A Pesti Kitérő elnevezésű programsorozat célja egy olyan kulturális közösségi hely létrehozása a Pesti Magyar Színházban, amihez hasonló egyre kevesebb van Budapesten. Különböző művészeti tematikájú, fiatal művészekre összpontosító, progresszív rendezvényekkel szeretnének egy jó hangulatú, egymást építő társaságot összehozni.
A résztvevők olyan programokon vehetnek részt, mint filmvetítések, divatbemutató, fotókiállítás, koncert, versest, és mindezek után a színház „szalonjában” kötetlen, zenés mulatság. Hiánypótló helyet szeretnének létrehozni, ahova egy idő után nem csak a programokért jár le az ember, hanem már a társaság miatt is (mint amiért anno a Fészek Művészklub létrejött); ami tartalmas szórakozást tud nyújtani bárkinek és értéket tud közvetíteni a fiatal korosztálynak. Az eseménysorozat első alkalmán Gothár Péter 2016-ban végzett filmrendező osztályának diplomafilmjeiből tartanak egy vetítést 2017. október 21-én. A Pesti Kitérő két ötletgazdájával, Horváth Illéssel és Horváth János Antallal beszélgettem a projektről.
KULTer.hu: Kezdésképp pár mondatban mutatkozzatok be! Kik vagytok, és mivel foglalkoztatok idáig?
H. I.: Horváth Illés vagyok. Végzettségem szerint színész, játszottam az elmúlt tíz évben különböző színházakban. Több színházban voltam tag, illetve vendég. Pár éve a Magyar Színháznál vagyok, egyébként pedig elkezdtem rendezni. Rendeztem egy független színházi előadást tavaly, Szálinger Balázs Köztársaság című művét, aminek hál’ Istennek nagy sikere lett. Most leginkább ezen a nyomvonalon szeretném folytatni az életem.
H. J. A.: Horváth János Antal vagyok, most kezdtem az ötödévet az SZFE filmdramaturg szakán. Több kisfilmben dolgoztam már és több színházi előadásban tevékenykedem mint író és dramaturg, sokat dolgoztam például Olasz Renátóval. Illéssel is egy olyan film forgatásán találkoztunk, amit Renátóval készítettünk.
H. I.: Ahogy Jancsi is mondta, egy rövidfilmnek a forgatásán ismerkedtünk meg. A személyes szimpátián kívül azt érzem, hogy nagyon potens módon tudnánk együtt dolgozni, közösen létrehozni dolgokat. Ez nem feltétlenül csak a színházat jelenti, hanem egy tágabb perspektívát a közös működésünkről.
KULTer.hu: Jancsi, ez akkor a tanulmányaidtól teljesen független?
H. J. A.: Igen, attól teljesen. Ezt csak azért csináljuk, mert szeretnénk létrehozni egy olyan színteret – amiből Pesten sajnos egyre kevesebb van –, ahol egy kulturális esemény párosulhat közösségi élménnyel. Ez a hely a Magyar Színházban erre tesz kísérletet.
KULTer.hu: A Pesti Kitérőnek tehát a Magyar Színház ad otthont. Meséljetek erről egy kicsit.
H. I.: A Magyar Színháznak ugyan van egy fix közönségbázisa, de mi ezt szeretnénk egy új réteggel gazdagítani, vagy ha kicsit messzebbre megyek, az egész intézménynek a világán egy kicsit tágítani. Olyan programokat akarunk létrehozni, amelyek a fiatalok szemében megváltoztathatják a Magyar Színházról kialakult képzeteket.
KULTer.hu: Meg tudtok nevezni olyan helyeket, amik hasonló profilúak, mint amit ti szeretnétek? Illetve a Fészek Művészklubot említettétek nekem korábban, ezt én sajnos nem ismertem.
H. J. A.: Illés tud erről mesélni.
H. I.: (nevet) Arra célzott, hogy idősebb vagyok, mint ő. Na, a Fészek az eleve egy mozaikszó: Festőművészek, Építőművészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek és Komédiások Klubja. Tehát azt jelöli, hogy fiatal művészek találkozóhelyéül hozták létre. Hasonló volt az első Szimpla Kert is, az első romkocsma Budapesten, a Kazinczy és a Király utca sarkán. Megteremtette azt a közösségi teret, ahova ha egyedül indultam is, tudtam, bármelyik este ott lesz legalább három haverom vagy négy „félismerősöm”, s hasonszőrű emberekkel fogok találkozni, akikkel együtt bármi történhet aznap este. Ez egy jófajta izgalmat generált, ugyanakkor egy biztonságérzetet is adott. És ilyen értelemben használom én a klub kifejezést: hogy van egy olyan hely, ahová tudom, ha lemegyek, biztosan nem rúgok mellé. Tehát célunk egy ilyen impulzív, minőségi közeg kialakítása, melynek a középpontjában egy művészi produktum áll.
H. J. A.: Igen, maga a szalon igazából a kísérőeleme lenne a kulturális programnak, és nem fordítva.
H. I.: Örülnénk, ha például valakinek nagyon tetszett az egyik alkalommal a filmrendezők diplomafilm-vetítése, és következő hónapban egy fotókiállítást tervezünk, akkor a korábbi pozitív élmény hatására eljönne ismét – még akkor is, ha esetleg nem érdekli különösebben a fotózás, de nagyon szimpatikus volt számára a közeg, kínált valami izgalmat és tartalmat. Legelőször Gothár Péter 2016-ban végzett filmrendező osztályának diplomafilmjeiből szervezünk egy vetítést október 21-ére.
H. J. A.: De tervben van divatbemutató, slam poetry, koncert és így tovább. Mindez újszerű megközelítéssel.
KULTer.hu: Úgy látom, hogy ez nem egy hirtelen ötlet, hanem már régebb óta érzitek az igényt egy ilyen kezdeményezésre. Hogyhogy ez pont most van megvalósulóban?
H. I.: Úgy gondolom, az igazán jó dolgok létrejöttéhez kell egy szerencsés csillagzat, ez itt is így volt. Egyrészt, hogy az én életem is ott tart, ahol. Másrészt a Jancsival való találkozás ezen a nyáron. Ezenkívül pedig, hogy a Magyar Színház igazgatója, Zalán János nemhogy nyitott egy ilyen felvetésre, de teljes mértékben mögé áll, támogat is bennünket. Így most van a hátunk mögött egy nagy intézmény.
KULTer.hu: Én például a Magyar Színház utcájában jártam egyetemre öt évet, és mindig láttam az épületet, a plakátokat, de sosem jártam ott ez idő alatt, és a közösségi médiában sem igazán jött velem szembe.
H. I.: A színháznak van egy fix nézőtábora, akik inkább a konvencionálisabb előadásokért járnak oda. Idén viszont kicsit újul a profilunk, rendezek egy kortárs magyar színdarabot, Lőrinczy Attila Balta a fejbe című drámáját. Hosszú távon az is célunk volna az eseménysorozattal, hogy egy olyan fiatalokból álló közeg is összeverődjön, ami ezután a Magyar Színház repertoárja felé is nagyobb bizalommal fordulhat.
KULTer.hu: A célközönséget hogy lőnétek be?
H. J. A.: Feltehetőleg a legnagyobb arányban a húszas-harmincas korosztályt tudjuk majd megfogni, de a tinédzserek számára is izgalmas lehet a programsorozat, ha mondjuk valaki filmekkel szeretne foglalkozni, és eljön a színműs diplomafilmvetítésre, tájékozódhat erről a szakmáról, beszélgethet végzett hallgatókkal, hasonló érdeklődésű emberekkel. Ez a fajta kapcsolatteremtés nagyon fontos eleme az egésznek – alkotó és néző között, de alkotó és alkotó között is.
KULTer.hu: Az alkotó-alkotó kapcsolatteremtést úgy is értitek, hogy ez más-más művészeti ágak képviselői között jön létre?
H. J. A.: Igen. Jó lenne, ha a fiatal művészek is inspirálnák egymást. Hogy létrejöjjön egy építő közeg, ahol meg tudunk fogalmazni egymással szemben kritikát is, ami a művészeti szakmákból kezd kiveszni. Ha ez meg tudna valósulni, azt már egy nagyon klassz eredménynek éreznénk.
KULTer.hu: Hogy zajlik a programok kiválasztása?
H. I.: Egyelőre még a személyes kapcsolati tőkénkből táplálkozunk, de szeretnénk, ha három-négy esemény elteltével már lenne relevanciája ennek a Pesti Kitérő brandnek, terjedne a híre. Akkor pedig már meg tudunk keresni olyan embereket is, akiket nem ismerünk.
KULTer.hu: Ki vesz még részt aktívan a projekt szervezésében mellettetek?
H. J. A.: Dobos Evelin még a társunk, tavaly végzett az SZFE-n televíziós műsorkészítő szakon. Játszott az Egynyári kalandban, most Nemes-Jeles László új filmjében, a Sunsetben alakított nagy szerepet, illetve az új, Kertész Mihályról készülő, Curtis című filmben is játszani fog. Mi kértük, hogy szálljon be a projektbe, ezt ő szerencsére örömmel vállalta, a Pesti Kitérő igazából hármunknak az ügye. Emellett, ahogy már említettük, Zalán János vesz részt aktívan és támogatólag a szervezői és kreatív munkában.
KULTer.hu: Milyen gyakorisággal tartanátok a Pesti Kitérő programokat?
H. I.: Egyelőre még kicsit ritkábban, körülbelül havi egy eseményre gondoltunk. Nyilván azért is, mert ennek a közegét még ki kell alakítani. Utána szeretnénk, ha gyakoribb lenne, amikor már megengedhetjük magunknak a kísérletezést, hogy ne csak nagy nevekkel, hívószavakkal csináljunk programot, hanem egy kevésbé ismert költő estjét vagy képzőművész kiállítását is megszervezhetjük. Nem akarunk mindig a tutira menni. Ehhez kell viszont már egy olyan közönségbázis, amire lehet számítani, hogy eljön, akkor is, ha azt írom ki, hogy az általam rajzolt almát fogom kiállítani. (nevet)
H. J. A.: Nem lennék egy olyan társaság tagja, amelyik elmenne egy ilyen kiállításra. (nevet) Szóval igen, tervezünk egy ilyet is, hogy Illés almái.
A fotókat Puszt Zsófia készítette.
