Összeállt a legjobb első prózakötetért járó Margó Irodalmi Díj idei szűkített listája, melyre a 24 nevezett kötetből 10 kerülhetett fel. A végeredmény október 22-én derül ki a Margó Irodalmi Fesztiválon.
Az elismerés 500 ezer forint pénzjutalommal jár, kiemelt támogatója a főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj. A magas szakmai presztízzsel bíró elismerés a kortárs irodalmat és az olvasást népszerűsíti, a cél az, hogy a pályakezdő írók munkái nagyobb figyelmet kapjanak. Jelentkezni olyan első prózakötettel lehetett, ami 2016. július 1. és 2017. június 30. között jelent meg; az elismerést 35 év alatti író kaphatja meg. A díjat 2015-ben adták át először, a nyertes akkor Totth Benedek lett a Holtverseny című könyvével, 2016-ban pedig Milbacher Róbert kapta meg a Szűz Mária Jegyeséért.
A zsűri tagjai idén: Gaborják Ádám, a József Attila Kör elnöke, Gács Anna, a Szépírók Társasága elnöke, Antal Nikolett és Korpa Tamás, a Fiatal Írók Szövetsége elnökei, Szabó Zsuzsa a Balassi Intézet és a Publishing Hungary képviseletében, valamint Valuska László, a Margó Irodalmi Fesztivál főszervezője.
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása /Könyvmolyképző, 2016/
Egy középiskolai tanár, Gulyás Péter megírta első regényét, ami egy gimnazista thriller morális kérdésekkel. Az érettségi napja önmagában is elég stresszes, de mi történik akkor, ha még nyomozni is kell, hogy valakinek megmentsük az életét? Nyomozás, halál, gyászmunka, sokkoló jelenet és filozófiai idézet is van a regényben.
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje – Josef M. két halála /Kalligram, 2017/
Két könyvből álló debütálásában Josef Mengelével mesélteti el dél-amerikai bujkálása történtét Gyurkovics Tamás, és elképzeli, mit mondott volna a halál angyala, ha rátalálnak, és őt állítják bíróság elé Jeruzsálemben.
Pető Péter: Leshatár /Kalligram, 2017/
A volt Népszabadságos, most 24.hu-s újságíró első regénye egy futballbíró nézőpontjából, vicces, néha melankolikus mikrosztorikon keresztül mutatja meg a magára hagyott Észak-Magyarországot. Talán a világirodalom egyetlen regénye, ami egy játékvezető nézőpontjából mesél a fociról.
Storno Milán: Földalatti nyár /NOW Books & Music, 2016/
Egy szórakozóhelyen talpalni éjszakánként nem túl kellemes, főleg, ha határozott véleményed van azokról az emberekről, akiknek a félig üres vagy félig teli poharait össze kell szedned. A Földalatti nyárhuszonéves, egyetemista főhőse filmszkeccsszerű jelenetekben kallódja végig a 2010-es évek Budapestjét, és próbálja valahogy elterelni a gondolatait arról, hogy ő is pont olyan átlagos, mint az összes többi ember.
Szabó Borbála: Nincsenapám, seanyám /Tilos az Á, 2016/
Elhallgatások, önbecsapások, félrenézések, szolid pánikrohamok – a Nincsenapám, seanyám kamasz hősnője akár már most egyetemi disszertációt írhatna egy diszfunkcionális család mindennapi működéséről. Nem csoda, ha alkoholista anyja és a zombisodó Kálmán elől rendre a szobájában keres menedéket, melyet két macskájával, Dezsővel és Fricivel oszt meg, akik egy idő után kísértetiesen hozzák a magyar irodalom két ikonikus alakjának minden heccét és irodalmi bravúrját.
Szerényi Szabolcs: Éhség /Fiatal Írók Szövetsége, 2017/
Az biztos, hogy az elmúlt egy évben nem írtak ehhez hasonlóan beteg és fura, ám pont ezért izgalmas könyvet. Valaki fát növeszt magában, más meg uszonyt, miközben a felső tízezer gasztrosznobságból felzabálja önmagát. A Kreatív főszerkesztő-helyettesének első novelláskötete felkavaró és szórakoztató egyszerre.
Szirmay Ágnes: Szerelemre castingolva – Szappanopera 1. /Tilos az Á, 2016/
Melyik sorozatrajongó kamasz ne álmodozott volna legalább egyszer az életben arról, hogy beválogatják a kedvencei közé? Szirmay Ágnes hősnője meg is lépi azt, amiről mások csak ábrándoznak, a castingra pedig elrángatja legjobb barátját is, akibe titokban és reménytelenül szerelmes. A forgatáson cikis és vicces helyzetek váltják egymást, mi pedig csak reménykedhetünk benne, hogy ha nem is pont ez, de valami nagyon hasonló már megtörtént a legrégebben futó magyar szappanopera forgatásain is.
Szöllősi Mátyás: Váltóáram /Európa, 2016/
Budapesten megjelenik egy szupernóva, miközben emberek érkeznek egy számukra fontos ponthoz az életükben. Kilenc történet rólunk és mindennapi bajainkról, ami olyan egyszerűen, szabadon és vizuálisan beszél, mint amikor egy független filmben megcsillan a napfény a kamera lencséjén. Melankólia, erős történetek és jó stílus.
Tóth Kinga: Holdvilágképűek /Magvető, 2016/
A Holdvilágképűek felemeli a maszkot az immunológiai betegségekkel élők arcáról, kódokat ad a szuperképességekkel rendelkező szekta nyelvének megértéséhez, és megmutatja, mit él át az ember, ha soha nem nyilvánítható teljesen gyógyultnak.
Veres Attila: Odakint sötétebb /Agave, 2017/
A nyolcvanas évek elején kicsit visszataszító, ám nagyon szerethető lények jelennek meg Magyarországon. Veres Attila regényének mégsem ők, a cellofoidák a főszereplői, hanem mindaz, amit a felbukkanásuk előre jelez. És persze Gábor, aki gondozóként kerül egy cellofoidatelepre, ahol egyre baljósabb és emberi ésszel felfoghatatlanabb események történnek, a világ pedig örökre megváltozik.
Forrás: KönyvesBlog
