Lehetsz örök jelen: a vágyaimtól rettegem
1.
Bennem volt még évekig az apai ösztön.
De hát az apai ösztön is csak elromlik,
tönkremegy. Maradnak üres évek.
Megmártózások önsajnálat mocsa-
rában. Összeadódnak korlátok,
egymásnak koccannak fékek.
2.
Oda akartál szaladni elé az utcán.
Odaadni neki egy sorsot, néhány évre
rámondani: édes mindegy.
Nézni a vérét, nézni
a véred, ahogy elfolyik, olyan
kibaszottul édes.
3.
Aztán szépen, libasorban jöttek.
Hosszúfényű palotákra hivatkoztak,
elálmodták magukat a portán,
mert árnykép volt a jövő, mégis hittek
benne. Persze hivatalos lett a város,
és hogy végszóra kiépült, ők sejtjeik
összes rezdülésével magukhoz kötöttek.
4.
Egyetlen vallomásról akarok majd
még egyszer vallani, te is ott
kell legyél, mert neked vallom,
ott kell legyél, mint mazsorett csoport
piszlicsáré megnyitókon: plusz ingyen
koncert, virsli, mustáros flakonok, részeg
apukák hevernek szanaszét
a kenyérmorzsás pulton.
5.
Jobb sorsomra érdemtelen vagyok,
hisz jobb sorsot te sem rendelhetsz.
Csip-csup függésekre hagyatkozom.
Neked ott a lakás, a gyerek, a szeretőd,
a férjed. De te is csak bonyolult viszonyok
elszenvedőjeként lehetsz örök jelen.
6.
Én pedig meddő múltnak suttogom,
hogy suttoghassam, egyedül vagyok,
az összes orvosi lelet szerint meddő:
mint a tolvaj, aki nem lopott, előre már
a vágyaimtól rettegem.
Borítófotó: Pixabay
