A MOL és az Új Európa Alapítvány KÖSZ! Programjának támogatásával szervezett Irodalom ITT és MOST címmel három lépcsős programot a Járom Kulturális Egyesület középiskolás diákok számára. A programról és annak tapasztalatairól Farkas Evelint, az egyesület alelnökét kérdeztük.
KULTer.hu: A címet látva nem titkolt célja a programnak, hogy közelebb hozza a kortárs irodalmat a középiskolásokhoz. Ennek nyomán elsőként, a kortárs költészet egyes darabjaival való megismerkedés után, egy idősek otthonában jártatok a diákokkal tapasztalatot, gondolatokat cserélni. Másodikként a papírszínházas mesélés rejtelmeibe, gyakorlatába láthattak bele a résztvevők, végül pedig egy versillusztrációs pályázattal zárult a program. Mesélnél a kezdetekről, hogyan alakult a programsorozat ötlete és formája?
Tulajdonképpen két irányból jött az inspiráció – a Járom Kulturális Egyesületnek már 2011-es megalapítása óta célja, hogy kulturális missziót folytasson, ezzel együtt pedig nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a Kárpát-medence népi, történelmi és irodalmi hagyományait az újabb generációk között is terjessze.
Alapvetően olyan profilú programokban gondolkozunk, amelyekben helyet kap a középiskolás generáció, a cél, hogy lehetőség szerint egy új világot tárjunk fel előttük.
Egy olyan világot, amit mi a felsőoktatási tanulmányaink során ismertünk meg. A második inspiráció tulajdonképpen hozzám kötődik: nagyon érdekel az irodalom társadalmi funkciója, közösségteremtő ereje, mely átívelhet generációs különbségeken.
A későbbi formát pedig nyilván meghatározta az egyesület kapcsolatrendszere is.
Ez esetünkben legfőképpen Árvai Tündének volt köszönhető, aki a Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium tanáraként nemcsak összekötött minket saját intézményével, a Szent Efrém Görögkatolikus Óvodával és a Szent Erzsébet Otthonnal is, de gyakorló tanárként abban is tudott segíteni, milyen programokat illeszthetünk be a pályázatunkba, ami a gyerekeket érdekli, és hogyan szólíthatjuk meg őket. Természetesen nagy hálával tartozunk partnerintézményeinknek, amiért mindig mosolygósan és segítőkészen fogadtak bennünket.
KULTer.hu: Milyen elgondolás alapján válogattatok a kortárs irodalmi palettáról?
Az egyesületben többen vagyunk, akik tudományos szempontból foglalkozunk irodalommal, így lett volna ötletünk, mely műveket érdemes szemrevételezni, de úgy éreztem, ahhoz, hogy a program a lehető legprofibb módon működjön, olyan szakemberekkel kell konzultálnom a művek kiválasztását illetően, akik kortárs művekre specializálódtak. Így került képbe három kedves barátom, Bihary Gábor, a Tóth Árpád Gimnázium tanára és a kortárs irodalom kritikusa, aki a Szívlapát című kortárs irodalmi gyűjteményből válogatott, Lapis-Lovas Anett Csilla, a Debreceni Egyetem ifjúsági művekkel foglalkozó doktorandusza, aki már évek óta önkéntesen mesél papírszínházból, illetve Gesztelyi Hermina, aki szintén a Debreceni Egyetemen tanársegéd és gyermekirodalmi szakember, így a felolvasásra szánt mesék kiválasztásában rá hagyatkoztunk. Az illusztrálási pályázat előkészítésében is ő, illetve Lapis József, egyesületünk tagja és elismert gyermekirodalmi kutató segédkeztek.
Ilyen szempontból tehát könnyű dolgom volt, a válogatás során a legprofibbak segítségére támaszkodhattam.
KULTer.hu: Ahogy utaltál már rá, a projekt nem pusztán a művek és szerzők megismertetésre összpontosít, hanem legalább olyan fontosnak tartja az ismeretek applikálhatóságát: komolyan veszi, hogy a kortárs irodalom nem csupán önmagában és önmagáért jó, hanem adott helyzetben – egy óvodában vagy idősek otthonában – a szó szoros értelemben hasznos is lehet. Fontos célkitűzés volt, hogy ez a találkozás ne egyirányú legyen, hanem hogy a diákok maguk kezdeni tudjanak a megszerzett tudással valamit?
Természetesen. A diákok azzal, hogy részt vettek a programunkon, közösségi szolgálatot teljesítettek. Ezt mi nagyon komolyan vettük, és bár úgy éreztük, az előkészítő órák alatt is olyan tudást kapnak, ami a közösség javára fordítható, azt akartuk, hogy azonnal is megtapasztaljanak valamit az irodalom erejéből. Főként azért szerettem ezzel a programmal dolgozni, mert úgy éreztem, hogy közösségi szolgálatként valami olyat mutatunk nekik, amiből ők maguk is profitálhatnak.
Abban reménykedek, hogy az irodalomhoz kötődő jó közösségi élmények az olvasás élvezete felé terelhetik őket.
KULTer.hu: Mennyire nagy kihívás felkelteni a tanulók érdeklődését a kortársak iránt, akik, ismeretes, az oktatási rendszer anomáliái miatt nagyrészt a kötelező tananyagon kívül rekednek? Nehéz volt a résztvevők verbuválása?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt, de ennek sok oka van. Például nagyon leterheltek a diákok, rengeteg délutáni elfoglaltsággal, így sokszor kilencedikben vagy tizedikben még nem gondolnak a közösségi tevékenység elvégzésére és csak végül, kapkodva választanak. De meg kell mondjam, hogy az első alkalmon kitöltött kérdőívek alapján a legtöbb diákunkat az irodalom szeretete terelte felénk – rendszeresen olvasók, versírók, leendő színészek választották a programunkat, és nagyon jó volt irodalmat szerető középiskolásokkal dolgozni, látni az első találkozásaikat kortárs szövegekkel.
Néha meghökkentek, de alapvetően nyitottak voltak a szövegek felé.
Az pedig külön tanulságos, hogy amikor Gesztelyi Hermina a kortárs magyar gyermekirodalom legigényesebb köteteit mutatta be nekik, teljesen elbűvölte őket a kötetek szépsége.
KULTer.hu: Különösen izgalmas vállalkozásnak tűnik „bevinni” az irodalmat az idősek otthonába: itt szerencsés esetben nemcsak az irodalom mentálhigiénés szerepéről győződhetünk meg, hanem generációk találkozásának is szép és tanulságos pillanatai jöhetnek létre. Milyen belátásokkal járt ez a program?
Be kell valljam, mivel ez volt az első lépcső, mindannyian bátortalanok voltunk egy kicsit. Engem is beleértve, hiszen én is életemben először jártam idősek otthonában. De hatalmas élmény volt ez a találkozás, azt hiszem, minden résztvevőnek. Kis idő elteltével feloldódtunk, a versek pedig megnyitották a közös élmények útját – az élet körforgásának megtapasztalását, az iskolai élmények közös voltát, és nagyon örültem, hogy jelen lehetek akkor, amikor ez a két generáció találkozik.
Fontos lenne sok ilyen típusú program mindkét generáció fejlődése szempontjából…
KULTer.hu: A papírszínházas mesélés kissé gyerekcipőben jár még, mostanában kezdik felfedezni az óvodák a benne rejlő pedagógiai lehetőséget. Ezzel együtt (vagy éppen ezért) fontosnak találtátok, hogy a diákoknak erre a speciális területre is legyen rálátásuk.
A papírszínházas mesélés fontosságát abszolút Lapis-Lovas Anett Csilla tagunk mutatta meg az egyesületnek. Mióta először hallottam így mesélni, nincs kétségem a módszer hasznosságát illetően.
Arra gondoltam, hogy ez egy olyan mesélési mód lehet, amit a középiskolás diákok akár kisebb testvéreikkel is gyakorolhatnak.
Ennek megint csak az a haszna, hogy az irodalom befogadására készítenek föl egy új generációt egy szép emlékekkel kikövezett úton. Anett meséléséhez persze azért is ragaszkodtam, mert nagyon jól szót ért a gyerekekkel, és a mesélést követő beszélgetésekben fontos emberi értékekre hívja fel a figyelmüket.
KULTer.hu: A harmadik állomás pedig a középiskolásoknak meghirdetett illusztrálási pályázat, melynek keretén belül kortárs versekhez kellett a tanulóknak rajzot készíteni. Itt valóban szó szerint közel kerül az irodalom a diákokhoz, lévén együtt kell rezonálniuk egy kortárs alkotással. Milyen hozadéka lehet egy ilyen feladatnak?
Azt hiszem, két szempontból lehet ez fontos. Az egyik, hogy megtapasztalják azt, hogy az irodalom nem valami elvont dolog, hanem egy olyan művészeti ág, ami az életről beszél, arról, ami körbevesz minket.
Egy olyan megfoghatatlan dolog, ami képes láttatni, inspirálni és elgondolkodtatni.
A feladat másik jelentősége, hogy a művészet hatására a saját kreativitásukat is megpróbálják kibontakoztatni, felfedezni és élvezni a bennük rejlő alkotó különleges képességeit.
