Négy éve nincs már köztünk Fodor Ákos költő, műfordító, akit a magyar haiku mestereként tart számon az irodalomtörténet. Ha valaki életrajzi adatai, pályája után kezd kutakodni, akkor szűkszavú válaszokat talál a világhálón. Tudható, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémián végzett, a Zeneműkiadónál szerkesztőként dolgozott, félszáz zenés színpadi mű illetve színházi műfordítás kapcsolódik a nevéhez. No és a haiku műfaja, melyről egy alkalommal így nyilatkozott: „A haiku mindenekelőtt és mindenekfölött: mentalitás.”
Fodor Ákos hagyatéka közöttünk él, de sokszor nem is tudjuk, hogy a sok-sok közösségi oldalon megosztott háromsorosnak ő a szerzője.
És milyen lehetett maga az ember, milyen személyiség rejlik a versek mögött? Ennek a kérdésnek a megválaszolására vállalkozott Juhász Anna irodalmár szervezésében és vezetésében a nemrég nyolcadik születésnapját ünneplő Hadik Irodalmi Szalon január 16-ai alkalma. A beszélgetésbe meghívott vendégeket mind szoros, személyes kapcsolat fűzte az alkotóhoz, így hiteles kézben lévő ecsetekkel sikerült megfesteni a külső szem számára zárkózottnak tűnő személyiséget.
Zalán Tibor író, műfordító, dramaturg a Kortárs folyóirat szerkesztőjeként ismerkedett meg vele.
A találkozás az ő feledékenysége okán csak másodjára valósulhatott meg, de már ekkor is feltűnt Fodor Ákos készsége a nagyvonalúságra, aki nem hánytorgatta fel az emberi gyengeségeket, embertársait ezekkel együtt fogadta el. Nagyon fontos barátság alakult ki közöttük, Fodor Ákos gyakran felolvasta Zalán Tibornak az aznap megírt haikukat vagy egyéb verseket, aki akár a késő esti órákban is figyelmesen hallgatta azokat, és elmondta róluk véleményét. Hallgatólagos, egyezményes jel volt közöttük, hogy amennyiben többször kérte a vers felolvasását, akkor azon javítani vagy átgondolni való volt a végleges formába öntés előtt. Olyan versek is születtek, melyek a kritika hatására a kukában végezték, de a költői munkával kapcsolatos őszinteség is fontos alapköve volt a kapcsolatuknak.
Fodor Ákos rendszerető ember volt, az íróasztalán – melyen kagylókat helyezett el – különös rendet tartott.
A haikuval kapcsolatosan Zalán Tibor véleménye az, hogy Fodor Ákosnak volt ideje rövidnek lenni, ezért is élhetett kreatívan ezzel a műfajjal. Nagyon sok szót használt el, mire a végső variációra rátalált. Gondoljunk bele, hogy tizenhét szótagon töprengett egész nap, ez nagyon közel áll a mai SMS-nyelvhez, ám kizárólag csak formájában, semmiképp sem mélységében.
Podonyi Hedvig író, újságíró Fodor Ákos társa volt több mint harminc éven át. Szakdolgozata kapcsán találkoztak 1986 őszén, és a találkozásból szerelem lett.
Egy lakásban dolgoztak, de külön helyiségekben, esténként azonban mindig találkoztak, és ekkor Fodor Ákos megosztotta vele az aznap írt verseket. Mivel nem szerette használni a számítógépet, az internet világa sem ragadta magával, ezért Podonyi Hedvig révén kapott információkat arról, mennyien szeretik és osztják meg szívesen a verseit. Ezeket a híreket örömmel fogadta. A reggelek már az aznapi írnivalón való töprengéssel kezdődtek. A zene mindig érdekelte, együtt élt a zenével, sokszor újrahallgatta a kedvenceit.
A hagyatékban szerepelnek még olyan kiadatlan versek, melyeket a költő publikálásra szánt.
Bornai Tibor zenész, zeneszerző először a televízióban látta Fodor Ákost, amikor a Táncdalfesztivál zsűrijében működött közre.
Egyből elnyerte a zenész szimpátiáját, mert szerinte remekül pontozott. Később munkatársak lettek – míg Fodor Ákos kottaszerkesztő, ő kottagrafikus volt. A munkájukhoz kapcsolódó, kortárs komolyzenei kottákról való beszélgetéseik egyre közelebb hozták őket egymáshoz.
Bornai Tibor is szóba hozta a költő sajátos humorát, melyet a körülötte lévő emberek nagyon kedveltek.
Példaként hozta fel a szemműtét utáni beszélgetésüket, melyben a szemei hogylétére irányuló kérdésre fanyar humorral válaszolta: „Amire nekem kell, arra jó.” Megtudhattuk, hogy Fodor Ákos káromkodni is csodásan tudott. Csellóra emlékeztető hangja volt a zenész szerint, és lassan beszélt, ebbe szőtt bele időnként egy-egy csúnya szót, melyet öröm volt hallani. Nem az indulat beszélt belőle ilyenkor, hanem a nyelvről való gondolkodása nyilvánult meg a káromkodásaiban is – tette hozzá Podonyi Hedvig. Bornai Tibor felolvasta a közönségnek egyik haiku-ját is:
„Csókolom Isten
Ákos lejöhetne most
játszani velem?”
Díner Tamás fényképész, reklámfotós, magával ragadóan beszélt barátságukról, mely egy viccmesélős beszélgetéssel kezdődött. Visszatérő motívum volt a kapcsolatukban, hogy a Duna felett zajló repülőversenyek idején Fodor Ákos menedéket kapott barátjánál, ilyenkor egy piaci bevásárlás után közös főzés következett. Amikor Díner Tamás hosszú időre Amerikába ment, barátja azt kérte tőle, inkább ne írjon neki leveleket. Visszatértekor ugyanott folytatódtak a beszélgetések, ahol az utazás előtt abbahagyták. Szerinte egyáltalán nem volt zárkózott ember, a környezetében élők nem éreztek rajta ilyet.
Hatalmas szeretet volt benne, és ezt nagyon ki tudta mutatni.
Zalán Tibor úgy foglalta össze véleményét Fodor Ákos költészetéről, hogy azt pontosságra törekvés és teremtés jellemezte. A rövid verseket ő vezette be a magyar irodalomba, ez előtte nem volt divat.
Úgy gondolta, minél kevesebbet árul el a költő a versben, annál nagyobb az olvasó szabadsága.
Fodor Ákosnál a szavak adják meg a jelentést. Ma már tulajdonképpen köznyelv a haiku, de nem jellemzi olyan átgondoltság és rendkívül precíz munka, mint az övéit. Tudatában volt, hogy ezzel nagyon sokat kell dolgoznia, nem írt megrendelésre vagy megadott témára. Sajnos nem kapta meg életében azt a visszajelzést, amelyre szüksége lett volna. Tűrte és tudomásul vette, hogy egyre kevesebb helyről keresték.
Felmerül a kérdés: szabad-e Fodor Ákos után haikut írni?
Díner Tamás beszélt arról a készülőben lévő kötetről, melyben a Fodor Ákos rendkívül szép kézírásával lejegyzett versek az általa készített fotókkal fognak megjelenni. Zalán Tibor pedig egy december tizenötödikei, MÜPA-ban rendezendő Fodor Ákos-estről adott tájékoztatást. A művészetét kedvelőknek tehát további forrásokat is tartogat a kulturális élet. Az est során Seress Zoltán Jászai Mari-díjas magyar színész, színházigazgató olvasta fel a beszélgetés résztvevői által választott haikukat.
Ajtód vagyok – Fodor Ákos-est, Hadik Kávéház, Budapest, 2019. január 16.
A fotókat Lettner Kriszta készítette.