Szívlufi
Gyere, kikérdezlek. Szóval, mi volt feladva? Nemesgázok. Remek. Hol a periódusos rendszered? Megvan. Na, mutasd meg nekem, hol vannak ezen a nemesgázok. Ne azt mondd, hogy nyolcas főcsoport, azt kértem, hogy mutasd meg. Igen, ismerem a római számokat, most akkor te kérdezel ki engem vagy fordítva? Na, ugye. Akkor most sorold el a nemesgázokat. Látom, hogy oda vannak írva, ne bosszants, kölyök. Mondd a nevüket egyesével. Első a…? Legalább az elsőt illene tudni: He. Nem „he”, hanem He. Hogy a héliumra gondolok-e? Szerinted arra gondolok? Nem kell itt arcoskodni, fiam, inkább figyelj egy kicsit, mert különben a Sziget-jegyedre félretett pénzt magántanárra leszek kénytelen elkölteni, aki majd nyáron felkészít a pótvizsgára, bulizgatás helyett. Szóval, mesélj nekem valami érdekeset a héliumról. Színtelen, szagtalan. Hm. A könyvedben az áll, hogy az összes nemesgáz színtelen és szagtalan, ezzel most nem mondtál nagyot. Hogy ennek a legkisebb a rendszáma? Rendkívül éles az elméd, nyilván ezért szerepel az első helyen. Eszedbe jut még valami? Semmi? Gondoltam. Mire használják a héliumot? Várj, segítek egy kicsit: képzeld, a hélium könnyebb a levegőnél. Na? Igen, ettől lesz olyan vicces a hangod, ha belélegzed, nagyon jó, de honnan szívhatnál ki egy jó adag héliumot, hogy vicces legyen a hangod? Lufiból, nagyszerű! Léghajókat is töltenek vele egyébként. Figyelj, most egy ravasz kérdés jön: nemcsak a hélium könnyebb ám a levegőnél, hanem mondjuk a hidrogén is. Mit gondolsz, miért mégsem a hidrogént használják töltőgáznak, miért a héliumot? Megfogtalak, mi? Hogy mondtad? Igen, a majálison is héliummal töltik a léggömböket. Igen, azt a szív alakút is, amit a Dzsenifernek vettél, és ő röhögve elengedte. Látod, ebből is látszik, hogy a hélium könnyebb a levegőnél. Figyelj, hát azért jobb a hélium, mint a hidrogén, mert a hidrogén baromi gyúlékony, tudod? Na, fiam, mi van? Csak nem sírsz? Ne beszélj így velem, hé, nem én engedtem el azt a rohadt lufit. Nem, nem igaz, hogy téged senki se szeret, itt vagyunk például mi is. Mi nagyon szeretünk téged, én különösen. Látod, most is itt ülök, és együtt tanulom veled a nemesgázokat. Nem hagyhatlak békén, édes kisfiam, mert hála a Dzsenifernek, a Lüszinek, a Majának és a Kírának, már négy tárgyból állsz bukásra, pedig még csak március eleje van. Elhiszem, hogy a szívnek nem lehet parancsolni, a te korodban én sem tudtam, de idővel azért belejön az ember. Na, elég a rinyából, ha korrepetálásra akarsz járni egész nyáron, akkor hisztizzél csak tovább, de ha inkább a Szigetre mennél, akkor kapd össze magad és sorold fel végre azokat a kibaszott nemesgázokat. Egyetlenem.
Asztal
A porcelán nem tartott ki sokáig: alig maradt néhány tányér és bögre. A szomszédok egyszerre rezzentek össze, amikor az első szék a falnak csapódott. A széklábak vörös foltokat hagytak a hátán, egy-két szálka beleállt a combjába. Amikor az egyik háttámla leverte a csillárt, elég sötét lett ahhoz, hogy észrevétlenül a sarokba húzódjon. A fejét beverte a félig nyitva maradt fiókba. Kétségbeesetten kotorászni kezdett benne, hátha talál valamit, amivel megvédheti magát. A nagykést először az élénél ragadta meg. A bútorok recsegve pusztultak körülötte. Lassan kúszott elő a szekrényekhez lapulva. Akármennyire igyekezett, egy rózsamintás tálalótál darabjai mégis megcsörrentek a térde alatt. Az idő megtorpant, hirtelen teljesen elöntötte a félelem. Vakon hadonászni kezdett a levegőben, a kés éle olykor megvillant az utcai lámpa beszűrődő fényében. Amikor kifáradt, leroskadt a törmelékkel borított kockás, hideg kövön. Riasztó volt a csend. A mozdulatlanság. A távolból sziréna zúgott. A kést az ölébe fektette. Figyelte, hogyan húzza össze a bőrt a kezén a száradó vér.
A prózákat inspiráló fotókat Varga Tamás készítette.
