt van ilyen hideg, mint itt nálunk.
A vízforraló hangjára kijössz, leültetlek
Az asztalhoz, kihajtom a táblát.
Vágd fel a letapadt nyelvféket, csippentsd
Ujjad közé a kockát, és
Ne söpörd le a Scrabble-t,
Ha kell, szabálytalanul rakd ki a szavakat.
Beszélj.
Borítófotó: Flickr
