A James Dashner-regénytrilógia részben történethez hű megfilmesítésével az alkotók kimaxolták a young adult disztópia zsánerét. Az elképzelt apokalipszis egy újabb változatában a néző egy olyan világban találja magát, ahol minden út labirintusokba visz, és az útvesztőkben mégis sorsot lehet találni, sőt, a legvégén minden görbe vonal kiegyenesedik és egy jobb helyre vezet.
Ha a világvégét a felnőttek csinálták, van-e joguk megmondani, mihez kezdenek magukkal és a porig rombolt világgal a kamaszok? Bár ebben a történetben egy külső tényező teszi élhetetlenné a természeti környezetet, a kérdés második fele végig érvényes marad. A fiatalság, mint a jövő záloga egyszerre jelenti az ígéretet és emberkísérletek kiapadhatatlan forrását. A felnőtt logika szerint az idősebbek dönthetik el, merre kanyarodjon az emberiség sorsa, aki pedig fiatalabb, kénytelen magát ennek alávetni.
Az első részben (Az útvesztő, 2014) egy misztikus alapszituációba csöppenünk. Az előzmények három évre nyúlnak vissza, amikor is minden hónapban egy fiatal fiú érkezik teherlifttel a Tisztás nevű helyre, aki korábbi életéből semmire nem emlékszik. Ez valóban az, aminek látszik, és az egyik oldalról erdőség, a másikról viszont a titokzatos Útvesztő határolja. A leggyorsabbakból álló futárok maroknyi csapata rendszeres felderítésre indul, hogy a mesterséges építményt feltérképezze. Nincs könnyű dolguk, hiszen a falak elhelyezkedése belül folyamatosan változik, és a legváratlanabb pillanatokban biomechanikus robotragadozókkal lehet bent találkozni, amelyek képesek életveszélyes sebeket ejteni.
Thomas, a főkarakter (Dylan O’Brien) érkezését követően a csapat élete radikálisan megváltozik. A fiú egy igazi lázadó, aki váratlan cselekedeteivel megosztó személyiséggé válik. A korábbi vezető, Alby halálával Thomasból futár lesz, és miután társával, Minhoval (Ki Hong Lee) túlélnek az Útvesztőben egy éjszakát – ami igazi csoda, mert korábban senkinek sem sikerült –, a fiú az események fő generátorává válik, nevét az utoljára érkező egyetlen lány, Teresa erősíti meg. Egyre inkább úgy tűnik, Thomas egyfajta kiválasztott, és a múltban fontos volt a Teresával való kapcsolata is, de a fiú kilétére vonatkozó rejtélyek egy darabig még megmaradnak.
Sikerült igazán szimpatikus arcokat válogatni a trilógiához, és a nézőnek sem muszáj letennie a voksát folyamatosan ugyanazon karakter mellett. Feltétlenül érdemes kiemelni a fentieken kívül Thomas Sangstert és Will Poultert, hozzátéve, hogy a lányoknak is termett babér, derekasan helytálltak a férfiakra optimalizált világban. A cselekmény sodrában a mellékszereplők ugyanolyan jól érvényesülnek, mint a főkarakterek, sőt, ahogy egy könyvben elengedhetetlen a jó és arányos információadagolás, úgy a filmes változatban, ahol lényegesen kevesebb idő áll rendelkezésre, még döntőbb fontosságú az újabb személyek beléptetése, mielőtt leülne a cselekmény. Itt szerencsére erről szó sincs, és a második rész (Az útvesztő: Tűzpróba, 2015) emeli a tétet. Ahogyan az alcím mutatja, hőseink itt kapnak beavatást, miután kijutottak, és teljes valóságában ismerhetik meg a helyet, amivé a Föld a kataklizma után vált.
Thomas amellett, hogy vezető, csapatjátékos és az események generátora, továbbra is titokzatos személyiség, még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban az, akinek az első rész tükrében látjuk. A fiatalok emlékezetvesztéssel küzdenek, például a Tisztásra való megérkezésük után a nevükre is csak napokkal később jöttek rá. A memóriával való kegyetlen játék a felnőttvilág kezében lévő manipulációs eszköz, a fiatalok a Próbákat követően kaphatják vissza. A cél, hogy megadják azt, amire az uralkodó réteg vágyik: a veszettség ellenszerét. A csapatot viszont éppen az kovácsolja össze, hogy nem törődnek túl sokat a múlttal, sokkal inkább a jelenre összpontosítanak. Ebből nyernek energiát és motivációt ahhoz, hogy megküzdjenek a számtalan nehézséggel, veszettségvírussal fertőzött zombiktól kezdve a W.I.C.K.E.D (azaz V.E.S.Z.E.T.T.) elnevezésű gyógyászati vállalatig, amely katonai bevetéssel küzd a testükben termelődő ellenanyagért. A Tűzpróba egy logikusan és aprólékosan felépített háttérvilággal gazdagítja a trilógiát, ahol kaland ér kalandot, és a záró jelenetben szépen meg is ágyaznak a befejező résznek.
A Halálkúra a trilógia méltó és látványos lezárása lett. Torokszorító pillanatok itt is szép számmal akadnak, és a tét tovább emelkedik. Az előzőleg szétesett kis csapatot Thomas és a középső részben szerzett támogatói megpróbálják összekovácsolni, a küzdelem földön, vízen és levegőben is zajlik, egészen a legendás Utolsó Városig, amely minden eddigi elképzeléseiket felülmúlja az útvesztőt illetően. Az érzelmek és az akciók egymást támogatják, a fiatalok pedig tetteikkel bebizonyítják azt, hogy a Z-generációnak is van szíve, ugyanis őket gyakran épp a szeretettel összefüggő kérdésekben érik bírálatok. Az egyrészt online terekben felnövők a kutatások szerint érzelmi kérdésekben érzéketlenebbek az előző nemzedékeknél, csendes generációnak is nevezik őket, mert lényegében elvannak, mint a befőtt, sokat nem várnak az élettől, igaz, annyit nem is tesznek az álmaikért, mint X-generációs szüleik.
Ha Az útvesztőt bizonyítéknak nem is lehet tekinteni, célcsoportja a mai tizenévesek, húszas éveik elején járók tábora, akikről az alkotók feltételezik a befogadókészséget, amiért ezeket az igazán nagyszabású képsorokat érdemes volt elkészíteni. Itt említem meg Pados Gyula (Kontroll, Sorstalanság, Ragadozók) nevét, aki operatőrként ezt az elképesztő látványvilágot létrehozta a Tűzpróbában és a Halálkúrában. Az újabb helyszínek és karakterek bevonásával a film és egyben a trilógia lezárása a jó forgatókönyvnek is köszönhetően hatásos lett, a csúcspontok magabiztosan vezetnek a befejezésig, és tudjuk, hogy ezzel Az útvesztőnek vége, kapunk egy leheletnyi reményt, hogy az apokalipszis után is van élet.
Az útvesztő: Halálkúra (Maze Runner: The Death Cure), 2017. Írta: T. S. Nowlin. Rendezte: Wes Ball. Szereplők: Dylan O’Brien, Ki Hong Lee, Kaya Scodelario, Thomas Sangster, Will Poulter, Giancarlo Esposito, Rosa Salasar, Patricia Clarkson. Forgalmazó: Fórum Hungary.
