Jellegzetes iszfaháni desszert a Khorest Mast. Akbar szerint meg kell kóstolnom, enélkül nem lehet hazamenni. Az irániak sokáig esznek, komótosan, legalább három fogást. Előtte egy-két óra teázás. Nem használnak kést, a rizst villával kotorják a kanálba. Megkérdezem, miért nem használnak kést, Akbar azt hiszi, ez problémát jelent nekem, és hozat a konyháról. Nem jelent problémát, csak érdekel. Azt is megkérdezem, hogy miért nincsenek színes autók. Akbar azt mondja, eddig észre se vette, hogy nincsenek színes autók. Nincsenek színes autók. Valószínű, az irániak szeretik a fehér autókat.
Egy útleírásban olvastam, hogy nagyobb társaságban nem illik szóba hozni a politikát, mégis gyakran előkerül Trump neve, meg az egész helyzet. Az iráni rial folyamatosan romlik. Akbar pénzt vált nekem, a saját bankkártyámat nem tudom használni, Irán nincs benne a nemzetközi bankrendszerben. Nehéz megkerülni a politikát. Kétszer annyi rialt kapok a pénzemért, mint amire számítok. Most ennyit ér itt az euró. Sokat. Kétszáz eurónyi rial nem fér el a pénztárcámban, külön táskába pakolom a hatalmas köteg papírt. Egy presszókávét öt bankjeggyel fizetek ki. Perzsaszőnyegre sajnos nem elég. Bár a rial a hivatalos pénznem, az utcán, a bazárokban mégsem rialban számolnak, hanem tomanban. A toman tizede a rialnak. Ha valami százezer toman, az egymillió rial. Egymillió rial például egy három fogásos ebéd. A második nap végére megtanulom, hogy mi a toman, mi a rial, sőt a számjegyeket is el tudom olvasni. Akbar megkérdezi, hogy szerintem milyen alapanyagokból készül a Khorest Mast. Nem vagyok jó ezekben, de megpróbálom kitalálni. Joghurt, cukor, sáfrány, tojássárgája, szárított gyümölcs a tetején. Egy hideg joghurtos desszert, mi lehet még benne. Egy hozzávalót kihagytam.
Párszor taxizom, átvágunk az egész városon. Kresz nincs. Dzsafar Panahi Taxi Teheránja jut eszembe, sajnos nem száll be mellém senki. Közlekedési szabályok ugyan vannak, de senki nem tartja be őket, még sincs ütközés. Hogy csinálják. Mint a seregélyek, mikor repülnek. Miért szeretném, hogy beszálljanak mellém. Mindenki betartja a szabályokat, csak ezek a szabályok számomra nem világosak. Hivatalosan két sáv, de négy sávban mennek az autók. Maximális kihasználtság. Folyamatos duda, integetnek, zebránál nem lassítanak, mégsem ütnek el senkit. Mindennapos, hogy valaki az autópályán szembe megy a forgalommal. A fárszi nyelv olyan, mintha énekelnének. Szeretem hallgatni, valószínű, ezért lenne jó, ha beszállnának mellém. Nem tudom miért, de észreveszik, hogy külföldi vagyok, hiába a hidzsáb, az arcomon látszik. Az utcán odajönnek, odakiabálnak, mindenki angolul kérdezget, hogy honnan jöttem, szeretem-e Iránt, hogy érzem magam, miért vagyok itt, mit gondolok Iszfahánról. Néha úgy teszek, mint aki nem érti.
Akbar szép, mint a legtöbb perzsa ember, szabályos arc, szép fekete csillogó haj, érdekes orr. Arról, hogy egy férfi lehet-e szép, megoszlanak a vélemények. Az iráni nők megműttetik az orrukat, erősen sminkelnek, műszempilla. Akbar még sosem kóstolta a disznóhúst, sosem ivott alkoholt. Európában sem. Nem tudja pontosan, miért nem, de szerinte jobb így. Elnézést kér, hogy Iránban nincs alkohol. Mindenért elnézést kér. Kérdezem, hogy mi van még a Khorest Mastban. Mondja, hogy a Khorest Mast azt jelenti, yogurt stew. Birkanyak. Joghurt, cukor, sáfrány, tojássárgája, szárított gyümölcsök, magvak és főtt birkanyak. Ez a legtipikusabb iszfaháni desszert.
Borítófotó: 7 Media Tumblr
