Ha idén csak az Egy nő fogságban készült volna el, már akkor is nagy évet futna a magyar dokumentumfilm. Azonban itt van még a Granny Project, A monostor gyermekei, valamint jelen kritika tárgya, a Könnyű leckék is: lehet, hogy elérkezett a magyar dokumentumfilm új aranykora?
Zurbó Dorottya rövid idő alatt lett figyelemre méltó alakja a kortárs hazai dokumentumfilmnek: míg A monostor gyermekeit társrendezőként jegyezte, a Filmalap Inkubátor Programjában fejlesztett Könnyű leckék már teljesen önálló rendezés.
A film rendkívül érzékeny, egyszerre dolgoz fel egy aktuális témát és boncolgat egyetemes érvényű kérdéseket.
Eközben sikerrel kerüli ki az összes csapdát, amibe egy menekült témájú dokumentumfilm belesétálhat. A megoldás látszólag egyszerű: moralizálás, direkt társadalomkritika és a menekültválság akár csak érintőleges ábrázolása helyett Zurbó és stábja kizárólag a főszereplő személyes sorsára, jellemfejlődésére és a rá nehezedő terhek megjelenítésére koncentrált. Ehhez pedig, akárcsak az Egy nő fogságban esetében, óriási odaadásra, empátiára és bátorságra volt szükség mind az alkotók, mind pedig a szereplők részéről.
A Könnyű leckék főhőse a tizenhét éves Kafiya, aki Szomáliából menekült Magyarországra a kényszerházasság elől. Vélhetően korábbi, ehhez kapcsolódó tapasztalatai miatt visszataszítónak tartja a szomáliai férfiakat, ez a kijelentése már a film legelején elhangzik. A szökésben anyukája segítette, akivel azóta is tartja a kapcsolatot.
Az egyik fő narratív pillér az anya és lánya közötti viszony: Kafiya belső konfliktusát az identitásváltás folyamata okozza.
A lány folyamatosan őrlődik: mit merjen elmondani Szomáliában élő édesanyjának Skype-hívásaik alatt. Vajon anyja megértené, hogy Kafiya Magyarországon nem viseli a hidzsábot, hogy egy keresztény fiúval folytat párkapcsolatot, netán azt, hogy ki akar keresztelkedni? A Könnyű leckék így lényegében a lány személyes vallomása, melyet anyukájának címez. Ezt az alkotói szándékot pedig még hangsúlyosabbá teszik Kafiya szomáli nyelven felmondott, rendkívül személyes narrációi, melyek szintén az anyát szólítják meg.
A filmen végig futó másik fő szál alapja a folyamatos tanulás motívuma, melyre a cím is utal. Natasa Pavlovszkaja operatőr gyönyörű, bensőséges hangulatú képeken hétköznapi cselekvéseket mutat meg Kafiya életéből, melyek mindegyike valamilyen új ismeretanyag elsajátításához kötődik.
A történet narratív gerincét és igazi tétjét az érettségi vizsga adja.
Kafiya pontosan ugyanabból az anyagból érettségizik magyar nyelven, mint a magyar diákok, így a fiatal lánynak hasonló akadályokat kell leküzdenie, mint Az állampolgár fiktív hősének, Wilsonnak a maga vizsgája előtt: magyarul kell beszélnie például az Osztrák-Magyar Monarchiáról, mely sok esetben egy anyanyelvi beszélő számára is kihívást jelent. Így aztán látjuk Kafiyát történelmet, matekot és magyart is tanulni, de szintén a középiskola befejezéséhez kapcsolódik az, amikor néhány jelenetben a szalagavatón előadott keringő koreográfiáját tanulja. A testnevelés érettségihez pedig olyan megoldandó feladatok kötődnek, amelyek a küzdelem egyszerű, de érzékletes szimbólumaiként vonulnak végig a filmen: Kafiyának meg kell tanulnia úszni és kötelet mászni.
A Könnyű leckék értő kezek által készített, minőségi munka.
Zurbó pontosan érezte, mit kell megmutatni és mit lehet kihagyni a filmből ahhoz, hogy a végeredmény ne legyen sem túltelített, sem pedig közhelyes. Kafiya múltjáról például csak nagyon keveset tudunk meg, hiszen a hangsúly az anyához fűződő kapcsolaton túl az itteni élet kihívásaira helyeződik. A Könnyű leckék így egy kifejezetten pozitív kicsengésű, életigenlő darab: Kafiya képes érvényesülni Magyarországon, hajlandó beilleszkedni, környezete pedig elfogadja őt. Utóbbi azért nagyon fontos, mivel a lány egy gyermekotthonban él, hátrányos helyzetű fiatalok között, akik, bár közel sem annyira motiváltak a tanulást illetően, mint Szomáliából érkezett társuk, együtt örülnek Kafiya sikereinek és minden gesztusukból egyértelmű: nagyon szeretik őt.
A játékidő szűk 80 perce során így egy pillanatig sem kétséges, hogy Kafiya képes-e integrálódni a mai magyar közegbe. Épp ezért a film tétje sem az, hogy lehetséges-e a beilleszkedés, hanem az, hogy a lánynak sikerül-e megvívnia saját belső küzdelmét, és megkapja-e azt a feloldozást, amelyet édesanyjától vár, de igazából sosem mert neki beszélni róla.
Kafiya nemcsak matekból vagy történelemből vesz órákat, hanem naponta vizsgázik kitartásból, rátermettségből, bátorságból és emberségből is.
Ettől lesz igazán fontos alkotás a Könnyű leckék: egy olyan úton kísérhetjük végig a főszereplőt, melynek végén egyszerre van jelen egy a korábbitól eltérő kulturális identitás és a felnőttkor kapuja. Ez a film a szó legnemesebb értelmében költői, melyhez Balázs Ádám zeneszerző éteri szólamai és Sass Péter vágó értő munkája is nagyban hozzájárul. Zurbó Dorottya és stábja nagyon fontos leckéket ad nekünk elfogadásról, empátiáról és szeretetről. Érdemes nekiülni a házi feladatnak.
Könnyű leckék, 2018. Rendezte: Zurbó Dorottya. Szereplő: Kafiya Said Mahdi. Forgalmazza: Elf Pictures.
