Ragadozó
Egy józsefvárosi társasház harmadik emeletén
él egy állat. Rossz szomszéd, naphosszat csak
ordít, hangosan nyög, karmaival zörög a falon.
Időnként a közeli boltokban is látni,
több kiló húst vesz, ilyenkor átható olajszaggal és
retró rockzenével telik meg a folyosó. Éjjelente
hosszas vadászutakra indul. Csak ilyenkor
csendesedik el a ház. Összeszorított
szájjal villogtatja körbe a tekintetét, úgy válogat,
ahogy a húspultnál szokott. Vörösre színezi tollait,
egyszerre elvegyül és kiragyog a tömegből. A jobb
estéken a préda maga fut bele a csapdába, meg
akarja simogatni a tollakat, amik az érintéstől
finoman felborzolódnak, ilyenkor az állat nagy
levegőt vesz és összeharapja méregfogait. Nehezére
esik a várakozás, mégis élvezi. Máskor nehezebb
zsákmányt talál, ilyenkor neki kell bekeríteni.
Máshogy csinálja, mint a többi ragadozó. Beleáll
a szélbe, hogy a kiszemeltje megérezze az illatát.
Cigarettát kér vagy tüzet, utána fehérbort,
a végén vodkát. A megfelelő pillanatban az áldozat
nyakába harap, de csak finoman tépkedi a bőrt,
úgy vonszolja el a metróig. A lakásba érve elengedi,
a préda piheg és lassan magához tér. Az állat ilyenkor
összehúzza magát, félig megdönti a gerincét és
elcsendesedik. A zsákmánya egyre jobban
felfújja a mellkasát, ő akar az állat nyakába
harapni, de az egy hirtelen mozdulattal kitér előle,
most már ütőeret ér, a fogaiból kilövell a méreg. Jó
étvággyal, ernyedt izmokkal eszik.
Gyönyörködik a pucér csontváz látványában.
Néha reggel dobja ki őket, néha még éjjel,
hogy a szomszédok rosszalló tekintetét elkerülje.
A takarítás után visszahúzódik az ágyba és lenyalogatja
a vért, felsérti magát a saját szemfogával és
nyüszít. Percek múlva újra éhezni kezd, le akar menni
a csontokért, de miért is tartana meg valamit, amiről
leette a húst.
Nyitott ajtónál, meztelenül alszik. Minden éjjel várja,
hogy valaki akkor lépjen be, amikor öntudatlan.
Hogy valaki ostorral a kezében kíméletlenül lefogja
és egyesével kirántsa a méregfogait, letépje a karmait
és kihúzza a tollait.
Borítófotó: Nyu.hu
