A KULTer.hu első idei fesztiválbeszámolója a karcsúsított, szinte szponzormentes, gyökereihez visszatalálni vágyó 11. Fishing on Orfűről szól. Meg kicsit arról is, hogy a cikkíró kilenc évvel ezelőtti első látogatásához képest mi változott (leginkább benne).
Abaliget
Sok előnye van. Közel van Orfűhöz, és ha nem akarsz gyalogolni vagy stoppolni, kivisz a busz vagy a fesztivállal szerződésben álló taxivállalat. A cseppkőbarlangot (bár nem egy Aggtelek) megéri végigjárni, főleg, ha olyan vezetőt fogsz ki, mint idén mi: az érdekes információkat megfelelő arányban keverte humorral, jó volt hallgatni. A Denevérmúzeum kevésbé izgalmas, de a csónakázás a tavon annál inkább. Főleg, ha sikerül körbe-körbe haladnod az evezők nem épp tökéletes használata folytán. A barlang miatt kiváló esőnapi programnak, de a rekkenő hőségre is jó ellenszer.
Belzebong
Tavaly két felfedezésem volt, idénre egy (rövid) jutott. Kollégám ajánlotta a lengyel metálbandát, akiknek csak két utolsó számát hallottam a „Segglyuk színpadon” (Szepesi Mátyás). Annyi látszott belőlük, ahogy három gitáros ritmikusan rázza a haját, arcuk eltűnt a sötét hajzuhatag mögött. A monoton dallam viszont nem csak engem szippantott be, a maroknyi, de annál lelkesebb közönség hangosan követelte a ráadást. És ha már Szepesi Matyi és a Konyha zenekar: a Tasmán ördög nagyszínpadon nem tudtak olyan ellenállhatatlanok lenni, mint tették korábban nem egyszer kisebb helyszíneken. Vagy csak a korai kezdés nem fekszik nekik?
Borfalu
Két éve megállapítottuk, hogy ez a FOO budai, sznob része. Számomra idénre ebből a kijelentésből kikopott az összes negatív felhang. Egyrészt mindig jó érzés felmászni ide, kilátás nyílik a nagyszínpadra, kellemes ücsörögni az igényesen berendezett környezetben a fák, napernyők árnyékában és a vizesblokk is közel van. Másrészt a kitelepült borászatok kínálatában nehéz csalódni, idén 14 regionális pincészet biztosította a sétálófröccsökhöz a megfelelő alapanyagot. És erre igencsak szükségünk volt a vizezettnek érzett, „lent” csapolt sörök és a pultok mélyén lapuló borkínálat miatt. Évekkel ezelőtt erről biztos másként gondolkodtam volna.
Étel udvar
Nem sírom vissza a kezdeteket, mikor egy szinte alig szellőző sátorban párolódva lehetett harapnivalóhoz jutni. A később már Gasztro sétánnyá alakuló területen a kitelepülő streetfoodosok számának árapályát lehetett megfigyelni. Mostanra a hangsúly már rég nem a zsíros, gyomrod alkoholtartalmát semlegesítő kajákon van, hanem a minőségen, sokféleségen, sőt, figyelnek az ételérzékenyekre, vegetáriánusokra, vegánokra is. A reggeli kiflihez sem kell kigyalogolnia már a sátrazónak az orfűi kisboltba, mert az Étel udvarban reggeli-kínálat is várja. Persze nem olcsón.
Fény
Apró kis fabódé a kettes számú nagyszínpad (idén Tasmán ördög) közelében, ámde sokkal több annál. Kiinduló- és találkozási pont, szerény, de annál jelentősebb világítótorony, olyan a fesztiválnak, mint a berlini Alexanderplatznak a világóra. Idénre sajnos az eredeti fényes fiúk száma megfeleződött, de legalább a megmaradt fénymester odabólint, ha találkozunk, történjen az a Borfaluban vagy a kis kuckójában, mikor épp nincs kígyózó sor előtte.
Kemény István
A kortárs költészet utat tört magának a FOO-ra is! A Rájátszás koncertjét több versolvasás is színesítette, a nem éppen színpadra termett Háy János vagy Kemény István is annyi ember előtt olvasott fel, mint talán még soha. Háy dorombon is játszott, megzenésített költeménye is felhangzott, de Kemény – a jelek szerint – csak azért a két percért utazott Orfűre. Minden elismerés neki! Viszont aki nem ismeri Grecsó Krisztiánt, simán elhihette a gitáron játszó népszerű íróról, hogy „szintén zenész”.
Koncertek
A fontosabb színpadok kínálata nem sokat változott az előző évekhez képest, ugyanazok a bandák szórakoztatták a fesztiválozókat. A huszonévesek kedvenceitől (Bagossy Brothers Company, Esti Kornél, Szabó Benedek és a Galaxisok) a negyvenesek jól bevált zenekarjaiig (Pál utcai fiúk, Kiscsillag, Quimby). Voltak jobb és rosszabb pillanatok: az Erik Sumo Band a Harcsa Veronika–Kiss Erzsi csatársorral támadott és aratott fölényes győzelmet. Különösen figyelemre méltó volt Harcsa fickándozása (sic!) a színpadon, nagy kedvvel táncolta, énekelte végig a koncertet. Az Intim Torna Illegál frontembere, Dorogi Péter stílusa valamiféle keresztény hittérítő rockerre emlékeztetett, miközben basszerosa hatalmas terpeszeivel hívta fel magára a figyelmet.
Minigolf
Számomra a fesztivál talán legrosszabb pillanatai kötődnek az évente rutinszerűen meglátogatott 18 pályás, idénre csinosabbá varázsolt helyszínhez. Rekordszámú ellenféllel szemben is magabiztosan teljesítettem az első tizenhét pályát, több pontos előnyöm behozhatatlannak tűnt az utolsó, egyik legegyszerűbb pálya előtt. De valami megmagyarázhatatlan rövidzárlat következett be, így a győzelem édes íze helyett egy fájdalmasan tragikus bukás keserűségét éltem át.
Orfűi-tó
A Balázs-hegy kilátójához tett rövid túra után leereszkedtünk a Kistónak is nevezett Orfűi-tóhoz. Ha már tavaly bejött a fürdőzés a Pécsi-tóban, ezt sem lehetett kihagyni. Persze nem közvetlenül ebéd után kellett volna úszóversenyt rendezni a bójáknál, de baj szerencsére nem történt. Mivel mindez az első nap esett meg, se a Kistó étteremben, se a strandon nem volt tömeg, ami egyrészt szokatlan volt, másrészt igazán kellemes.
Péterfy Bori
Péntek reggelre megjött a beígért eső, ami el sem állt a délután kezdődő koncertekig. Ez csak a kisebb baj volt, ugyanis a hőmérséklet meredeken csökkent. Bori a legalább tíz fokkal hűvösebb időben adott koncertet, szokás szerint extravagáns megjelenéssel, ezúttal több színben világító kabátban. Bori és Love Bandje a szokott magas színvonalon teljesített, tűzbe hozta a saját leheletét is látó, néha cidriző közönséget. Természetesen nem maradt ki a megszokott stage diving sem, melyek alatt a Borit kétségbeesetten követni igyekvő nagydarab biztonsági őr arcát rendkívül szórakoztató volt figyelni.
Sommelier on Orfű
12 különböző bor elfogyasztása a Borfalu felhozatalából nem csak jól hangzik, de valóban tartalmas program. Újabb érdekes információkat tudtunk meg a borkészítésről, a fajtákról, a „slampos, lusta” borokról az egymást kedvesen froclizó borászoktól, miközben egyre oldottabbá vált a hangulat. Idén a főszervező Lovasi András és Németh József közös borászatából is bekerült a fehér meg a rozé. Nincs is igazi Fishing borkóstolás nélkül – írom ezt azért is, hogy nehogy megszűnjön, mint a mindössze egy évet élt Fonó Zeneudvar vagy a komposztvécék.
Technika
Az idén Misina névre keresztelt sátorban érezhetően javult a hangosítás minősége (bár a tömeg ugyanakkora volt, mint az előző években), ami jó hír azoknak, akik kifinomult füllel érkeznek a fesztivál koncertjeire. Viszont akadtak olyanok is, akiknek túl hangos volt az egyik benti koncert. Szerencsére a nagyszínpadon fellépő Vad Fruttik elszálló szintetizátora nem okozott fennakadást, Likó Marciék ügyesen improvizáltak, és előre be nem tervezett dalokat is előhúztak, így volt olyan nézőjük is, akinek fel sem tűnt a technikai hiba.
Fishing on Orfű, Orfű, 2018. június 20-23.
A fotókat Bődi Zoltán Géza készítette.
