Áron András Apey harmadik, Stranger című albuma október 16-án jelent meg, s október 21-én mutatta be azt az A38 Hajón. Metál zenét játszó bandájával, az Apey & The Pea-vel ellentétben az énekes szólóban inkább egy folkos, blues-os, akusztikus hangzást képvisel, legújabb dalai pedig gyerekkoráról, emlékeiről és saját személyiségének fejlődéséről szólnak. Kövessétek végig egytől egyig a lemez dalainak történetét Apey-val, aki most személyesen mesél szerzeményeiről!
I Want You To Miss Me
Ez sok mindenről szól, gyorsan váltakozó érzések, amik kavarogtak akkor éppen bennem. Emlékfoszlányok a családomról, anyámról, ahogy kiskoromban próbál tanítani, hogyan udvaroljak szépen lányoknak, és picit arról is, hogy valahol mindannyian csak annyit szeretnénk, ha emlékeznének ránk, ha már nem leszünk.
Cellphones
Volt egy enyhén legendás turnéállomás tavaly Sopronban, amikor a Margaret Island előtt játszottam, és azon az estén nem sikerült túl jól kezelnem azt, hogy kurvára nem rám kíváncsi az a rengeteg ember. Így elkezdtem rengeteget inni, és miközben játszottam, végig a telefonjukat nyomkodó kislányokat néztem, hogy mi lehet a bajuk. Ez egy szimplán szarkasztikus elbeszélés arról, hogy miért van állandóan a kezünkben az a szar.
A Loser
Elég sokat ültem a papír előtt, hogy miről is írjak, aztán rájöttem, éppen egy elvárást gyártok a fejemben megint, és ezért nem megy. Így elkezdtem először arról írni, hogy néha úgy érzem magam, mintha egy állatsimogatóban élnék, aztán azzal folytattam, hogy én sosem fogok megváltozni, valószínűleg te sem. Mindig vannak újabb verzióink, de az alap marad. Gyorsan emlékeztettem magamat arra, hogy igazából kurvára leszarom, ki mit gondol, és most jólesően tönkre vágom a refrént csúnya szavakkal, és még csak meg se kell magyaráznom, miért.
Stranger
Ezt tavaly nyáron, eléggé megtörve írtam, és igen, imádom én is a Pink Floydot, de abban a pillanatban csak szerettem volna kiírni magamból mindent, más nem igazán érdekelt. Az egyik legkülönlegesebb szám a lemezen, Jappán és Barnsz óriási munkát végzett rajta.
High Blues
A Loser gondolatmenetét továbbvíve a hölgyekhez címeztem a levelet. Nem részletezném – egy ugyanolyan átlagos normális arc vagyok, mint bárki más. Nincsenek szuperképességeim azon kívül, hogy szeretek egyedül betépni. Jappán zongora szólója konkrétan a kedvenc pillanatom az egész lemezen.
Oldman
Aki ismer, az tudja, hogy Neil Young nekem a keresztvetés első mozdulata: ez a leggyönyörűbb szövege és száma, emiatt lett akusztikus gitárom és kezdtem el egyedül számokat írni. Régi álmom volt, hogy egyszer egy lemezemen rajta lehessen.
Times I’ve Been Wrong
Szeretem a stresszt lesétálni, közben pedig zenét hallgatni. Hiába fejlődnek az újabb verzióink, előbb-utóbb úgyis megint hibázunk, megbántunk valakit. Ez arról az ezer alkalomról szól, amikor én rontottam el valamit.
Snowflakes
Ez egy kedvesebb, pozitívabb darab, próbáltam arról írni, hogy mennyi mindenem van, és miért vagyok boldog. Az életünk megállás nélkül megy tovább, bármi is történik velünk vagy körülöttünk, szerintem pont ettől szép. Egyébként ez egy popdal, igen.
Down by the River
Sokáig nem ez volt a kedvenc trackem a Live at Massey Hall 1971–es felvételéről, aztán egy este leültem megtanulni, és kirázott a hideg, amikor először végigjátszottam.
Circle of Life
Próbáltam azzal játszani, hogyan vitatkozik egymással két skizofrén jellegű elbeszélés egy énben, amikor az ösztönöktől vezérelve mindketten csak túlélni akarnak. Rengeteg rejtetten önmagamnak címzett igazság is van benne, amivel nehezen tudok szembenézni. Hangszerelésileg az egyik kedvencem, ezen is rengeteget dolgozott Jappán és Barnsz, sok különleges aprósággal körbedolgozták a számot, hogy nagyobb legyen.
Heart & Agenda
Szív és napirend. Szükségem van rendszerre ahhoz, hogy túlélhessek, de leginkább felzabálja a szívemet és az agyam maradék részét. Korábbi lemezeimhez képest ez egy hagyományőrző darab és tökéletes lemezzárás. A végén még a kutyám, Töpi is szerepel, mivel gondolta, hogy betotyog, amikor még nem fejezem be magát a felvételt. De már korábban is szerepelt a Frozen Tartban, így kénytelen vagyok most is jogdíjat adni neki.
A cikk elkészítését Barna Borbála segítette, a borítófotót Bodnár Dávid készítette.
