Másodszor veszek részt a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör szervezésében megrendezett Hajdúböszörményi Írótáborban, így várakozással és önbizalommal indulok a Kálvin térről a kollégium felé, útközben más táborozókhoz csatlakozom. A szállásnál ismerősök csoportjával találkozom, tavalyi történetek és idei kívánságok járnak körbe, zajlik a bejelentkezés. Úgy tűnik, minden adott a jó élményekhez.
A menzaebéd után rögtön kezdetét veszi az íróiskola. Idén líra kategóriában Áfra János, Babiczky Tibor, Deres Kornélia, Sopotnik Zoltán, Kemény István, illetve Magolcsay Nagy Gábor vezetésével folyik a szövegmunka. A prózások Berta Zsolt, Csobánka Zsuzsa Emese, Lanczkor Gábor és Vörös István műhelyvezetők segítségével dolgoznak.
Sopotnik Zoltán már a legelső foglalkozáson tisztázza célkitűzését: senkiből sem szeretne verscipészt faragni. Abban is hamar megegyezünk, hogy Ady azért elég hardcore. Szóba kerül a versanyanyelv kérdése, középiskolai berögződések: bár a résztvevők életkora és irodalmi jártassága is széles skálán mozog, hasonló problémák merülnek fel mindenkiben. Deres Kornélia előrevetíti a műhelymunka témáit, köztük van a tábor során számtalanszor visszatérő versformakérdés: mikor mankó, mikor korlát, és mikor búvóhely. Az első szövegeket még bizonytalanul olvassák fel a táborozók, a hozzászólások is félénkek.
Azonban a második óra végére már nagyjából kialakul a rendszer, ami a szemináriumokat jellemzi majd.
Az esti megnyitó után Kemény István és Vörös István kötetbemutatója következik, a helyszín a Hajdúsági Múzeum kertje. Papp-Szalai Sándor szóba hozza többek között a hagyományhoz való viszonyulás, az öncsonkítás nélküli irodalom, az aktualizálás nélküli közéleti versek és a mágikus realizmus kérdésköreit is. A szerzők felolvasnak, Vörös István a besúgójelentések lírarontó hatásáról beszél, fogy az áfonyasör.
Mire a dokk.hu szerkesztőgárdája a színpadra lép, a táborozók már elhúzódnak a reflektorok alól, kisebb csapatok alakulnak. A szerkesztőktől megtudjuk, hogy az online tehetséggondozás legelső lépése a regisztráció, ezt szemléltetik is. Röviden megismerjük a portál történetét, ami elsősorban pályakezdő fiataloknak kínál platformot.
A szerda az utolsó nap, amikor még feláldozok fél óra alvásidőt a reggeliért.
Rögtön utána műhely, körbejár a lírakeksz: az írásban segít, bár az egyik későbbi tábordíjas, Papp Balázs szonettkoszorúja valószínűleg nem ennek az eredménye. Programváltozás, ebéd után ismét műhely következik, az első házi feladat megoldásait beszéljük át. Papp-Für János robothangja, líramájbeültetés, harmadik világháborús pusztítás és teljes nyelvvesztés jellemzi majd a 3020-as írótábort a szeminárium résztvevői szerint. Délután három óra szabadprogram. Sor áll a kávéautomatánál és a nyomtatónál is.
A szorgalmasabbak a kötelező unalomverset írják, mások alszanak, az udvaron nevetések, gyújtókattogás.
Áfra János esti kötetbemutatójára majdnem késve érkezem, a kollégiumi mosdó előterében még rányitok a félig transzban lévő Gyöngy Dánielre, fehér por száll körülötte, hátra sem fordul, öltözik. Papp-Szalai Sándor az előadást követő beszélgetésen traumaként hivatkozik a performanszra, csak félig viccel, a butoh tánc és Gergye Krisztián előadása alatt végig figyelem az arcokat: meghökkenés és csodálat. Számomra most érkezik meg a versekkel kapcsolatos ahaélmény, a szerző felolvasása és az improvizatív tánc valóban rítusokat idéz fel, és itt nem az Áfra János által később említett hétköznapi rítusainkra gondolok. Gyöngy Dániel a test kiürítéseként és koncepciókba helyezkedésként, Krisztián pedig a test és lélek mozgása révén történő találkozásként hivatkozik performanszára. Áfra János a költészetében tetten érhető összművészeti hatásokról mesél, a beszélgetést azonban rövidre zárják, hiszen a Múzeumkertben a Másik Oldal zenekar versfeldolgozásai következnek. Később Pély Barna és Jász Andris koncertezik, az udvaron tánckör alakul. Aztán hajnalban a kollégiumi udvaron ukulele és gitárszó, így érkezik el a tábor harmadik napja.
Csütörtökre már hosszabbra nyúlnak a késések, erősebbek a kávék és felszabadultabbak a beszélgetések.
A műhelyeken pörögnek a berögzült mondatok és formálódnak a versek, javul az önkritika. Az unalomszövegeket elemezzük, a szórendről tízperces viták indulnak, a szemináriumvezetők igyekeznek közösen megoldást keresni, verssűrítés, tördelés, mindenki megjegyzéseket kapar a papírra.
Este Lanczkor Gábort kérdezi Herczeg Ákos, és Csobánka Zsuzsa Emese beszél Szépen ölni című könyvéről. A sörpadokon már összeszokott csapatok üldögélnek, a Ruby Harlem alatt ismét tánc, sztorizgatások, egyre kevesebben veszik komolyan, hogy tilos elhagyni a Múzeumkertet, a sörjegyek már elfogytak, de a dohánybolt még nyitva van, terjed a hír, hogy a közelben üzemel egy kínais.
A péntek délelőtt már a lezárásról szól, utolsó simítások a verseken, összegezzük a tapasztalatokat és szorgalmasan jegyzeteljük a tanácsokat. Már felolvasás előtt tudja mindenki, hogy Sopotnik Zoltán bele fog kötni a címekbe, és bevalljuk magunknak, hogy legtöbbször jogosan. Olvasmánylista, ajánlások, ismét elhangzik a mantrává vált javaslat: „Ha az a célod, hogy erről írj verset, akkor erről írj!”
Kicsit mindenki visszatekint, átértékel, hasonlít és útravalót gyűjt.
A záróestén Babiczky Tibor és Deres Kornélia kötetbemutatója következik, a kötetek címének (Félbehagyott költemények és Bábhasadás) értelmezési lehetőségeiről, visszatérő motívumokról kérdezi a szerzőket Papp-Szalai Sándor. Eszmefuttatás az elsőkötetesek problémájáról, színháztörténet, tudatosság kérdése, a nyelv gyermekkel való azonosítása, illetve sorozatok, agyműködés, lezáratlanság.
A Retro Disco után nehezen indul a reggel, az izgatottság mellett ott van a hazautazás szomorúsága.
Bemutatják az íróiskolai vizsgadarabokat, és kiosztják a díjakat is: a Tábor Nagydíját líra kategóriában megosztva Novák György és Papp Balázs kapják, próza kategóriában Utassy Jázmin a díjazott. Délután csoportok indulnak az állomásra, hátizsákokban ajándékkötetek, utolsó beszélgetések és nagy ölelkezések, mindenfelől felhangzik a „jövőre ugyanitt”.
VII. Hajdúböszörményi Írótábor, Hajdúböszörmény, Debreceni Egyetem GYGYK Kollégiuma + Hajdúsági Múzeum, 2018. július 10-14.
A fotókat Áfra János készítette.
