Filmvetítés, interjúk, közönségtalálkozók és fiatal rendezők rövidfilmjeinek versenye – számos eseményt fog össze a Malter Filmfesztivál, amely október 15. és 17. közt az Apolló Moziban várta az érdeklődőket. Az idei volt a második alkalom, hogy a fesztivál a Debreceni Egyetemi Színjátszó Találkozó (DESZT) társrendezvényeként szerepelt Debrecenben.
A DESZT idén hatodik alkalommal várta az ország különböző pontjairól érkező amatőr, főként egyetemi társulatokat.
A film és színház kitűnően megfér egymás mellett, ezt jól példázza Hutanu Emil, a Malter főszervezőjének és Lakó Zsigmond, a Debreceni Egyetemi Színház ügyvezetőjének együttműködése is. A két rendezvény elsődleges célja felhívni a figyelmet a fiatalok alkotásaira. A Malter versenyprogramjában olyan rövidfilmek is szerepeltek, amelyek egyben diplomamunkák (a rendezőé vagy az operatőré), vagy egyfajta küszöböt jelentenek egy majdani nagyjátékfilmhez. A filmfesztivál védnökei, Hajdu Szabolcs és Török Ferenc a díjátadó beszédben kiemelték, milyen fontos, hogy a tehetséges alkotók munkáira itthon is odafigyeljünk – hiszen a külföldi fesztiválokon jellemzően jól szerepelnek, díjakkal jutalmazzák őket, míg Magyarországon viszonylag szűk teret kapnak arra, hogy szélesebb közönséghez jussanak el.
Ebből a szempontból is hiánypótló a Malter törekvése és tevékenysége.
A rendezvény ugyanakkor vándorfesztiválként működik.
A díjátadót megelőzően egyéb fesztiválokat járva mutatják be a versenyfilmeket, azt követően pedig a nyertes alkotások turnéznak tovább. Olyan eseményeken fordul meg a Malter és vele a rövidfilmek, mint például a Bánkitó Fesztivál, a szegedi Zsigmond Vilmos Filmfesztivál vagy az Ördögkatlan Fesztivál.
A szakmai zsűri – Váró Kata Anna filmkritikus, Fejér Tamás, az Apolló Mozi vezetője, valamint Szénási Miklós író-újságíró, a Dehír főszerkesztője három fődíjat és egy különdíjat osztott ki, emellett a Cívis Rádió és a KULTer.hu is képviseltette magát, s a közönség tagjai ugyancsak szavazhattak kedvenc alkotásaikra.
Az idei díjazottak:
I. – Kis Hajni: Last call
II. – Csihar Arion: Friss hús
III. – Dombrovszky Linda: A kockaember
Különdíj – Wunder Judit: Kötelék
KULTer.hu díja – Bernáth Szilárd: Fizetős nap
A versenyprogram filmjeit ingyenesen, három szekcióban lehetett megtekinteni.
Különböző szemléletmódok érvényesültek a témaválasztást és megvalósítást illetően, így rendkívül nehéz feladatnak bizonyult kiemelni egy-egy művet. A maga kategóriájában mindegyik döntős film egyedi és valamilyen szempontból új művészi hangot képviselt. Az egyes közösségek életének (gondolva itt a fogyatékkal élőket nevelőkre, a társadalom által „másnak” bélyegzettekre) nehézségeit középpontba állító alkotások mellett jellemzően terítékre kerültek komoly társadalmi problémák (embercsempészet, gép és humánum viszonya), illetve az egyén életének személyes gondjai (az elbúcsúzás aktusa, a személyes kapcsolatok kuszasága, az időskor megpróbáltatásai).
Géczi Balázzsal rendkívül nehéz feladattal néztünk szembe, hiszen a több mint húsz kitűnő rövidfilm közül mindössze egyet díjazhattunk a KULTer.hu képviseletében.
A szekciók vetítése és a díj átadása között viszonylag kevés idő állt rendelkezésünkre. Bernáth Szilárd alkotása azonban felhívta magára figyelmünket. Az első szekció filmjei között láttuk, a sajátos utóíz, amely a Fizetős nap után a szánkban maradt, végigkísérte a délutánt: egy kíméletlen pofon utáni égő tenyérnyomhoz hasonló érzés, és a felrepedt ínyből szivárgó vér íze lehet ehhez hasonló. A cselekmény fordulatokkal teli, kiszámíthatatlan és meglepő. Az egyes jelenetek tűpontos exponáltsággal még inkább kiemelik a színészek markáns alakítását. Az első pár másodperc szinte behúzza a nézőt a film – sajnos – nem is annyira alternatív dimenziójába.
A kegyetlen, komor, kelet-európai valóság képe tárul fel előttünk, már-már dokumentarista részletességgel és objektivitással.
Uzsorások, a nógrádi falvak mélyszegénységének kilátástalansága, korrupció – talán ezekkel a szavakkal lehet a legjobban körülírni a film témáját. Fojtogatóan reális, gondolhatnánk: olyan problémát feszeget a rendező, amelyről inkább nem veszünk tudomást, s így a saját egyéni világunkban nem is létezik. A komoly, egyszersmind negligált témát az alkotó képes olyan módon feltárni és megmutatni, amely után nem vagyunk képesek kívül maradni. A személyesség és az egyéni sors tragédiája sokkal meggyőzőbb, mint a nyomor általános leírása. Ehhez a nézőponthoz kulcsfontosságú a főszereplő, Feri, akit Ravasz Tamás alakít. Szótlansága ellenére empátiát kelt, érthetővé, szinte szerethetővé válik, motivációja és cselekedetei kiemelik a művet a nélküle pusztán leíró jellegűnek tekinthető drámában. Éles arcvonásai, átható tekintete és élethű karakterábrázolása miatt játéka felejthetetlen.
A filmről és keletkezési körülményeiről bővebben Bernáth Szilárd rendezővel készült interjúnkban olvashatnak hamarosan.
A Malter zsűrije által díjazott kisfilmek sok szempontból eltérő alkotások. Felmerülhet a kérdés, mit is értékelnek ilyenkor valójában: a vágásokat és az operatőri munkát, a történetet és a témát, a színészi játékot, vagy valamely általánosabb, összefoglaló szempont alapján próbálnak dönteni? Kis Hajni Last Call című filmje egy olyan korosztály életét állítja középpontba, amely nem sokszor kerül terítékre, ha a kivándorlásra, külföldre költözésre gondolunk. Anikó karakterén keresztül (Zsurzs Kati) a szüleink (a ma ötvenes-hatvanas éveikben járók) generációjának, az újdonsült nagyszülőknek a nehézségeit élhetjük át. Anikó alakja erősen táplálkozik a rendező személyes élményeiből, emlékeiből.
Az ezekből összegyúrt nőalak, akivel nem biztos, hogy együtt tudunk érezni, hátborzongatóan életszagú.
A család szétszakítottsága rátelepszik az élethossz alatt felépített idill illékony képzetére. Anikó képes a változásra? Mi képesek lennénk? Ez a megválaszolatlan kérdés lebeg a zárókép után is a nézőben.
Csihar Arion rendezése, a Friss hús pimasz humorral, lazán fércelt disztópiával és szinte képregényszerű kamerakezeléssel üde színfoltot jelentett a fesztiválprogramban. Ez a váratlan, itthon talán szokatlan alkotói megközelítés a zsűri figyelmét is felkeltette.
A jövőkép egyszerre banális és brutális: a húsevéstől elállatiasult társadalom kiveti magából mocskát.
A húsevés tiltott tevékenységnek minősül, aki ezt megszegi, bűnt, sőt bűntényt követ el. A szabad akarat és az egyén szabadsága kerül a nem kevés vérrel áztatott asztalra. Elgondolkodhatunk azon is, társadalmunk mennyire a divatideológiák rabja: a film végén felvázolt új jövőkép szerint a hús ismét legálissá válik. Nem úgy, mint egy másik élvezeti cikk, az alkohol – a ciklus újrakezdődik.
Harmadik helyezést ért el A kockaember. A vidéki miliőben feltárulkozó esendő emberi sorshoz madártávlatból közelít a kamera. Kontrasztos, határozott színvilágával, mesét idéző képeivel és narrációjával andalító hangulatot teremt Dombrovszky Linda rendező.
A Malter igényes programja nem csak a filmes szakmát mozdítja meg – a már elismert és a feltörekvő rendezőkkel, a szakmai zsűri elméleti hátországával megtámogatva –, hanem a fiatalokat is.
Az egész napos vetítésen több generáció is jelen volt, s ezzel érte el a fesztivál igazi célját.
A magyar alternatív filmek társadalmi kohéziós ereje elevenedett meg az Apolló Moziban. Az igényes szórakozás, szórakoztatás mellett e misszió által értő közönség fejlődik, s ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az itt bemutatott rövidfilmeknek itthon is recepciója legyen. Kultúra, közösség – ezt jelenti a Malter.
Malter Filmfesztivál, Apolló Mozi, Debrecen, 2018. október 15–17.
