Alig tizennyolc év alatt M. Night Shyamalan a plot twistek mesteréből és a hitchcocki suspense tehetséges örököséből Hollywood kitaszított rendezőjévé vált, a közelmúltban így azon fáradozott, hogy a megtépázott ázsióját valamiképp helyreállítsa. Ebben a folyamatban fontos szerep jut a Széttörve című új munkájának.
A Shyamalan-életmű darabjai az 1999-es Hatodik érzéktől kezdve filmről filmre egyre gyengébbek lettek. Már a 2000-ben készült A sebezhetetlen sem tudta megismételni az előd bravúrját, noha ott még jól működtek a rendezői védjegyek, azaz a lassan építkező történet, a cselekményt az utolsó néhány percben radikálisan átíró plot twist, és persze az elmaradhatatlan Shyamalan-cameo is. A 2002-es Jelek és a két évvel később jegyzett A falu inkább csak tisztes iparosmunkáknak nevezhetők, melyek főképp a Hatodik érzék fényében tűntek annak idején gyengébb filmeknek. Shyamalan pályafutása 2006-ban kezdett mélyrepülésbe a Lány a vízbennel, melyet a röhejesen rossz Az esemény követett (bocsánat a spoilerért: utóbbinak az egyik kulcsjelenetében a Mark Wahlberg által alakított biosztanár az embereket öngyilkosságba kergető különleges spórát kibocsátó növények elől menekül egy mezőn), hogy az 5 Arany Málnával kitüntetett Az utolsó léghajlítóval, illetve a Smith-családnak rendezett bérmunkával, a Föld után című sci-fi agysorvasztással jusson el az abszolút mélypontra. Az elmúlt években pedig producerként is próbálkozott, ennek eredménye volt az egészen nézhető Ördög és a Wayward Pines című remek sorozat.
Shyamalan rendezői visszatérése egy direct-to-dvd found footage horrorhoz köthető. A tavaly készített A látogatás ugyan nem tudott mit kezdeni az alműfaj alapvető logikai hibáival, a történetvégi csavar azonban végre tényleg jól volt előkészítve, az idős emberekkel ijesztgető alkotás így szinte végig jól működött, amely főleg a rendező elmúlt évekbeli munkáihoz képest volt üdítő élmény. Az indiai származású rendező visszatérése pedig a low budget szellemében folytatódik, hiszen a Széttörve szintén relatíve kevés pénzből forgott, ám ezúttal már nagyvászonra. E filmnek nemcsak azért lesz fontos helye az életműben, mert hosszú idő óta ez Shyamalan első igazán nézhető mozis rendezése, hanem azért is, mert a Széttörve egy sajátos trilógia középső darabja.
A film előzetese alapvetően horrort ígér, ám a Széttörve sokkal inkább egy thriller (a plakáton már ez a műfaji besorolás szerepel), mely a főszereplő(k) lelki deformációjára van kihegyezve. A James McAvoy által alakított Kevinben nem kevesebb, mint 24 különböző személyiség bújik meg. Pszichiátere, Dr. Fletcher (Betty Buckley) szakszerű segítségének köszönhetően a Kevint ön- és közveszélyessé tevő identitások a háttérben maradnak, és nem is törnek elő egészen addig, amíg a férfi el nem rabol három lányt, akiket egy földalatti bunkerben tart fogva. A rablás gyakorlatilag a film első jelenetében megtörténik, így az ahhoz kapcsolódó motivációk kibontása helyett az alkotók Kevin lelki folyamatainak bemutatására helyezik a hangsúlyt, a személyiségek belső harcát mutatják be, a férfi hasadt tudatával párhuzamosan pedig a három elrabolt lány közül Casey (Anya Taylor-Joy) sorsa flashback-jeleneteken keresztül elevenedik meg.
A Széttörve, leszámítva a néhol ügyetlenül elhelyezett flashbackeket, ilyen szempontból kiválóan működik, a szüzsé ugyanarra a lassan csordogáló, a rejtélyeket ügyesen működtető mechanizmusra épül, mint annak idején a Hatodik érzék és A sebezhetetlen. Még az sem különösebben zavaró, hogy a lányok elrablásának motivációját csak tessék-lássék módon magyarázza a film, hiszen nem a szabadulás és a négy szereplő közötti macska-egér játék bemutatása a lényeg (mint például a Vaksötét vagy a Cloverfield Lane 10. esetében), hanem a különleges pszichiátriai rendellenességgel küzdő Kevin őrlődése. Ennek okán kevéssé lehet kötődni a három elrabolt lányhoz, akik közül ketten a cselekmény főbb pontjait tekintve gyakorlatilag feleslegesek (Shyamalan mintha ezt észre is vette volna, hiszen a játékidő közepére szétválasztja a három fiatalt, kettőt közülük egy jó időre kiiktatva a filmből), ami a színészi teljesítményük szempontjából nem is feltétlenül baj. Anya Taylor-Joy még egészen jól megbirkózik a múltbéli traumatikus események miatt zárkózott Casey szerepével, ám Haley Lu Richardson és Jessica Sula egyszerűen nem találják a helyüket a kamera előtt: affektálva, erőlködve mondják fel a szövegüket, erősen sztereotipizált figuráik így sajnos nem igazán működnek.
James McAvoy viszont brutálisan jó minden szerepben: középkorú nőt, kilencéves kisfiút, homoszexuális divattervezőt vagy épp passzív-agresszív pszichopatát is hihetetlen profizmussal jelenít meg, pedig Kevinnél komplexebb karaktert aligha írtak az elmúlt években. McAvoy a legapróbb gesztusokkal játszik el, minden mozdulatából érződik, hogy az összes eljátszandó figura teljes eszköztára a kisujjában van, és ha kell, 10-20 másodpercenként vágás nélkül tudja váltogatni őket (apró, de fontos adalék, hogy épp emiatt érdemes eredeti hanggal, feliratosan nézni a filmet, mert bár a Kevin magyar hangját adó Hevér Gábor mindent megtesz, McAvoy hangjátéka nagyon is fontos az élvezeti érték szempontjából). Shyamalan filmjét így az izgalmas alapötleten túl McAvoy játéka emeli ki az átlagból. Sőt, az ezerarcú pszichopata és a higgadt, megfontolt pszichiáter remek párost alkotnak: Betty Buckley és James McAvoy közös jelenetei feszültséggel teli játszmák, melyek a Széttörve legélvezetesebb pillanatai közé tartoznak.
A közel kétórás filmidő így hamar elszalad, Shyamalan képes fenntartani a nézői érdeklődést és a feszültséget, azonban a történet lezárása sutára sikeredett, a rendező érezhetően arra a közvetlenül a vége főcím előtt látható, a filmből kissé kilógó jelenetre koncentrált, mely sikerrel írja újra nemcsak a Széttörve egyes jeleneteit, de az életmű egyik korábbi darabjára is ügyes utalást tesz, ezzel helyezve közös kontextusba a két filmet. Így azonban a Széttörve története igencsak töredezett marad, a tessék-lássék lezárást csak részben tudja pótolni ez a betoldott jelenet.
A Széttörve a néhány egyenetlenség dacára egy ügyesen megszerkesztett, a rejtély megoldásához vezető nyomokat megfelelő ütemben adagoló, az alacsony költségvetés ellenére is látványos képi megoldásokkal dolgozó thriller lett, mely végre a Shyamalan-életmű jobban sikerült darabjaihoz közelít. Azért ez a visszatérés még mindig nem az, amire talán a rendező elvakultabb rajongói számítanak. Bár a kritika felemelte a filmet, a Széttörve közel sem hibátlan, és a történet kissé esetlen befejezése megakadályozza, hogy egy akár hosszabb idő után is bármikor újranézhető thrillerként kerüljön majd a polcra a Hatodik érzék és A sebezhetetlen mellé. Érdemes tehát megfelelő elvárásokkal beülni a filmre (például James McAvoy alakítása nem emelkedik Hannibal Lecter-i magasságokba), azonban Shyamalan neve végre ismét minőségi szórakoztatást kínál.
Széttörve (Split), 2017. Írta és rendezte: M. Night Shyamalan. Szereplők: James McAvoy, Betty Buckley, Anya Taylor-Joy, Haley Lu Richardson, Jessica Sula. Forgalmazza: UIP-Duna Film.
