Nincsenek könnyű helyzetben a hazai underground rapszíntér képviselői: nehéz újat alkotni úgy, hogy az előadó közben hiteles és autenikus maradjon, mindemellett képes legyen túllépni a gettóélet rejtelmeinek jól bevált fejtegetésén. Azonban úgy tűnik, Layerson könnyedén vette ezt az akadályt: most debütált első lemezén olyan témákkal foglalkozik, mint a saját sorsunk elfogadása, vagy éppen a vendéglátós élet nehézségei. Layerson most dalonként mesélt Természetalatti címet viselő albumáról.
Köd
Ez volt az első olyan alap, amit Forteba kifejezetten ehhez az albumhoz írt nekem. Valami abszolút nem hétköznapi dolog jutott egyből az eszembe róla. Egy olyan gyermekvers íródott rá, ami a belső démonokkal való küzdelemről szól. Mindez a reggeli ébredést követő, még félálomban kimondott első mondatok stílusában előadva.
Metro
Egy esős szürke hétköznap délutánján érkezett meg hozzám ez a zene. Meghallgattam, és azt éreztem, hogy éppen olyan idő van kint, mint ez a dallam. Szerintem a melankólia szóval lehet a legjobban jellemezni, ha nem hangzik túl elcsépelten ez a kifejezés a mai világban. Ilyen, amikor látsz valakit a városi forgatagban, aki emlékeztet a múltadból jelenetekre, helyekre, alakokra. Amikor elmerülsz a saját privát valóságod legmélyebb bugyraiban, és olyan gondolatok futnak át az agyadon, amik átlépik a képzeleted eddigi határait. Eközben persze tudatosul benned, hogy ezek végig ott voltak, csak te nem vetted észre őket.
4-6 feat. Bottah Rankin
Ez tulajdonképpen az előző szám folytatása. Találkozol egy régi ismerőssel, aki megkérdezi, mi a helyzet veled. Te pedig válaszolsz rá valamit egykedvűen, majd mindenki megy tovább a maga útján. A felszín alatt persze sokkal több minden lakozik, mint ami szabad szemmel látható. Kár lenne tagadni, hogy erőteljesen inspirált a Twin Peaks, Bottah Rankin pedig 10 éve a barátom. Az egyetlen olyan ember az életemben, aki a kezdetektől fogva támogatta az előadói és szövegírói törekvéseimet. Egyértelmű volt, hogy ha lesz az albumon közreműködés, akkor neki szólok először.
Toldi
Egy átlagos, budapesti éjszakában szocializálódott huszonéves srác gondolatai egy napsütéses délutánon, valamelyik rakparton, sörözőbe igyekezvén. Szerintem. Mind zeneileg, mind szövegileg ezt a hangulatot próbáltam megfesteni.
Szó
Egyszerű beszédtéma. Olyan gondolatok összessége, melyeket külön-külön is meg lehetne énekelni. Sűrű esszencia az eddigi életem leveiből főzve.
Flinta
Tavasszal, futás közben jött a szám alapötlete. Valami egyszerű dolgot szerettem volna arról, ahogy szinte mindannyian megyünk a céljaink felé, és ehhez próbálunk önbizalmat gyűjteni. Úgy lehet kilépni a végtelen versenyből, ha se hátra, se oldalra, de még előre sem nézünk, maximum felfelé. Mély levegő, majd hirtelen azon kapod magadat, hogy lehunytad a szemed, és már nem azért futsz, hogy másokat megelőzz vagy utolérj, hanem mert szeretsz.
Mintamatróz
Egyszerre stabil meg labilis, ahogy a refrén is mutatja. Próbálunk megbékélni a sorsunkkal, elfogadni, megérteni másokat, kerülni a felesleges konfliktust. Van, amikor azt érezzük, minden a helyére került. Ezzel szemben van, amikor kételyek ébrednek bennünk, látva a világot magunk körül, és azokat a tényezőket, amik már nem férnek bele az értékrendünkbe. Ha mélyebben bele szeretnénk menni, akkor minden így működik. A tengeren állunk egy csónakban, ami imbolyog, mi pedig próbálunk nem kiesni belőle. A föld is szilárd talaj alattunk, mégis egy több tengelyen forgó égitest, egy hatalmas egésznek a része.
Szélesvászon
Személyes kedvencem. A megírása közben olyan euforikus állapot lett úrrá rajtam, amihez foghatót nagyon ritkán éreztem. Ez egy himnusz saját magamnak. Egy létfilozófia. Irányelvek megfogalmazása, amelyek szerint élek.
Extra
Hallottam egyszer egy viccet a magyarokról, mikor a pokolban vannak, egy ördög sem őrzi az üstöt, amelyben fődögélnek, mert ha az egyik ki akar mászni, a többi úgyis visszahúzza. Ezt a fajta gondolkodásmódot szeretném véglegesen felszámolni. Iszonyatosan kártékony és nem vezet sehová. Ne legyünk olyanok, mint az önmaga farkába harapó kígyó.
Színpad
Mellkasodra parkol a másnaposság egy kamionnal. Kapkodod a levegőt, próbálod megfejteni a látszólag teljesen értelmetlen gondolathalmazt, ami jégesőként verdesi az agykérgedet. Nagyjából ennyi.
Letterman
Vidám és fesztelen lezárás. Buli előtt érdemes meghallgatni, hogy a kezdeti mélységekből elindulva végül magasan fejeződjön be az album. Forteba egy régi alapját szedtük elő hozzá, ami szerelem volt első hallásra, vagy ahogy ő mondaná: „fillenes”. Azért készült, hogy itt vehessük fel a fonalat, amit valójában le sem tettünk soha.
Kotra! (egy 20 éves kisgyermek panaszai)
Az utolsó két szám már inkább bónusz track, mintsem az album része. A maguk komolyanvehetetlenségében viszont eléggé rendben vannak. Ezt a szöveget például öt évvel ezelőtt írtam, amikor még zárva voltak előttem azok az ajtók, amiknek a kilincsét most szeretném a zenéimmel lenyomni a hallgatók előtt. 100%-ban önironikus. A szám címe egy régi váci duma, ami egyszerűen annyit takar: „kotródj innen!” Ezt mondom most is, csak már azokra a dolgokra értem, amelyeket ki szeretnék gyomlálni az életemből. A beat Soulmetropol keze munkáját dicséri, aki az egyetlen vendégproducer az albumon. Üt, mint az ipari áram.
Gasztro (konyhai terepmunka)
Sokat mozgok konyhákon. Láttam arcokat, sorsokat, nagyon hardcore dolgokat. A magyar vendéglátás gépezete könyörtelen fogaskerekek összessége, amik a közéjük kerülő kicsit is porózusabb homokszemeket pillanatok alatt roppantják össze. Ez a dalocska egy igazi kiégett, idősödő, pályafutása végén járó szakács szemszögéből és a munkához való hozzáállásával próbál egy belső képet adni arról, hogy mi folyik a színfalak mögött. Valóság és fikció teljes mértékű összemosódása.
Borítófotó: Aktiv&Promo
