A Kazincbarcikáról indult magyar televíziós operatőr, Hasulyó János – vagy ahogyan Los Angelesben ismerik, John Hasulyo – már minden olyan álmot beteljesített, amiről kulturális területen dolgozó magyar tévés operatőr valaha is álmodhatott. Az utóbbi években ő állt ott kamerájával amerikai és magyarországi tudósítók mögött a Golden Globe-on és az Oscar vörös szőnyegén, rendszeresen forgat rangos amerikai filmfesztiválokon, sztárinterjúkat rögzít.
Számos hírességgel készített interjút, kamerája keresőjében Hillary és Bill Clinton is feltűnt már. Mégsem elégedett meg ennyivel. Kirekesztés-, gyűlölet- és rasszizmusellenes dokumentumfilmeket forgatott, amerikai-magyar online televíziót alapított, és most kollégájával saját stúdió létrehozásán fáradozik Hollywoodban. Különleges hétköznapjairól, ambícióiról, további terveiről beszélgettünk.
KULTer.hu: Te vagy az egyetlen magyar televíziós operatőr, aki szabadúszóként (mégis a legnagyobb csatornákkal szerződésben állva) dolgozik Los Angelesben. A te képsoraidat látjuk például a legfontosabb filmes eseményekről, fesztiválokról készült helyszíni beszámolókban. Mégis, hogyan kerültél ebbe a kimagasló pozícióba?
Több mint öt éve dolgozom az Egyesült Államokban, főleg Kaliforniában. A bázisom is itt van, Los Angelesben. Éppen egy tolerancia témájú dokumentumfilmet forgattunk (Magyarnak lenni az Egyesült Államokban), amikor a New York-i forgatási helyszínről a Los Angeles-ire utaztunk át. Ahogy kiléptem a reptérről, megcsapott ez a jellegzetes Los Angeles-i tavaszi szellő és illat, amit csak itt érezhetsz, a filmvilág „szaga”… Abban a pillanatban döntöttem el, hogy itt szeretném tovább folytatni az életemet és a karrieremet. Néhány hónappal később már a családommal érkeztem vissza, és azóta folyamatosan szabadúszó operatőrként dolgozom.
KULTer.hu: Soha nem bántad meg a döntésedet?
Nem, soha nem bántam meg. Olyan helyekre jutok el és olyan emberekkel forgathatok, amikről és akikről magyar operatőrként csak álmodhattam korábban. Úgy gondolom, hogy Los Angeles a világ egyik legjobb helye, és nagyon jó döntés volt, ami akkor megszületett bennem. Itt szerettem volna dolgozni, alkotni. Inspirál ez a hely. Ha otthon maradtam volna, akkor most nem játszódhatna az életem La La Landben. Felemelő érzés, hogy otthon sokszor úgy köszöntenek, mint a sztárok operatőrét, de be kell vallanom, hogy belül ugyanaz a kazincbarcikai fiú maradtam, aki voltam. Csak szakmailag változtam. Boldoggá tesz a gondolat, hogy sikerült öregbítenem a városom hírnevét, és örömmel tölt el, hogy nem feledkeznek meg rólam az emberek. Szinte minden nap kapok olyan levelet, amiben biztosítanak arról, hogy otthon büszkék rám.
KULTer.hu: Gondolom, azért voltak nehezebb pillanatok is a kezdetekkor. Honnan indultál, hogyan változtál az idők során?
Igen, voltak nehéz időszakok. Sok lemondással és áldozatok árán vezetett idáig az út, de soha nem adtam fel, akkor sem, amikor lehetetlennek tűnt a továbbhaladás. Hosszú évek kitartó munkájának az eredménye, amit most felmutathatok. A kislányom, a szüleim, a párom, a kitartó szemléletem, néhány kolléga segítsége nélkül nem jutottam volna el oda, ahol most tartok. Igaz, hogy nagyon nehéz volt ez az út, de sikerült megtalálni. Fotósként kezdetem a pályámat, azután lettem operatőr. Két egymáshoz közel álló területről van szó, mindkettőhöz elengedhetetlen a vizuális adottság, de hamar rájöttem, hogy a mozgóképpel sokkal jobban ki tudom magam fejezni. Az elkapott, kimerevített pillanat helyett kezdett jobban érdekelni az, hogy egy folyamatot, egy hosszabb időintervallumot tudok bemutatni.
KULTer.hu: Kazincbarcikán dolgozva már sejtetted, hogy „egyszer egy szép napon, tudom, hogy elhagyom / A várost, ahol élek”?
Amikor váltottam a fotózásról a mozgóképre, akkor volt egy olyan álmom, hogy majd egyszer saját televíziót hozzak létre. Ez az álmom Kazincbarcikán megvalósulhatott, de aztán, hogy stílusos legyek, „mindent itt hagyok, mit Kazincbarcika adhatott”, most hasonló álmaim vannak Los Angelesben. Akkoriban nemcsak a szülővárosomban, hanem még negyvenkét településen fogták a csatornánkat. Színes kínálatunk volt. A stúdióbeszélgetések mellett élő közvetítéseket is készítettünk például labdarúgó mérkőzésekről, más sport- és kulturális eseményekről. A stúdióbeszélgetéseken ismert közéleti személyiségeket, gazdasági szakembereket láttunk vendégül, sőt, egy ízben Magyarország miniszterelnöke is ellátogatott hozzánk. Emellett dolgoztam más televízióknak is. Ezek azok a tapasztalatok – a szabadság, önállóság élménye – amelyek megalapozták az amerikai álmaimat és munkamorálomat.
KULTer.hu: Miben más az élete egy hollywoodi televíziós operatőrnek, mint egy magyarországi kollégájának?
Mások a léptékek. Aki ebben a szakmában van benne, az világsztárokkal, világhírű emberekkel, hírességekkel forgat. Ez a mindennapjaink része. Olyan eseményeken veszünk részt, ami Magyarországról csak vágyálom. Ha sok évvel ezelőtt valaki azt mondta volna nekem, hogy az Oscarokon és a Golden Globe-okon fogok forgatni, akkor bizonyára kinevettem volna. Most már ez a munkám része, valóság. A másik különbség a mentalitás. A munkatársak nagyon segítőkészek egymással, jó munkakapcsolatban, barátságban vannak egymással a különböző stábok. Itt is érezhető a kaliforniai pozitív, toleráns, barátságos magatartás, amit nagyon szimpatikusnak találok. A kollégák egymást segítik, mert tudják, hogy egy ligában játszanak, ha nem is egyforma színekben.
KULTer.hu: Milyen egy munkaheted?
1989 óta vagyok szabadúszó, ennek nagy előnye, hogy magam osztom be a munkahetemet – természetesen a forgatásokhoz igazodva. Nagyon sok helyre hívnak, rengeteg csatornának, cégnek készítek anyagokat. A forgatási napok rendszert hoznak az életembe, mert az eseményeken időben, néha megfelelő dress code szerint kell megjelenni. Az amerikaiak precízek és ezt elvárják a sajtó munkatársaitól is. A felszabaduló időmben a saját projektjeimmel foglalkozom. Most Szatmáry Gergő kollégámmal saját stúdiót építünk, jelenleg ez a legnagyobb feladatom a hivatalos munkáim mellett. Feltöltődésként az óceánparton szoktam sétálni. Nagyon szeretem ezt a környezetet, éghajlatot, és boldoggá tesz, hogy a fiatalkori álmom megvalósulhatott. Sokat mérlegeltem és arra jutottam, nagyon fontos számomra, hogy a magam ura lehetek, nem tudnám elképzelni, hogy főállásba leszerződjek egy nagy televízióhoz, mert az túl sok kötöttséget jelentene. Büszke vagyok rá, hogy sikerült megőrizni a függetlenségemet. Ez motivál, nem kényelmesedek el, mert mindig újabb és újabb kihívások vannak előttem, amiknek meg kell felelnem.
KULTer.hu: Bizonyára van jó pár anekdotád a forgatások backstage-éből…
Ó, rengeteg! A Jimmy Fallon-interjú például ma is mosolyt csal az arcomra… Éppen elkezdtük volna az interjút a Golden Globe-on, amikor Jimmy Fallon (a Golden Globe-gála idei házigazdája) az interjú kellős közepén kiugrott a francia tévéstáb kamerája elől, kikapta a kezemből a mikrofont, beállt két riportalanyunk közé, hogy majd ő megcsinálja az anyagot. Gyakorlatilag elkészített egy komoly interjút. Nagyon humoros volt a jelenet, és ezt a dinamikát tartotta akkor is, amikor nekünk adott interjút. Utána ő javasolta, hogy készítsünk közös fotót. Valami miatt nagyon szimpatikus voltam neki. Amikor a világ összes stábja felsorakozott a vörös szőnyeg mögött, és elkezdtük a munkát (én valahol középen álltam), egyszer csak azt láttam az élő show-ban a kamera keresőjén keresztül, hogy Jimmy Fallon egyre közelebb és közelebb jön. Gyakorlatilag kétszer belecsücsörítve csókot dobott az objektívbe, hogy így küldje üdvözletét a magyaroknak. A világ összes stábja rögzítette a vicces jelenetet.
A másik Jon Voight (Angelina Jolie édesapja) interjúja volt. Láttuk a kollégáinkkal, hogy két híres televíziót is elhajtott, és a sajtós azt mondta, hogy oda se menjek, úgyse fog szóba állni velünk. Én mégis odamentem, bemutatkoztam, és ő azt válaszolta, hogy nagyon kedveli a magyar embereket, kérdezhetek tőle bármit.
A New Port Beach-i Filmfesztiválon pedig egy sokszoros Oscar-, Grammy-, Emmy-díjas zeneszerző, Burt Bacharach jutalomjátékát rögzíthettem – egyetlen operatőrként, mert senki sem számított rá, hogy játszani fog a legenda. Ekkor éppen veled forgattunk, biztosan emlékszel rá, hogy a díjkiosztó után Burt egyszer csak leült a zongora mellé és puszta élvezetből lejátszotta néhány aranyszobrot elnyert zeneművét a vendégeknek.
KULTer.hu: Operatőrként más világsztárokkal forgatni, mint mondjuk az utca emberével?
Valójában nem. Amikor dolgozom, akkor nem érzékelem azt, hogy ki áll a kamerám objektíve előtt. Akkor a munkára koncentrálok. Inkább utólag ér el az érzés, egy-egy jól sikerült interjú után, nagyszerű dolog, hogy ennek a részese lehetek, lehettem. Köszönöm Istennek.
KULTer.hu: Kiknek dolgozol? Hol láthatjuk a munkáidat?
Valójában bármelyik nagyobb magyar csatornán bele lehet botlani a munkámba. A szabadúszás miatt a legnagyobb magyar csatornáknak dolgozom, legyen az kereskedelmi vagy közszolgálati televízió. Amerikai televízióknak és cégeknek is forgatok.
KULTer.hu: Szociológia szakon végeztél. Ez számomra azt mutatja, hogy mélyebbre szeretnél látni a kameráddal a társadalmi kérdésekben, és tudom, hogy saját ambícióid is vannak a filmkészítés területén. A megbízásos munkák mellett milyen saját projektjeid vannak?
Ez így van. Több dokumentumfilmet is készítettem az Egyesült Államokban a toleranciával kapcsolatban, mert azt érzékelem, hogy a gyűlölet Európában egyre erősödik. Jó érzés, hogy Kalifornia leghíresebb egyetemén, a UCLA-n mutathattuk be a filmünket, és közönségtalálkozón beszélgethettünk a filmről, aminek 3 millió felett jár már a nézettsége. Nem csak szociológusként foglalkoztatnak a fontos társadalmi kérdések, hanem édesapaként is azt gondolom, hogy tennünk kell azért, hogy a gyermekeink gyűlölködés nélkül, toleráns emberként nőjenek fel, akik tisztelik egymást, elfogadják a másságot. Szatmáry Gergő kollégámmal készítettük el ennek a sorozatnak a legfontosabb darabját, aminek az üzenete, hogy tiszteld a másik embert, hogy téged is tiszteljenek. A világsztárok üzenetei segítségével talán a mi üzenetünk is közelebb hozható a fiatalokhoz. A filmünket több amerikai és magyarországi középiskolában levetítették, volt, ahol választható érettségi tételként is szerepelt, és úgy érzem, nem dolgoztunk hiába, mert ha már pár fiatalt sikeresen megszólítottunk, akkor célba értünk.
KULTer.hu: Másképp is támogatod, támogattad a fiatal tehetségeket?
Fontosnak tartom, hogy felkaroljuk azokat a fiatalokat, akik az operatőri pálya iránt érdeklődnek. Amikor még Magyarországon éltem, médiatáborokat szerveztünk, hogy elismert szakemberektől tanulhassanak. Foglalkoztat a gondolat, hogy később taníthassak és átadjam a tapasztalataimat a fiataloknak.
KULTer.hu: Nem jellemző, hogy televíziós operatőröket gyakran elismerjenek díjakkal, kitüntetésekkel. Neked van olyan díjad, ami előkelő helyen van a polcodon?
Igen, a tavalyi évben vehettem át egy számomra fontos elismerést. Kaptam már filmes díjat korábban, de büszke vagyok arra, hogy a szabad sajtó napja alkalmából a County of Los Angeles kitüntetését is átvehettem eddigi munkásságomért. De díjak nélkül ugyanezen az úton járnék, és továbbra is ezen az úton haladok. Remélem a későbbiekben szintén adódnak új lehetőségek és új kihívások.
A fotók forrása John Hasulyo Facebook-oldala.
