A ’30-as évekbe repít vissza a Csokonai Színház és a budapesti Szabad Tér Színház közös produkciója, a Bonnie & Clyde című musical. A bő kétórás – a gospel, a rockabilly és a blues elemeit ötvöző – zenés darab világpremierjét 2009-ben tartották Kaliforniában, a magyarországi előadást Harangi Mária rendezte, a címszerepekben Rózsa Lászlót és Kulcsár Viktóriát láthattuk.
A legendás, 1967-ben Warren Beatty és Faye Dunaway főszereplésével bemutatott amerikai film sikerén (2 Oscar-díjat is nyert) felbuzdulva Ivan Menchell, Don Black és Frank Wildhorn musicalt írt a híres-hírhedt gengszterpárról, Bonnie Parkerről és Clyde Barrow-ról.
A darab a bűnöző szerelmespár 4 évét dolgozza fel, ám gyerekkoruktól indulva mutatja be motivációikat.
Bonnie 1910-ben született Texasban, s már kislányként Hollywoodról, hírnévről, címlapra kerülésről álmodozott, Clyde pedig világéletében törvényen kívüli akart lenni, legnagyobb példaképe Billy, a Kölyök, a Vadnyugat legnagyobb pisztolyhőse volt. Nagy rajongótáborral rendelkeztek, sokan már „aktív éveik” alatt is idealizálták, s modern Rómeó és Júliaként emlegették őket, pedig 13 gyilkosság, számtalan bankrablás, tucatnyinál több autólopás száradt a lelkükön. Két évig tartó garázdálkodásuk után 1934. május 23-án autójukat szitává lőtte a rendőrség, állítólag 170 lövést adtak le, ebből Bonnie 17, Clyde 26 golyót kapott a testébe.
A debreceni teátrum régi-új igazgatója, Gemza Péter az előző évekhez hasonlóan tematikus évadot hirdetett.
A 2018/2019-es szezon az Európai évad elnevezést kapta, ehhez képest az első bemutató egy Broadway-musical volt. A darabválasztást illetően óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés, vajon jó döntés volt egy amerikai zenés darabbal indítani az évadot? A főszerepekre vajon sikerült megtalálni a megfelelő hangi adottságú színészeket?
Vitathatatlan, hogy a műfaj továbbra is népszerű, mégis sokan lenézik a musicalt, mely többek szerint inkább a szórakoztatóipar része, mintsem a színházművészeté.
S a tapasztalat sajnos valóban az, hogy – az egyébként is elnagyoltan megrajzolt karaktereket – legtöbbször hivatásos énekesek játsszák gyatrán vagy prózai színészek éneklik harmatgyengén. Ezt az állítást sajnos a debreceni előadás sem tudta megcáfolni. Tény továbbá az is, hogy e sorok írója látott már néhány musicalt a Csokonai Színház deszkáin (Légy jó mindhalálig, József, Valahol Európában stb.), ám arra nem emlékszik, előfordult-e valaha, hogy egy bemutatót követő harmadik előadásra jóindulattal is csak félház volt kíváncsi.
Az is tény, hogy a darab tartalmilag, zeneileg nem egy nagy durranás, ergo nincs benne egy emlékezetes dal, amire mondjuk másnap rákeresnénk a YouTube-on. És ki kell azt is mondanunk, hogy az előadás igazán értékelhető, emlékezetes jelenetei az epizódszerepet (Lelkész) játszó Jámbor József nevéhez köthetők. Teljesítménye énektechnikailag és színészileg magasan az összes többi színész felett áll.
Az előadás egyes szerepeit több szereposztásban játsszák:
Bonnie Parkert Kulcsár Viktória és Zsitvai Réka, Clyde Barrow-t Rózsa László és Kurely László e.h, Blanche Barrow-t Mészáros Ibolya, Wessely Zsófia és Nagy Kira. Rózsa Lászlónak (Clyde) – nem tehet róla – szűkebb a torka az elvártnál, partnerének, Kulcsár Viktóriának viszonylag kellemesek a pianói, már amikor nem akarja minden áron túlénekelni a zenészeket. Ám mihelyst magasabb regiszterben fortéba vált, fülsértően intonál: esetében a kevesebb mindenképpen több lenne.
Meglepően jól énekel viszont Mészáros Ibolya (Blanche Barrow) és Kránicz Richárd (Ted Hinton), sőt helyenként Papp István (Buck) hangja is tetszik. Két szerepben, Bonnie és Clyde anyjaként is láthatjuk Újhelyi Kingát, aki itt a síró-pityogó, hisztérikus mutter karakterét hozza a vásári komédiák eltúlzott ripacskodásával, darabbeli férjeként hasonlóan harsány Dánielfy Zsolt.
Tisztességesen hozták a kötelezőt a „csajok”:
Trish (Tolnai Hella), Stella (Edelényi Vivien) és Elenor (Weselly Zsófia), ugyanúgy, mint a kisebb szerepekben játszók (Pogácsás Bálint, Dánielfy Diána, Janka Barnabás, Piskóti András, Udvarhelyi Péter, Tisza Lajos, Vékony Anna és Gelányi Bence).
A debreceni Bonnie & Clyde forgóra tervezett, stilizált díszlete (Nagy Viktória munkája) – mely kocsmaként, bankként, börtönként, tárgyalóteremként, benzinkútként, autóként is funkcionál – a háttérben vetített hiperrealista képekkel (úszó felhők, temető, börtönablak, erdő), illetve az olykor jelzésszintű játékkal egyáltalán nincs összhangban, érezhetően hiányzik a kohézió. Sok az üresjárat, és ami a mozgást illeti, a szereplők a szükségesnél többet járnak fel s alá a karéj alakú lefutón, gyakran teljesen céltalanul.
A rendezés esztétikai elvei tehát nem egészen egyértelműek.
A meglehetősen következetlen térszervezésben nem lett ugyanis eldöntve, hogy hol is van a kint és hol van a bent. Amikor Clyde először kerül börtönbe, Bonnie a színpad nézőtér felé eső oldaláról érkezik látogatóba, ám később pont fordítva, Clyde raboskodik a rácsok előtt.
Talán a meghirdetett Európai évadhoz, s annak tematikájához, illetve a társulat adottságaihoz, reális kapacitásához jobban illeszkedő darabot kellett volna műsorra tűzni, mely mindenkinek – nézőnek és résztvevőnek is – egyaránt kedvezett volna.
Menchell-Black-Wildhorn: Bonnie & Clyde. Rendezte: Harangi Mária. Játsszák: Kulcsár Viktória, Rózsa László, Papp István, Mészáros Ibolya, Kránicz Richárd, Jámbor József, Dánielfy Diána, Pogácsás Bálint, Újhelyi Kinga, Dánielfy Zsolt, Janka Barnabás, Piskóti András, Udvarhelyi Péter, Tisza Lajos, Vékony Anna, Gelányi Bence, Wessely Zsófia, Edelényi Vivien, Tolnai Hella. Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen, 2018. szeptember 28.
A fotókat Máthé András készítette.
