A debreceni b24 Galéria megalakulása óta tárt kapukkal fogadja a progresszív magyar képzőművészeket, szeptember 14-től pedig egy újabb izgalmas kortárs kiállításnak ad teret: Ráskai Szabolcs Nyitott víziók című anyagának.
A debreceni születésű művész a Képzőművészeti Egyetem képgrafika-tanár szakán tanult, és már az első években elkezdett komolyabban foglalkozni a sokszorosító grafikai eljárással, a metszéssel, olyannyira, hogy ez a technika évekig meghatározta alkotásait. Grafikáiban visszatérő elem a hibriditás: az élettelen tárgyak élő organizmussá, az emberszerű alakok önálló allegóriákká növik ki magukat. Rajzmunkái éppúgy, mint metszetei, nyers vonalakból indulva bontakoztatják ki a finom humorral fűszerezett, a társadalmi és egyéni kérdéseket újra és újra feltevő művész mikrokozmoszát. Új kiállítása kapcsán beszélgettünk Ráskai Szabolccsal.
KULTer.hu: Milyen szabadságot ad neked a grafika műfaja? Miért pont emellett kötelezted el magad?
Egészen gyermekkoromra vezethető vissza az elköteleződés a rajz iránt. Megbabonázott egy Dürer-album, annak is a grafikai lapjai, a vésett vonalak hol rendezett, hol ezek szövetéből álló kuszasága, aztán innentől kezdve egészen mostanáig meghatározta eddigi tevékenységemet. A grafika számomra egy lehetőség a szabadon alkotás kifejezésére, más műfajokkal egyetemben.
KULTer.hu: Milyen lehetőségeket, innovációt látsz a linóleummetszésben?
Számos technikai lehetőséget, megoldást rejtegethet ez a technika, de a virtuozitás terén lep meg leginkább. Nincs új a nap alatt, de a linómetszet térben és nem pedig síkban történő installálását látom innovatívnak.
KULTer.hu: Minek a bemutatására alkalmas számodra a hibriditás, amely korábbi munkáidra is jellemző?
Régóta kíséri munkáimat a hibriditásnak az a formája, amit én antropomorfizációnak nevezek, főleg a tárgyaknak az emberi esendőség szimbólumává avanzsálása révén. Itt gondolok például egy korai, e témához kapcsolódó rajzsorozatomra, ahol a főzést, a sütést és a párolást lehetetlenül működő gépezetek, mintegy emberi jellemekre utalva hajtják végre.
KULTer.hu: Előző műveidnél is felfedezhető a finom humor, a groteszk, amely rendre visszatér. Miért tartod fontosnak, hogy a munkáidat egy árnyalatnyi humorral gazdagítsd?
A groteszk szinte velejárója ezeknek az ábrázolásoknak. Hogy miért? Mert egyszerűen a habitusomból fakadóan vagyok ilyen, nem tudatos a részemről.
KULTer.hu: Az új, Ego-balansz című installációdra is jellemző a vonalasság. A letisztult vonalvezetés és forma itt kilép a térbe. Mátrai Erikkel közös, Dobbantó című installációtokban is észrevehető volt ez, ám itt egyszerre jelenik meg a körülhatároltság és a szabad átláthatóság. Mi volt a koncepciód?
Az alkotói folyamat során a papírmaszkokhoz a saját fejformámat használtam kiindulópontnak, az installáció az éntudat építésének önazonosságkeresését fejti fel. Ennek az ugyanarról a mintáról replikáló folyamatnak az eredményeképpen egyszerre azonos minden darab, mégis mindegyik más és más. Az egotöredékek maszkrengeteggé állnak össze, amely jelezheti a tapasztalás önvalóból fakadását, amely egyénenként eltérő, ugyanakkor egy kollektív tudat rendszerének szerves alkotórésze.
A kialakuló sajátos szövet a rendszertelen és szerkesztett fogalmának ellentmondására épül. A szellem intuitív tevékenységei, a szabad gondolatok áramlásának metódusai ütköznek a nyelvi jel- és szabályrendszer strukturális viszonyaival. A papírmunka a nyelv és a gondolkodás összefüggései mellett a társadalmi felépítések és emberi kapcsolatrendszerek szövevényes hálóját is szemléltetheti. Akár csak mikroszinten a sejtekben lejátszódó biokémiai folyamatok struktúrája vagy a virtuális-számítógépes és internethálózatok, úgy az én, az ego körüli ismeretségi rendszer, a laza és szoros kapcsolatok szociális hálója sem véletlenszerű organizációk, hanem konkrétan leírható folyamatok sorozatai.
KULTer.hu: A balansz jelentése: egyensúly. Miért pont ezt a címet választottad az installációdnak? Itt ugyanis érzek némi ellentmondást a töredékességgel.
A balansz kifejezéssel ezeknek a fejeknek az egymásba „kapaszkodását”, saját súlyuk általi megtartásukat akartam kifejezni, ahogy ezek önhordó jelleggel kötőanyag nélkül állnak meg halomban, és így ki kell egyensúlyozzuk őket a végeredmény céljából. Ezáltal létrejön egyfajta átjárható anarchia, melyben a káosz és a rend az egyensúlykeresésben kulminál. A különböző hálózatok végtelen dimenziós térbe ágyazhatók be, a világot a valós komplexitásában mutatják meg. Az Ego-balansz az elme, a gondolatok és emberi kötődések kusza, mégis transzparens struktúráit, azoknak töredékeit illeszti opponált helyzetbe.
Ráskai Szabolcs Nyitott víziók című kiállítása a debreceni b24 Galériában ingyenesen megtekinthető 2018. szeptember 14. és október 27. között.
