Május 10-én került ki a YouTube-ra az amerikai The National indie együttes új, Sleep Well Beast albumának első ízelítője The System Only Dreams in Total Darkness címmel. Az itthon még mindig többnyire ismeretlen banda már több mint 15 éve ad ki számokat, általános vélekedés szerint valahogy minden alkalommal még egy kicsit jobbat, mint előzőleg.
A legutóbbi, 2013-as Trouble Will Find Me ismeretében ez legalábbis ígéretes előrejelzés. A dalszövegek látszólagos egyszerűségük ellenére kifejezetten mély, többségükben az élet és az emberség kikerülhetetlen szomorúságáról szóló tartalmat közölnek. Ez a jellemzően elfojtott, lágy hangzásvilággal együtt pedig a négy évvel ezelőtti felvétel esetében egy igazán erős, koherens alkotássá állt össze.
Mindazonáltal jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miben keresendő a The National különlegessége? Mitől több, mint egy alternatív indie-rock együttes tehetséges zenészekkel és szomorú dalokkal? Számos jó választ lehetne erre adni, ezek közül csak néhányat említenék meg. Az énekes (és dalszövegíró) Matt Berninger hangja egészen egyedi: olyan baritonnal rendelkezik, amely azt az érzést kelti a hallgatójában, mintha épp beszélnének hozzá. Mondhatni, hogy a beszédhangja egyben az énekhangja is, ez pedig meglepően ritka (Tom Waits és Nick Cave jut eszembe hasonló adottsággal), és közvetlenséget, hitelességet kölcsönöz minden mondatának. A melankolikus és egyben komoly terjedelmet nélkülöző hangszínezete pedig ezt csak kiemeli természetességében, így a Freddie Mercury-féle, már-már embertelen „Nothing really matters, anyone can see, nothing really matters, nothing really matters to me” helyett egy közelebbi, személyesebb és átélhetőbb „I thought that this would all work out after a while, Now you’re saying that I’m asking for too much attention”-t kapunk. Mintha Berninger megénekelné az ember minden baját, különösen úgy, hogy az elvontabb dalszövegek tulajdonképpen minden élethelyzetet lefednek.
Ebből a látszólagos behatároltságból következik részben egy másik különlegesség. Az árnyékoltság, elrejtettség tele van igazán intim, férfias érzésekkel, ami az erősebb nem tagjait különös sebezhetőségükben kapja el. Talán vizuálisan ragadható meg leginkább ez a hangulat: az ablakból már látszó messzi, de érkező vihar, amely előszele már táncoltatja a leveleket az utcán. Ezt emelik ki a hangszínterjedelem limitáltságának enyhítésére kitalált, épp a vokál alatt egy egész kevéssel hallható változékony instrumentális megoldások. Ezek egyike az úgynevezett „hocketing”, amely során két vagy több hangszer felváltva játszik egy dallamot. A The National esetében ez két, egymást újra és újra visszhangzó gitárt jelent.
Említésre méltó a doboknak szentelt kiemelt figyelem is. Úgy tartja a mondás, hogy egy jó dobos kontrollálja az ütemet, egy kiváló dobos pedig meghatározza. Berninger érzékeny emberekről ír lehangolt állapotukban, van olyan, amikor pedig egy önironikus, hitét vesztett karaktert ismerünk meg, aki épp tönkrement párkapcsolatáról énekel (Slow Show). A refrénben az erőszakosnak mondható, az énekhangot is elnyomó pergődob szólal meg, megtapasztalható, ahogy a lüktetés megjeleníti az önmagába forduló, cinikussá váló ember gondolatainak és érzéseinek kattogását. A dalok a felépítés-lerombolás-újraépítés lépéseket követik, többnyire sikeresen, és éppen a fenti jellemzőkből következik, hogy gyenge felvételeket nem igazán ad ki a banda a kezei közül.
Nem hagyták el ezt a jó szokásukat ezúttal sem: bár a The System Only Dreams in Total Darkness egészen elüt a Trouble Will Find Me hangjaitól, és inkább a 2007-es Boxer, valamint a 2010-es High Violet lemezekhez nyúl vissza ilyen tekintetben, mégis éppen ideális folytatása az életműnek. A szeptemberben piacra kerülő Sleep Well Beast dalcímei és a The National korábbi munkái alapján kikövetkeztethető, hogy ezúttal sem az életigenlő, pozitív megszólalású és hangulatú koncepció uralkodik majd, ezzel pedig alapvetően semmi baj nincs, sőt, valószínűleg karakteridegen lenne tőlük már egyetlen igazán felszabadult szám is. Berninger elmondása alapján a „System” egy börtön, egy látszólag golyóálló kapcsolat, amely léket kap, amikor a másik fél a meghatározott kereteken kívül kezd nyugalmat keresni, legyen az egy másik személy, vagy akár Isten. Emellett a The National 18 éves fennállása során először hallhatunk egy dalukban gitárszólót, mégpedig recsegős, erősen elektronizált formában. Igazán nyílt négy perc ez az ízelítő az albumból, talán a leginkább határozott, ellentmondást nem tűrő kislemez a Mistaken for Strangers (2007) óta.
Aki az alternatív rock, garázs-rock, indie-rock műfajok bármelyikét is kedveli, annak a Sleep Well Beast nehezen kihagyható felvétel lesz. Kevesen ismerik itthon Berningeréket, közülük is legtöbben az About Today-t (a Warrior című filmből) vagy a Fake Empire-t hallották, sajnálatos lenne, ha ez a jövőben is így maradna. A The National igazi rejtett kincs lehet azok számára, akiknek nincs ellenére a lehangoló, elgondolkodtató zene, az erős dobok, a mormogó énekhang és a torzított gitárok. Ahogy a The System Only Dreams in Total Darkness csúcsán Matt Berninger is énekli: „I can’t explain it any other, any other way”.
The National: The System Only Dreams in Total Darknes, 4AD, 2017.
A borítófotó forrása a zenekar Facebook-oldala.
