Hagyj már békén, kérlek!
Kiküldtem az Istent, s várom, hogy segítsen,
mert nagy a baj.
Hagyjon engem békén, megőrjít a végén,
pont mint egy csaj.
Mondják, hogy van terve, nem érek rá erre,
unom is már.
Rám néz, mint egy orvos, elítél, feloldoz,
jól megvizsgál.
Most akkor hogy legyen? Vannak már elegen,
akik hisznek.
Pont énrám mért várnál ekkora létszámnál?
Léted viszket!
Jaj, Uram, vakarlak, szüntelen akarlak,
húzlak-vonlak.
Mért hívnál testvérnek? Életed és véred?
Menj vakondnak!
Föld alá bebújjál, újabb legyél újnál,
régnél régibb!
Mint magból virágot, kibújni ki látott?
Bácsik? Nénik?
Tényleg láttál régen? Anyukám méhében
kucorogtam…
Megadod, ha kérek, de csupa jót kérjek?
Ez meg hogy van?
Mint a bükkfa kérget, permetlé a mérget,
úgy kívánlak!
Részegen, józanon szeszedet szomjazom,
úgy, mint állat!
Repüljek, mint Boeing, agyam tebenned ring,
mint egy felhőn!
Ha éppen zuhannék, nyílj majd ki, Uram, még,
ejtőernyőm!
Borítófotó: YouTube
