A három évvel ezelőtti Fehér istennel az ezredforduló környékén indult rendezőnemzedék egyik emblematikus szerzője, Mundruczó Kornél a szélesebb közönség felé fordult.
Bár a keverék ebek lázadását bemutató történet politikai parabolaként működött (nem véletlenül ajánlotta a rendező Jancsó Miklós emlékének a filmet), a kutyák elszabadulását bemutató jelenetek hollywoodi látványfilmeket idéztek meg. A Jupiter holdja esetén szintén fontos összetevő a látvány, politikai parabola helyett azonban egy allegóriákkal telített megváltástörténet rajzolódik ki a bonyolult koreográfiájú, akcióval tarkított jelenetekből.
A látvány fontosságán túl ismét megjelennek a műfaji kapaszkodók is: míg a Fehér isten az „inváziós”, valamint a családi filmekből, a Jupiter holdja a szuperhősfilmekből és az akciófilmből merít, legalábbis ami a szerteágazó történet egyes pontjait és a technikai megoldásokat illeti. Mundruczó egyébként mintha tudatosan keresné a nehézségeket: a Deltát vízi környezetben forgatta, a Fehér istenhez 200 kutyát terelt össze döbbenetesen látványos szekvenciákhoz, a Jupiter holdja pedig a lebegés élményét szeretné érzékeltetni, ennek érdekében CGI nélkül emelkedik a magasba a főszereplő, a szír menekültfiút alakító Jéger Zsombor. A levegőben felvett szekvenciák mellett parádés akciójelenetek is vannak a filmben, autós üldözések és lövöldözések zajlanak Budapest belvárosában és a zöldhatár környékén, melyek ténylegesen a világ élvonalába repítik az alkotókat: Rév Marcell operatőri munkája és Mundruczó rendezői kvalitásai együtt olyan pompás hosszú beállításokat eredményeznek, melyeket külföldi kritikusok nem alaptalanul hasonlítottak a Ryan közlegény megmentése grandiózus nyitányához vagy Az ember gyermeke lekövető kameramozgásokkal dolgozó akciódús snittjeihez.
Mundruczó tehát nem a menekültválságról kíván tudósítani, a Jupiter holdja története inkább allegorikus, és ellentétben a Dheepannal vagy a Mediterraneával, nem akar expliciten állást foglalni a bevándorlás kérdésében. Az események színtere nem a jelen Magyarországa, hanem inkább egy közeli, apokaliptikus színezetű jövő, ahol a zöldhatáron át érkező menekültekre azonnal tüzet nyithatnak a rendőrök, a bevándorlásügyi hatóság pedig nagyszabású nyomozás keretében körözi azokat, akik megszöknek a tranzitzónából. Egy ilyen helyre érkezik Aryan (Jéger Zsombor), a szír menekültfiú, aki apjával együtt próbál átjutni a határon, azonban egy rendőri rajtaütés következtében útjuk különválik, Aryant pedig lelövi László (Cserhalmi György), a bevándorlásügyi hatóság nyomozója. A csoda ekkor történik meg, a fiú a levitálás képességét nyeri el a sérülés következtében. Így kerül képbe Stern doktor (Merab Ninidze), egy lecsúszott, hitehagyott alkoholista, aki eladósodott orvosként eleinte próbál hasznot húzni Aryan képességéből, és igyekszik bújtatni a fiút a veszett kopóként őket üldöző László elől.
A menekültválságot tematizáló alaphelyzetből rengeteg irányba burjánzik a filmszövet műfaji és narratív szempontból egyaránt. A képesség elnyerésének pillanatai a szuperhősfilmeket idézik, a film első látványos hosszú beállítása a háborús filmekre hajaz, Aryan képességének felhasználása az eutanázia kérdését veti fel, közben végig jelen van a fiú angyali entitásának lehetősége, de Stern doktor személyes kálváriája és hitének visszatérése sem kevésbé fontos, sőt, egy a terrorizmussal kapcsolatos gondolatmenet is kibontakozik.
Nem szabad elmenni az olyan apróságok mellett sem, hogy a szerepe szerint magyar karaktert egy grúz, míg a menekültfiút egy magyar színész játssza, mely egy szépen a filmbe simuló állásfoglalás az alkotók részéről. A Jupiter holdja tehát hihetetlenül zsúfolt, nem véletlenül hasonlította Mundruczó egy Bosch-festményhez: ezek a folyamatosan alakuló, újabb és újabb kérdéseket felvető epizódok olyanok, mint egy nagyszabású táblakép apróbb jelenetei, amelyeket közelről kell megvizsgálni, de eközben legalább annyira fontos az Egészet is látni és felfedezni a nagyobb léptékű összefüggéseket. Mundruczó így a korai filmjeit idéző munkára készteti nézőit, azonban a befogadói odaadás ellenére is inkább tovább kérdez a film, semhogy megnyugtatóan válaszolna a kérdésekre.
Ez a szerkesztés, valamint a technikai szempontból kifogástalanul bemutatott lebegés élménye metareflexív alkotássá teszi a Jupiter holdját. A Mundruczó által használt filmnyelv tökéletesen érzékelteti azt a tehetetlenséget és tanácstalanságot, amely a menekültkérdést övezi: a film nem akar, hiszen nem is tud megoldást kínálni a válságra, inkább egy nyitottabb gondolkodásmód felé terel. A narratíva vélhetően emiatt kaotikus, a lebegés pedig nem pusztán egyszerű fizikai jelenség, hanem valami hihetetlen történés, amely hirtelen egészen közel kerül Európához, feszültséget és nyugtalanságot generálva.
A folyamatosan jelen lévő suspense nemcsak a borongós képi világnak és Jed Kurzel ütős filmzenéjének köszönhető. Aryan képességének ugyanis sem a pontos eredetét, sem az okát nem tárja fel a történet, a néző így végig kiszolgáltatott helyzetben marad, a levitálás pedig bizonytalansággal és félelemmel vegyített élményt okoz. Ezzel az alkotók határozottan eltávolodnak a szuperhősfilmektől, melyek esetében alapkövetelmény a képességek kialakulásának ok-okozati ábrázolása, mely megerősíti a néző biztonságérzetét. A Jupiter holdja esetében semmiféle logikus magyarázat nem adható arra, hogy a több lőtt sebet kapott szír fiú miért marad életben, a pontos képessége pedig rejtve, pedig több jelenet utal arra, hogy itt egyszerű lebegésnél jóval többről van szó. Aryan, bár a szüzsé ezt sem tisztázza, végső soron angyalszerű entitásként működik, a befogadó pedig nem tud megnyugodni, hiszen a képesség misztikuma egy pillanatra sincs feloldva. A lebegés aktusa, és az erre adott reakciók arra utalnak, hogy Aryannak komoly célja van Európában. Így válik lehetővé a cím- és a filmeleji inzert értelmezése is: a Jupiter Európé nevű holdjának felszíne alatt ugyanis élet kialakulására alkalmas óceán rejlik. Ebből kiindulva Aryan az, aki megpróbál a felszín alá hatolni és bebizonyítani, hogy a „Jupiter” ezen holdján, azaz Európában még mindig van remény az életre.
A Jupiter holdja nem könnyű, és közel sem hibátlan film. Bár a színészvezetés tekintetében radikális fejlődés mutatkozik (Jéger Zsombor, Merab Ninidze és Cserhalmi György hármasa kiválóan működik együtt a vásznon, egy kisebb szerepben remekel Balsai Móni, sőt az apró cameók is működnek – Mucsi Zoltán és maga a rendező is feltűnik egy-egy jelenetben), nyoma sincs a Fehér isten színészi bizonytalankodásainak, sok párbeszéd továbbra is mesterkélt, és a legtöbb jó jelenetre jut egy narratív szempontból kevéssé megalapozott szekvencia. Mundruczó azonban így is eléri célját: a Jupiter holdja olyan film, melyen sokat lehet gondolkodni, és amely sikeresen árnyalja a menekültválságról mint globális problémáról folytatott diskurzust. Úgy, hogy egy-két easter eggen kívül („üzenjünk Brüsszelnek” plakát a metróban, a kórház nem működő mosdója) nem bonyolódik aktuálpolitikai diskurzusba, hiszen sokkal fontosabbnak tartja az emberi sorsok kérdését.
Mundruczó Kornélnak és Rév Marcellnek már biztosan Hollywoodba vezet az útja, de remélhetőleg még hazatérnek, hiszen itthon óriási szükség van olyan művészekre, akik ilyen stílusosan és érzékenyen tudnak megnyilvánulni egy ennyire fontos és nehezen körüljárható témában.
Jupiter holdja, 2017. Rendezte: Mundruczó Kornél. Írta: Wéber Kata. Szereplők: Jéger Zsombor, Merab Ninidze, Cserhalmi György, Balsai Móni. Forgalmazza: InterCom.
