Perjéssy-Horváth Barnabás Határsáv című dokumentumregénye alcíme szerint A debreceni Calandra zenekarról és koráról szól. Magában, egyetlen címmel nemigen lehetne meghatározni, pontosan mit is kínál az olvasójának, ezért a szerző alcímmel és műfaji megjelöléssel segít, milyen megközelítéssel vegyük kézbe könyvét.
Így viszont a Calandrát nem ismerő számára is nyilvánvalóvá válik, hogy a konkrét eseményeknek egy jelentős történelmi átmeneti korszak a háttere, nem nehéz kitalálni, hogy a rendszerváltás időszakáról van szó. A félezer oldalas írás sajátossága az összetettség, mely által különböző szempontú érdeklődőkre számíthat. Legjellemzőbb jegye a grandiózus gyűjtőmunka, mellyel mindenekelőtt a Calandra zenekarnak állít emléket. A könyv szerint nem sorolandó az együttes a magyar rocktörténelem elitjébe, ezért önmagában ez a mementó nem indokolná a regény létrejöttét. A szerző eredeti terve az volt, hogy csupán belső használatra, a csapat tagjainak állít össze egy gazdag kollázst, ám a munkafolyamat során egyéb aspektusok is fölmerültek, melyek a szöveget alkalmassá tették, hogy mások számára is olvasható legyen.
Az egyik megközelítés tehát a rendszerváltás kori rocktörténet iránt érdeklődőké. Belülről láttatja ugyanis, hogyan indulhatott akkoriban egy egyetemistákból verbuválódott banda, hogyan alakul át a zenélgetés igénye a kedvező visszajelzések alapján az együttes létrehozásának gondolatáig, majd, mint ilyen, milyen nehézségekkel találkoztak a koncertek technikai megvalósítását illetően, milyen volt akkoriban a koncertszervezés, általában egy ilyen csapat élete. A belső folyamatokon túllépve az akkori testvérzenekarok születésébe, első lépéseibe is beletekinthetünk, melyek közül egyesek inkább regionális szinten voltak fontosak, míg mások országos jelentőségűvé emelkedtek, mint a Tankcsapda vagy a Ladánybene 27. A kollázsjelleget itt a korabeli dokumentumok is adják, mint például az önmagában is érdekes koncertplakátok képanyaga. A gazdag fotóválogatás mellett egy-egy megjelent és meg nem jelent cikk is szerepel, valamint a tagok visszaemlékezései, levelei. Ezek igen részletes kifejtése kétféleképpen hat: akár túlzottnak is érezhetjük, egyszersmind éppen ezzel tud átélhetően reális betekintési lehetőséget adni, ahol tehát maga a Calandra élete, egy lépéssel távolabbról a többi zenekar, még eggyel hátrébb maga a korszak látható.
Másfajta olvasóréteg az akkoriban, a debreceni ismerős helyszíneken diákoskodóké, akiknek megelevenedik a koncertekhez köthető élményeken túl a kollégiumi élet is. Ezek persze konkrétumok, de a más egyetemi városokban felnőtté válókban is felidézhetnek ekvivalenciákat. A fiatalabb nemzedékből a korszak történelme iránt érdeklődőnek is érdekes olvasmány a kötet, mivel átfogó, egyéni színnel gazdagíthatja az eddigi ismereteket.
Elérkezve a műfaji kategóriáig: igen sokféle rendű-rangú alkotás juthat eszünkbe, ha azon kezdünk gondolkodni, milyen is egy dokumentumregény. Véletlenszerűen válogatva a hetvenes évek második feléből az egyik legismertebb Szabó Magda Régimódi története, a frissebbek közül említhetjük Krasznahorkai László Rombolás és bánat az Ég alatt című könyvét, de gondolhatunk olyan történelmi szegmentumokkal foglalkozó művekre is, mint amilyen Szemadám György írása, a Háromperhármasok vagy Jeszenszky Iván munkája a Rákosi-korszakról, a Kitelepítettek.
Alex Haley saját szövegére vonatkozóan jegyezte meg, hogy a dokumentumregényt a fikció és a faktum ötvözetének lehetne nevezni. A Határsávban bőven van faktum, ám a szemtanú szükségképpen nem tud objektív lenni, ami már elősegíti, hogy a szöveg a regény formáját öltse magára, másrészt a könyv szépirodalmi szempontból legértékesebb részei, a novellabetétek említendők itt. A csapat énekesének bizniszkalandozásai Kínában, a moszkvai kiruccanás november 7-én, a Szovjetunió felbomlásának utolsó pillanataiban, a tőlünk kivonuló szovjet katonákkal való alkudozásjelenet két komplett katonai uniformisért, melyekből aztán koncertkellékek lettek, és talán a legjobb, a kívülről vicces, félnapos csigatempós koncertre zötyögés, olykor fékevesztett roncsderbi egy Lada-motoros csotrogány VW-hippibusszal, mely több vizet fogyasztott, mint üzemanyagot.
A narrátor az első pillanattól az utolsóig gyakran emlékeztet a félezer éves Tinódi Lantos Sebestyénre. A magát is krónikásnak nevező mesélő a kötelező sorkatonasággal kezdi a történetet, ahol először találkoztak a későbbi zenekartagok. Rá is jellemző a lajstromozás monotonitása. A tudósításon kívül a békeidőszakban Tinódi is feldolgozott régebbi eseményeket. A kor igényéhez alkalmazkodva zenei kísérettel adta elő mindezt, de nem a zene vitte nála a prímet, s lám az elbeszélő-szerzőnél is ezt látjuk. Noha ő veti föl a zenekar létrehozásának ötletét, az is látszik, hogy zenei képzettség híján nem tekinti magát professzionális, elkötelezett zenésznek, s csak a hobbizenekar státusáig marad meg a dobok mögött, ezen a ponton átadja a helyét az ezzel komolyabban foglalkozó ütősnek. Ez volt a vég kezdete, mely a gitáros Nyúl kiválásával aztán visszafordíthatatlan irányt vett.
Igen érdekes rész a könyv végén a 2015-ös Calandra-gyűlés, ahol azt beszélik meg, hogy másokkal ellentétben ők miért is nem vitték többre, mintha a névadó Kalandrapacsirta saját ritkaságát, különlegességét vonná vissza, magát csupán a verébalkatúak rendjébe sorolva. Fölmerül az időzítés gondolata is közöttük, hogy talán előbb kellett volna kezdeniük, vagy tovább kitartani, ám jó eséllyel ennyit lehet tekinteni a sorsuknak.
Petőfi kapcsán szokták megjegyezni, hogy nem elég a nagy tehetség, a kiváló önmenedzselés, megfelelő korszakban is kell élni, leginkább egy korszakváltásban, egy határsávban. Amíg mondjuk a Rolling Stones nevében is hordja sorsát, hosszú évtizedekre kőbe véste rocktörténelmét, addig az 1988 szeptemberétől 1991 decemberig működő Calandra szerepe talán annyi volt, hogy a korszakváltás egyik debreceni rockbandája legyen.
Perjéssy-Horváth Barnabás: Határsáv – A debreceni Calandra zenekar és kora, Budapest, 2017.
