Kökény-tanulmány
Kapar kifelé,
fehér és kézzelfogható,
mint egy szarvasagancs.
Látom a kilökődést,
hideg, steril fényben
az idegen csont átvágja
az erekben szaggató dobokat.
A puha hús és az inak
késő őszi táncában
a testem egy bogyó,
amit felhasít a korai dér.
Hamvadónap
Kopott farmerbe bújok,
most úgy tűnhet, a szakadások
szándékosak. Amióta tollanként
vásárolom össze a szárnyam,
kevesebb jut vacsorára.
Halott rigókat kopasztok,
lenyelem dalaik kincsét.
Érzem, varasodik a hátam,
lapockáim megfeszülnek,
kikívánkozik a napfényrágta odaadás.
És amikor a könnyek megtörnek
az ánizsillatban, hegyezem lábujjam a párkány
hideg homlokán. Belázasodik
egy gyerek, miközben repülni tanulok.
Panírozás
Karmok tépik
hátadon a varratokat,
vér és iszap folyik ki a sebekből.
Mélyre hatolsz,
a hús, a gerinc áttetsző csontjaihoz,
de nincsenek tollaid.
Nincs mit lefosztani.
Bőröd sárgás gondolatokba forgatod,
összeütődnek szerveid,
felvered őket egy villával,
tüdőd hófehér pilléreiről
lisztet sepersz.
Most újra van miben odaégetni
kétszersült belső pusztulásod.
Illat helyett
Fekete maszlag,
felkúszik a fák oldalán,
vérbe fojtja a mohák virágait.
Egy ideje csak
korpa permetez az égből,
a kövekre bőrként szárad
az elhalt hámszövet.
A teából apró sikolyok szállnak fel.
Az angyalok, akik nem tudnak sírni,
hamut öntenek a fejükre.
Rongyosra olvasott könyveimet kihordom a fűre,
eső mossa, villámlás szárítja őket,
ha legközelebb olvasok,
már semmi nem fog fájni.
Rombolni szeretnék.
Egyesével kiverni a téglákat a falból,
mint a fogakat.
A vörös por beeszi magát a pórusokba.
Már nem akarok ember lenni.
Borítófotó: floridabestblueberries.com
