Mi a közös Deák Kristóf Mindenki és Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Oscar-jelölt filmjeiben? A zeneszerző. Igaz, a belterjes magyar filmszakmában sok átfedés van a stábok tagjai közt, az azért még ebben a körben is kuriózumnak számít, hogy valaki magyar művészként egymást követő két évben kapjon Oscar-jelölést. (És egy ízben, Deák Kristóf filmjével Oscar-díjat is.) Balázs Ádámnak mindez sikerült. A zeneszerzővel közvetlenül a 90. Oscar-gála után, Los Angelesben beszélgettünk.
KULTer.hu: Az idei Oscar-csapatból, azt hiszem, te voltál a legkülönlegesebb helyzetben, mert tavaly már hazavittetek egy aranyszobrot a Mindenkivel. Igazából idén csak a „címvédés” maradt el. Óriási bravúr lett volna, de így is egy újabb hivatalos Oscar-jelöléssel gazdagodott a dicsőségfalad. Tehát csüggedésre semmi okod nem volt az Oscar estéjén, mégis azt mondtad, amikor találkoztunk, hogy csalódott vagy. Most, egy kis idő távlatából hogyan látod a történteket?
A csalódottságra, azt hiszem, semmi ok, a drukk pillanatnyi hevében, a „hátha” bűvöletében egy pillanatra mindannyiunkban megcsillant a lehetőség. Amikor kiérkeztünk és az első hivatalos elő-Oscar eseményen részt vettünk, érezhető volt, hogy a chilei film nagy figyelmet kap. A csapatunk így is nagyon boldog, hogy eddig el tudott jutni az alkotás. Az Arany Medvét, amely a világ egyik legfontosabb filmes díja, tavaly februárban megkapta a film Berlinben, így az Oscar már csak hab lett volna a tortán.
KULTer.hu: Éltél és alkottál az Amerikai Egyesült Államokban, a nevedhez közel negyven filmzene köthető, köztük olyan alkotás is, mint a Pillangó-hatás 3: Jelenések. Egy Oscar-díjas és egy Oscar-jelölt film zeneszerzőjeként méltán gondolhatnánk, hogy neked Hollywoodban van a helyed. Adódik a kérdés, hogy a két legutóbbi világra szóló siker után elgondolkoztál-e a visszaköltözésen?
Nagyon szerettem Amerikában élni, több mint 14 évet voltam ott, és az életem számos fordulópontja az USA-hoz köthető. Ott lettem a szakmában ismert, ott születtek a gyermekeim, ott éltem meg a nagy hollywoodi pillanataimat, és a mai napig a barátaim nagy része ebben az országban van. Egy családi döntés hozott vissza Magyarországra, jelenleg itt a bázis, de nem kizárt, hogy hamarosan megint Los Angelesben leszek.
KULTer.hu: Egy zeneszerzőnek egyébként számít, hogy hol él a világban? Úgy képzelem, hogy bárhol tud alkotni, nincs igazán helyez kötve.
A világ számos pontjára írok zenét, a fizikai hollétem valójában sohasem gátolt a munkák megszerzésében és elvégzésében. A munkának nagyon fontos része a személyes kommunikáció, egyeztetés, de a filmzenei alkotói folyamatnak megvan egy saját rendszere, és ha a legfontosabb pontokon sikerül a személyes találkozó, akkor a egy másik városból is el lehet végezni. A köztudatban úgy ismert, hogy a zeneszerző ül egyedül egész nap egy sötét szobában és alkot. Nos, ez mind igaz. A szakmámban az alkotás egy magányos tevékenység. El kell merülni az anyagban, a karakterekben, gondolkodni, egy adott koncepcióba kell helyezni a zenéket, és ahhoz, hogy mindez átmehessen rajtad, egyedül töltött idő kell.
KULTer.hu: Nyilván valahol adott volt, hogy a Testről és lélekről című Oscar-jelölt filmnek te szerzed a zenéjét, hiszen Enyedi Ildikó rendezővel az HBO saját gyártású, Terápia című sorozatában éveken át együtt dolgoztatok. De hogyan találtátok meg egymást Deák Kristóffal?
Kristóffal is egy sorozat kapcsán találkoztunk 2011 körül, ebben pár epizód erejéig együtt dolgoztunk. Azonnal megfogott a szakma iránti tisztelete, a mívességre való törekvése, a részletgazdag, minden apróságra kiterjedő gondolkodása és nem utolsó sorban a zeneisége. Kevesen tudják, de Kristóf kiválóan ért a zenéhez és remek füle van. Igazi élmény volt a közös munka, és nagyon örültem, amikor a Mindenki kapcsán – amiben azért a zene igen hangsúlyosan van jelen – megkeresett.
KULTer.hu: A Mindenki híressé vált, Bodzavirág című dalát édesapád szerezte, te ezt építetted be a filmbe, ami nagyon személyes gesztus. A Testről és lélekrőlbe is csempésztél valami hasonlóan személyes, saját élményből származó elemet?
A két film különböző zeneiséget igényelt. Enyedi Ildikó filmjének nagyon szellős, atmoszférikus, álomszerű zenei szövetet készítettem, ezt kívánta meg a lelkülete, és nem is bírt volna el többet. Ebben a filmben inkább a rádióbejátszásokon keresztül vagy a lemezboltos jelenetnél lehetett becsempészni számomra kedves zenéket, és ez sikerült is. A kiváló zongorista-zeneszerzővel, Oláh Kálmánnal készített jazzlemezem két szerzeményét is beépítettem, valamint a „hörgős metál” részlet is egy jó barátom zenekarának, a Watch My Dyingnak a szerzeménye, ezt is én javasoltam Ildikónak.
KULTer.hu: Azt hiszem, a Terápia kapcsán azt is mondtad egyszer, hogy „lélekből dolgozol”. Milyen mélyre kellett ásnod, mit kellett keresned a lelkedben ahhoz, hogy megszülessen ennek a nagyon érzékeny Enyedi-filmnek a zenéje? Honnan, milyen (belső?) élményekből táplálkoztál a komponálás közben?
Ez számomra a legcsodálatosabb része a zeneszerzésnek. Amikor hangok nélkül születnek meg azok az érzelmek, érzetek, amiket utána már nagyon könnyű „felöltöztetni” hangokkal. Rengeteget dolgozom fejben, leggyakrabban úgy, hogy a hangokat nem írom le, nem zongorázom fel, hanem magamban, csendesen megszülöm őket. Amikor ez megvan, leírni a zenét már a legtermészetesebb és legegyszerűbb része a folyamatnak. Sok impulzust, élményt szoktam gyűjteni egy nagyobb munka előtt, ezekből táplálkozom. Ildikóval rengeteget beszélgettünk a történetről, a filmbeli karakterekről, és arról, hogy miként látja a zene szerepét a filmben. Ezek is erős kiindulópontok voltak, és aztán én folyamatosan mutattam neki a zenéket, illetve azokat az érzeteket, amiket zeneileg megfogalmaztam, és együtt alakítottuk, formáltuk tovább az anyagot. Amikor Ildikó először hallotta a főtémát, azt mondta, ez az. Ezen egy hangot sem változtattunk, így lett a saját furcsaságával, sutaságával, kiszámíthatatlanságával az egyik zenei „azonosító jegye” ennek a filmnek.
KULTer.hu: Egy életrajzod utolsó mondataként olvastam, hogy „És szeret horgászni.” Ez a hobbi a teljes kikapcsolódásról szól, vagy a tó-/folyóparti magányban indulnak meg benned a dallamok?
Nekem a horgászat a természetközeli állapotról, a csendről és a lét megélésének egy letisztult állapotáról szól. Nem vagyok nyugodt ember, viszont a bot mellett ki tudok kapcsolni, de érdekes a kettőssége ennek az állapotnak, hiszen a horgászatban van egy állandó, csendes feszültség, ami szellemi jelenlétet igényel, mert bármelyik pillanatban jöhet a kapás. Szóval teljes nyugalomról nem, de egy ahhoz közeli állapotról van szó. Ez pedig egy folyamatosan alkotó művésznél már nagy eredmény.
A borítófotót Sághy Tímea (HBO) készítette.
