Kijött a Junkies új nagylemeze, köszöni szépen, jól van. Ostromolja a toplistákat, igazi közönségsiker a várva várt album. Egyébként a Mol és az Agip kutakon kapható, a címe: Buli volt, buli van, buli lesz. Hozza a régivonalas témákat, szövegeket, és zeneileg is visszaköszön az ős-Junkies-hangulat.
A lemez kiadásának apropóján csíptem el Andrist egy „életút” interjúra – nem volt könnyű, hiszen ezerrel megy a próbálás, a fellépések. A több mint 20 éves zenészmúlt mérföldkövei a nagylemezek, videoklipek és a hatalmas bulik. Ezek mentén haladva jutunk el a jelenbe.
Kevesen tudják Andrásról, hogy Szentpéterváron – akkor még Leningrád – született, édesanyja orosz, édesapja magyar. A család Dunaújvárosba költözött, ami akkor nagyon jó helynek számított, hiszen sok volt a fiatal, egyfajta olvasztótégelyként működött a város. Szülei fiatal mérnökök voltak, gyerekkorát a gondtalanság jellemezte, ahogy mondja: „mindenki elvolt, mint a befőtt…” Hat éves korától hegedülni tanult, majd a gimiben is zenei osztályba jelentkezett. A hegedű után már könnyen ment a gitár. Aztán jött a rock ’n’ roll.
KULTer.hu: Kezdjük az elején. Az első albumotok a Káros az egészségre. Már ez meghozta a közönségsikert, majd jött a Nihil, ami szintén nagyot robbant. Ez a züllés időszaka volt a zenekar tagjainak?
A „züllés” időszaka összeköthető azzal, hogy Pestre költöztem. Felvettek az ELTE angol-orosz szakára, de másodévesként inkább a zenét választottam. Az egyik kiszorította a másikat. Egyébként már gimiben is megvolt az a vízió, hogy egyszer majd ezzel fogok foglalkozni. Jött a rock ’n’ roll, a sodródás, az első nagy bulik, tök jó feelingje volt az egész dolognak. Mindenhol új barátokat találtunk a városban, akik pörögtek velünk. Csak 30 éves korunkra nőtt be a fejünk lágya, úgy-ahogy.
KULTer.hu: A Nihil egyik legemlékezetesebb slágere a Miattad iszom te állat. Mesélnél erről egy kicsit?
Ezt a dalt Attila írta, és csomó ideig meg sem merte mutatni nekünk, mert azt hitte, szar. De aztán rávette magát, az egész zenekarnak tetszett és hatalmas közönségsiker lett belőle. A mai napig az egyik kedvenc nótánk.
KULTer.hu: Kronológiailag haladva a következő albumotok a Tabu, amely 1999-ben készült, hogyan jellemeznéd ezt az időszakot?
Sok volt ekkoriban a csapaton belüli konfliktus, de ennek ellenére összetartottunk. 1999-ben már a Sziget Nagyszínpadán játszottunk, szóval kénytelenek voltunk megtalálni a közös hangot. A Könnyű dalt például Rikivel együtt írtuk. Riki hatalmas kvalitású zeneszerző, és ezt itt ki is tudtuk használni. Az angol az anyanyelve, ezért úgy tudja könnyebben kifejezni magát.
KULTer.hu: 2001 az SX7 éve. Mit kell tudni erről a lemezről?
A Tabu hangzásvilágát nem találtuk elég jónak, ezért a következő lemezünkhöz, az SX7-hez Németországból importáltunk egy drága producert. Ezt Magyarország akkori legnívósabb stúdiójában, az Aquáriumban vettük fel. Egy hónapig csak meló, meló, meló, stúdióztunk, és meg is lett az eredmény. Nagyon jól sikerült a lemez, a mai napig büszkék vagyunk rá, és azt mondom, hogy ezt a minőséget azóta – tizenöt éve! – sem tudtuk felülmúlni, kivéve a most megjelent Buli volt, buli van, buli lesz című albumunkkal!
KULTer.hu: Nagy siker lett erről az albumról az Élni tudni kell és a Jó vagyok. Mesélsz egy kicsit ezekről is?
Az Élni tudni kell Attila dala – érdekes, hogy a közönség nagyon szereti. Nekem nem tartozik a kedvenc számaim közé, évekig nem is játszottuk, aztán egy idő után mégis felvettük a repertoárba.
KULTer.hu: A közönség követelte?
Igen, és természetesen eljátsszuk, de ez akusztikusan is nagyon jól megszólal. Ami miatt mégiscsak kedvelem az az, hogy egy sztorit dolgoz fel. Egy történetet, ami elindul valahonnan és eljut valahova. Teljesen Barbaró Attila, 100%-ig ő van benne.
KULTer.hu: Elérkeztünk 2003-ba, a Hat című lemezhez.
Erről az időszakról nem beszélek szívesen, nekem nem tetszik az az album, annak ellenére, hogy a közönség jól fogadta. Szerintem ez a valaha készült legrosszabb lemezünk, amit csak egy-két jó dal vitt el a hátán. Ráadásul nagy harc volt zenekaron belül, hogy melyik számhoz készítsünk klipet. Én az Üzenet a föld alól című trackhez akartam, Barbaró pedig mindenképpen az Ahogy én akaromot erőltette, és végül ő nyert. Utólag már megbántam, hogy engedtem neki.
KULTer.hu: Hogy reagált a közvetlen környezetetek a sikeretekre?
Örültek. Tulajdonképpen már a Káros az egészségre album óta fent voltunk a térképen, tehát ez egy permanens dolog volt, csak a videók megjelenése és a több fellépés miatt lett az egész szembetűnőbb. Zenei fronton pedig erős az összetartás, rengeteg más zenekarral vagyunk barátok. Persze mindenhol vannak seggfejek, de szerencsére nem túl sokan, mi összezárunk, összetartunk, egymást segítjük, és ez nem csak duma.
KULTer.hu: Ugorva egyet az időben: 2009-ben a Degeneráció következik. Mesélj erről a lemezről is egy kicsit!
Az akkori dobosunkat szörnyű baleset érte, újabb és újabb műtétek következtek, mi pedig csak vártunk, hogy teljesen felépüljön, és vele tudjuk elkészíteni a lemezt. Két évet csúsztunk, aminek az lett a vége, hogy hatalmas munka árán saját stúdiót nyitottam. Belegondolva, a Nihil most húsz éves, a Mi van veled? Semmi? pedig öt! Durva.
Igazából ebben az időszakban egy nagy sötétséget láttam magam előtt, kiáltástalannak éreztem a zenekar sorsát. Nem volt kedvem az akkori menedzsmenttel folytatni a munkát abban a formában. Egyetlen megoldást láttam: szakítottunk velük, lassan már öt éve. Azóta én csinálom, kontrollmániás vagyok, nem bíznám senkire. Másnak ez csak egy projekt lenne, de nekem az életem. Kicsit a bokszolók karrierjéhez hasonlítanám. Profi szinten már nem engedhetünk meg magunknak nagy fiaskókat. Egy profi, ha nem védi meg a világbajnoki címét, alacsonyabban jegyzett lesz. Ez egy mindennapi küzdelem.
KULTer.hu: Milyen terveitek vannak hazai terepen?
Már csak évi négy nagy koncertet vállalunk Budapesten a korábbi nyolc-tízhez képest, és mindegyiktől többet várunk, mint az előzőtől. Ezt pedig nyilván fel kell építeni. Át kellett magunkat pozicionálni, nem engedhetünk meg amatörizmust. A nyári fesztiválokat vég nélkül próbáljuk behúzni – nyilván a téli turnézás nem a legkellemesebb dolog, hidegben semmit nem jó csinálni, csak otthon kell ülni a kandalló előtt.
KULTer.hu: Külföldi fellépéseitek is vannak?
Mivel a zenekar 22 éves, azt találtuk ki, hogy jó lenne egy kicsit utazgatni, a világ különböző tájait megismerni, hiszen mindenhol élnek magyarok. Mindenhol meg lehet mutatni a zenekart, még Koreában is volt ennek létjogosultsága, volt közönségünk és élvezték a bulinkat! Igaz, ott nagyon pici diaszpóra van, de sokan eljöttek és kíváncsiak voltak ránk. Van egy csomó magyar lakta terület például Londonban is, ahova visszajárunk, és szuper közönségünk van. Egyre bővül a bázisunk, most Amerikát tervezem, majd meglátjuk, mi sül ki belőle.
KULTer.hu: A következő kérdésem kicsit intimebb jellegű. Lányos családapa vagy. Hogy megy ez a szerep?
Attól függetlenül, hogy zenélünk, párkapcsolataink vannak, amikből előbb-utóbb házasság lesz, abból meg előbb-utóbb gyerek. Az lenne a gyanús, ha ugyanolyan punk hülyegyerekek lennénk, mint húsz évvel ezelőtt. Nem ópiumbarlangokban fetrengünk, teljesen normális családi életet élünk. Tamara, a kislányom karatézik és hegedül, pont, mint én, annyi idősen, hiába próbáltam lebeszélni róla. Törekszem rá, hogy jól érezze magát és mindene meglegyen, amire vágyik.
KULTer.hu: A szerelem valahogy kimaradt a munkásságotokból, de a Szerelmedtől lettem ilyen mégis becsúszott.
Ezt a dalt én írtam, ez egy szerepbe való belehelyezkedés. Itt kezdtünk el ezzel is kacérkodni. Egyébként ez a szám a zenekar egyik legnagyobb sikere, sőt mondhatom, hogy az elmúlt tizenöt év legnagyobb sikere, ha a dalokat nézünk az SX7 óta. De most meglátjuk, hogy mit hoz az új lemez.
KULTer.hu: Mennyire jelent kihívást megfelelni a fiatalabb generációk tagjainak?
Elsősorban magunknak, a saját mércénknek szeretnénk megfelelni és önazonosak maradni. Vannak olyan sztenderd arcok, akiknek megmutatjuk a készülő dolgainkat, de az elsődleges és fő szűrő a zenekar.
Egyébként volt egy dal, ami végül nem került fel a lemezre, mert egy belső poénra épült, így attól tartottunk, hogy csak nekünk lenne vicces, másnak meg az jönne le, mekkora bunkók vagyunk. De aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer egy bulin eljátsszuk viccből…
KULTer.hu: Milyen projekteken dolgozol most? Mik a jövőbeli tervek?
A Junkies nagyon fontos, hiszen most jelent meg az új lemezünk, ennek az anyagával turnézunk egyet. Nem játsszuk le az egész albumot, csak kiválasztunk mondjuk öt dalt róla, azokat hallhatja a közönség. Emellett a koncertek gerincét a régi, jól ismert tételek alkotják. Mivel egy több mint húszéves zenekarról beszélünk, nálunk adott egy nagyon tág keresztmetszetű életmű.
Dolgozom a szólóprojektemen, készül a lemez, amit júniusban szeretnék megjelentetni, de előtte még lesz kislemez és videoklip is. Az első szólóalbumomnak, a Holnaputánnak a folytatása. Ez számomra elég izgalmas dolog, imádok lemezeket készíteni.
Emellett Takács Vilko barátommal van egy projektünk, amiben csak női előadók számait játsszuk. Ez jó kis csavar, Vilko egy kigyúrt srác, tele tetoválásokkal. Ezt a projektet szeretném kivinni Amerikába. Végtelenül élvezem az egészet. Látod, a zenésznek még a hobbija is a zenekar.
A fotók forrása a zenekar Facebook-oldala.
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.