fenyvesek
hajad vöröse erdőtüzet gyújtott
a bordáim mögötti fenyvesekben
látod a rókacsontokat a kihűlt üszök alatt?
a tisztáson elszórt madárkoponyák
visszhangozzák még időnként a röptükben
lángra kapó fácánok sikolyait pedig
tavaly télen már visszatértek a szarvasok
óvóhely
emlékszem egyszer éjszaka hátat
fordítottál álmodban és én csak néztem
ahogy félelmeid tarajos hegycsúcsokként
emelkednek a gerinced mentén akkor
értettem meg igazán hogy a közösen
eltöltött időben nem mindig csupán az én
perifériáimra utazunk hogy benned is addig
ismeretlen helyeket fedezünk fel minden
alkalommal hogy azzal a paneltetők közötti
csókkal egymásba nyitottunk vészkijáratot
és hogy ennyi év után is lerombolhatatlan
óvóhelyed vagyok
Borítófotó: Pixabay
