Lázadok
És mikor lázadás közben megpillantom magam
az irodaház üvegében, a bezúzás előtti pillanatban,
csak nevetek és szánom, akit látok.
A kezem hátrakötik, visznek,
azt kérdezik, drogos vagyok-e.
Üvölteni a térfigyelő-kamerába azt,
hogy nézőpont kérdése,
röhejes öntetszelgés.
A becsület – mondják – férfitulajdonság, az utcán szerezhető.
Minden alkalommal, mikor becsületesnek érzem magam,
férfinak érzem magam és libabőrös leszek.
Ha megaláznál, tedd úgy, ahogy egy férfival is tennéd:
vedd el az üveggolyóim, írd a nevem kisbetűvel és dobj a folyóba.
Így tényleg azt fogom érezni, hogy nálam van az igazság.
Gondolom attendeltem volna a szerdai munkás szolidaritási tüntetést,
ha a telefonom nem veszik el a rendőrök. Könnyen képzelem hősnek magam,
bár néha félek, hogy nem is a szilánkok voltak, hanem a riasztó verte fel a kerületet álmából.
A fiúknak is jobb lesz, ha beépítik a grundot, csak ezt még nem tudják.
Nem magyarázta meg nekik senki.
Semmi baj Ernő, nem is vagy te olyan hülye gyerek, mint amilyennek most érzed magad.
Egész életemben Boka akartam lenni,
ki más. Most is ezt akarom,
nézek rád, hosszan állom a pillantást,
meg is csókolhatnál, Áts Ferenc.
De Boka János csak akkor lehetek, ha inkább én nyújtom
a kezem, és ez a hideg, idegen békejobb old fel
gyerekkorom összes, rémisztő tévedésében.
Borítófotó: CNN
