Péterfy Bori kétségkívül a hazai alternatív zene egyik legszínesebb egyénisége: egy személyben díva, ragadozó vámpír, reménytelen szerelmes és játékos kisgyerek. Hihetetlen, de idén már tíz éve, hogy először „belehajoltunk a hajába”, ő pedig azóta is töretlenül ontja magából a slágereket. Borival beszélgettünk zenei karrieréről, az örök lázadásról és az új albumról.
KULTer.hu: Idén jubilál a Love Band, te azonban már jóval több mint 10 éve mozogsz a zenei világban. Milyen érzés visszatekinteni a kezdetekre?
A csapat nagyjából ugyanaz, mint induláskor. A legfőbb alkotótársam Tövisházi Ambrus, neki és Tariska Szabinak köszönhetően kerültem a zenei pályára, először az Amorf Ördögök énekeseként. Sokáig a színház volt a prioritásom, így nem tudtam 100%-osan a zenére koncentrálni. Gimi után rögtön elkezdtem játszani, majd bekerültem a Krétakörbe, és oda összpontosult minden energiám. Azonban az véget ért, és azt éreztem, hogy végre itt a pillanat, hogy Ambrussal megcsináljuk a szólólemezemet, amit évek óta terveztünk. Ezzel egy teljesen új irányt vett az életem, mert az album annyira sikeres lett, és annyira megszerettem a koncertezést meg a rock ‘n’ roll életformát, hogy háttérbe szorítottam egy kicsit a színházat. Jó döntésnek bizonyult, életemben nem voltam olyan boldog, mint az elmúlt 10 évben. Persze, ha van olyan szerep, ami érdekel, és egyeztetni tudom a többi munkámmal, azért elvállalom. Már harmadik éve játszom a Belvárosi Színházban Ratched Nővért a Száll a kakukk fészkére című darabban, illetve tavaly mutattuk be a Katona Kamrában Brecht Kaukázusi Krétakörét, amiben énekelek, és a zenei anyagot is mi csináltuk a fél bandával. Emellett nyáron forgattam Nagypál Orsival a Nyitva című filmben – szóval azért színésznő is maradtam.
KULTer.hu: Melyik szerepben érzed magad jobban otthon?
Mindegyik én vagyok, és nehéz elválasztani a kettőt egymástól. A zenélés nagyon felszabadító, ebben találtam meg magam igazán. A színház lutri: sosem tudhatod, összejön-e az előadás, összejön-e a szerep, és milyen lesz a fogadtatása. Bizonytalan a sok tényező miatt, sokkal törékenyebb műfaj. Ráadásul minél nehezebb egy karakter, annál jobban megeszi a szíved, a lelked, és jó eséllyel vissza sem kapod a belefektetett energiát. Emellett persze segít bizonyos problémák feldolgozásában is, pláne, ha az eljátszandó szituáció hasonlít az ember aktuális élethelyzetéhez.
Egy koncert ezzel szemben irtó őszinte, a közönség szereti és hallani akarja a zenédet, nincs olyan kötelezettség, mint a színházban. Bármit csinálhatsz, teljes szabadságod van, míg a teátrumban korlátok közé vagy szorítva. Ott nem mehetsz oda egy nézőhöz, nem kezdhetsz vele magánbeszélgetést, amiért irritál, hogy zörög a cukorkájával.
KULTer.hu: Ezek szerint a mai napig minden egyes bulin átélitek ezt az euforikus állapotot?
Igen. Biztosan meg lehet unni, de ha belegondolok, hogy egyszer abba kell hagynom, az még több energiát ad. Ajándékként élek meg minden pillanatot. A mai napig beledöglök minden egyes buliba, belerakom az összes energiám, és utána még három órán át olyan vagyok, mint egy rakéta. Még egy kis klubkoncerten is rengeteget ad a közönség.
KULTer.hu: Már főállású családanya vagy, de továbbra is azt érzem, egy lázadó ül velem szemben. Egész életre szól ez az attitűd?
Az, hogy az embernek gyereke lesz, nem jelenti azt, hogy bármilyen sorba be kéne állnia. Sőt! Aki lázadó típus, az a gyerekével újraéli az összes küzdelmet: újra szembesül azokkal a nagyon rossz beidegződésekkel, amikkel az óvoda és az iskola évei alatt találkoztunk.
A kisfiunk önkénytelenül is ezt az attitűdöt veszi fel, amit tőlünk lát. Én őszinteségre és bátorságra szeretném nevelni, és megmutatni neki, hogyan kell élni normális, jó fej, okos emberek között egy normális világban. Ha olyannal találkozunk, ami nem fér bele az értéktrendünkbe, tudatosítom benne, hogy joggal érzi, hogy baj van. Természetesen mindig kellenek a szabályok, fegyelemre is nevelem. Nekem is hatalmas az önfegyelmem, anélkül nem lehetnék sikeres.
KULTer.hu: Hogy lehet megtartani ezt az önfegyelmet még a koncertek őrült pillanataiban is?
Meg kell, egyszerűen nincs más választás. Akikben nincs meg a fegyelem, azok nagyon gyorsan elvéreznek a színpadon és magánemberként egyaránt. Már önmagában az előadói idegállapot is erre a kettősségre épül, főleg a színházban: van egy betanult koreográfia, szöveg, de közben mégis azt kell érezned, hogy ösztönösen éled a történéseket. Ez épp ennek a kettőnek az ötvözete: a nagyon világos, tudatos állapot és a teljes flow-ba kerülés kereszteződik.
Valakinek az egyik megy, valakinek a másik, sokan képtelenek összeegyeztetni a kettőt. De általában azok sodródnak rossz útra, alkoholizmusba, drogfüggőségbe, akik nem tudják megőrizni az önkontrollt.
KULTer.hu: Mennyire tudod összeegyeztetni ezt a pörgést a szülő szereppel?
Kurva nehezen. De az a legjobb dolog a világon, hogy van egy kisfiam, és nem a nehézségen van a hangsúly, hanem a rengeteg plusz energián, amit tőle kapok. Én nem voltam az a típusú anyuka, aki nem tud leállni. Sőt! Ha kellett, élvezettel mondtam nemet. Már nincs bennem nyugtalanság, nem érzem, hogy lemaradok bármiről is. Nehéz helyzetben vannak napjainkban a nők: nincs új családmodell, ami lehetővé teszi, hogy ők is dolgozzanak a gyerekek korai éveiben. Pedig kell, hiszen nem lehet egy családot eltartani egy fizetésből. Emellett szerintem egy normális nőnek a családon kívül is vannak vágyai, mást is akar csinálni. Persze az én helyzetem kilóg a sorsból egy kicsit: ha szereted a munkád, soha nem kell „dolgoznod”. Ez is nagyon kemény meló, de hatalmas ajándék az élettől, hogy a szenvedélyemmel foglalkozhatok.
KULTer.hu: Mesélj kicsit az új lemezről! Milyen világba repítenek bennünket az új dalok?
Egészen más világa van, mint a korábbi albumoknak. Boldogságot akartunk, elszakadtunk az alteros gitárhangzástól, tánc, disco, szerelem, szex jellemzi, és persze – mivel az én lemezem – azért ezen is van egy-két véres téma.
KULTer.hu: Ki írta a lemez dalait, és mikor hallhatjuk őket élőben?
A zeneszerző mindig Tövisházi Ambrus, de az új lemez szövegeiben közreműködött mindenki, akivel együtt dolgoztunk az elmúlt 10 évben. Rajtam kívül Tariska Szabolcs, Hujbert Szabolcs és Hajós-Dévényi Kristóf is írt szöveget, egyedül Lovasi maradt ki a buliból. A kakukktojás a Ne keresd az igazit, ami eredetileg a Bankrupt zenekar szövege volt, de átírtuk „női” verzióra, és egy punk-disco dal lett belőle.
A lemez érdekessége, hogy összesen 10 darabot adtunk ki belőle fizikális formátumban, minden egyes album kézzel készült. A grafikusunk, Stark Attila rajzolta meg őket. A legizgalmasabb persze az album megjelenése volt, hiszen ilyet Magyarországon még senki nem csinált. Egy ingyen letölthető applikáción lehetett először meghallgatni úgy, hogy közben játszol egy BoriX nevű játékkal. Minden szám egy új pálya, és egy kis Bori figura a főszereplő, akit életben kell tartani. Két hétig csak itt volt elérhető az új anyag, de azóta persze felkerült minden zenei felületre, megvehető, letölthető, hallgatható. Már megvolt az első turnékoncert Debrecenben és a lemezbemutató az Akváriumban, és a közönség tudta az összes új számot, szóval nagyon boldogok vagyunk. Aki ezekről lemaradt volna, azt szeretettel várjuk a szilveszteri bulira az A38-ra.
