A Marvel Moziverzum története fontos fordulóponthoz érkezett a Bosszúállók: Végtelen háborúval, ami nagy bizonytalanságban hagyta a rajongókat, mert a közkedvelt hősök veszítettek, Thanos, a főgonosz pedig gyakorlatilag mindenható istenséggé vált a Végtelen Köveknek köszönhetően. Persze, mint mindig, a problémára van megoldás: Marvel Kapitány, akit Anna Boden és Ryan Fleck filmje hivatott bevezetni. Kár, hogy a film tényleg csak a karakter bevezetésére alkalmas, önálló alkotásként nem állja meg a helyét.
Nagyon úgy tűnik, hogy a két nagy, képregényfilmeket gyártó stúdió, a Marvel Studios és a DC Entertainment rivalizálásából előbbi kerül ki győztesen. A Marvel, illetve vezetője, Kevin Feige gyorsan felismerte még a kétezres évek elején, hogy a papíron régóta létező szuperhősök nemcsak a képregényveteránok, de az új generáció számára is vonzók lehetnek. Ráadásul a stúdió okosan a filmvásznon kevésbé ismert, nem annyira felkapott hősökkel kezdett, így a 2008-as Vasemberrel, a 2011-es Thorral és Amerika Kapitány: Az első bosszúállóval mintegy tiszta lappal indulhatott, saját képére formálhatta a héroszokat. Létrejött tehát a Marvel Moziverzum, amelynek fő vonulata a Bosszúállók-történetszál lett. Ennek végére tett pontot a tavaly bemutatott Bosszúállók: Végtelen háború, ami az őrült titán, Thanos halálos csettintésével, több milliárd élőlény, köztük sok szuperhős halálával vagy legalábbis eltűnésével fejeződött be.
Új fázis kezdődik tehát a Marvel Moziverzum történetében, és ennek kulcsfigurája a bizonyos értelemben (mentális) időutazásra is képes hibrid identitású Marvel Kapitány, aki a stúdió és a képregénysorozat Wonder Womanje, sőt Supermanje. Őt vezeti fel Anna Boden és Ryan Fleck (Fél Nelson, Nyomás alatt, A szerencse forgandó) Marvel Kapitány című filmje,
ám a végeredményt látva megállapíthatjuk, hogy a karakter ennél sokkal többet érdemelne.
Ez a film nem szokványos eredettörténet, mivel rögtön az események közepébe dobja a nézőt. Carol a kree nevű nép tagjaként él a távoli Hala bolygón, és rendfenntartóként, galaktikus határőrként dolgozik a különleges alakulatban, a Starforce-ban. Hogy kitől kell megvédeni a Legfőbb Intelligencia által vezetett kreeket? A skrulloktól, akik a csillagrendszer terroristái, vagy legalábbis annak nevezi őket Carol felettese és mentora, Yon-Rogg. A csapat egyik terrorellenes akciója balul sül el, amelynek következtében a nő az ellenség fogságába kerül, majd mikor különleges képességének köszönhetően kiszabadul, egy idegen bolygón kénytelen landolni. Mint később kiderül, ez a planéta a huszadik század végi Föld, ahol a Bosszúállók leendő alapítója, a S.H.I.E.L.D. nevű különleges védelmi szervezet ügynöke, Nick Fury és emberei tapadnak rá Carolra.
Időközben megérkeznek a skrullok is, akiknek furcsamód a nő emlékeire van szükségük, és amúgy Carolnak is egyre ismerősebb a Föld, gyerekkori és fiatalkori emlékképek ugranak be neki. És mint később kiderül, semmi sem az, aminek látszik: az ellenség barát, a barát ellenség, és
még Thanosnál is vannak veszélyesebb és sokkal rosszabb hatalmasságok az Univerzumban.
A Marvel Kapitány alkotóinak célja kifejezetten az volt, hogy szakítsanak a hagyományos eredettörténetekkel, és kicsit feldobják a 2000-es évek eleje, leginkább a Batman: Kezdődik! óta unalomig ismert szuperhősös eredettörténet-sémát. És a film kétségtelenül elkerüli a jól bejáratott sztori ordító kliséit, ám ettől még más, tipikus műfajjegyeket szemérmetlenül felsorakoztat, másfelől a Marvel Kapitánynak ez a „különutaskodás” válik a nemezisévé. Carol, a címszereplő előéletéből csupán villanásnyi képeket kap a néző, és a karaktert egy meglehetősen enervált jelenet vezeti be a történetbe, amelyben megküzd mentorával. Az emlékképekből persze látszik, hogy a főhősnőnek potenciálisan lenne drámája, azonban
emberi múltjának elnagyolásával dramaturgiai értelemben sem válik emberi karakterré.
Ehelyett kapunk egy olyan Marvel Kapitányt, aki akár Vasember, Hulk vagy Thor női megfelelője is lehetne, mert marvelesen laza, szórja a szarkasztikus poénokat, és sokat csipkelődik Nick Furyval. A Bosszúállók-rajongók persze örülhetnek, mert így már biztosak lehetnek abban, hogy Carol a Földet védő csapat oszlopos tagjává válik a Marvel Moziverzum következő fázisában. Már ami a fárasztó és erőltetett poénokat illeti. Tehát éppen a főhős karaktere elnagyolt, de Nick Fury is megfelelően bugyuta, még ha Samuel L. Jackson láthatóan nagyon jól is érzi magát a Bosszúállók alapítójának bőrében, szerethetővé teszi a korábbi filmekben inkább szigorú figurát.
A hősökön túl viszont vannak bőven problémák magával a történettel és a sztori egyéb szereplőivel.
A Marvel-filmeket sokat kritizálták a Végtelen háborúig, mert általában nincs épkézláb főgonoszuk (kivételt képez a szintén a Russo-fivérek által rendezett két Amerika Kapitány-epizód). Ez a Marvel Kapitányra is igaz, habár az alkotók igyekeztek gyorsan felvázolni egy, a jövőben potenciálisan veszélyes antagonistát, akit korábbi filmekből már ismerhetünk, és aki a fináléban tiszteletét teszi, hogy azért legyen valamilyen epikus összecsapás is a cselekmény végén. Azonban ez édeskevés, és a bő kétórás sztori meg is sínyli, hogy a Moziverzum elvileg legerősebb, Supermanhez hasonló hősének nincs méltó ellenfele.
Így a cselekmény végig lapos, takaréklángon pislákol, és legfeljebb egy meglepő, bár nem kiszámíthatatlan fordulat, illetve igazán emlékezetes, libabőröztető jelenet tűnik fel benne. Ami egy szuperhősfilm esetében egyenlő azzal, hogy
a Marvel Kapitányt mint önálló alkotást igen gyorsan el fogjuk felejteni.
A Végtelen háború azért is volt jó film, mert számtalan idézhető, utólag rongyosra nézhető képsora van (például Thor becsapódása a végső, epikus csatába), amelyek miatt nem annyira zavaró, hogy azért a Russo-testvérek műve is olykor szétesik epizódokra. A Marvel Kapitányból viszont csak egy nagyjelenet emlékezetes, amelyben a címszereplő realizálja képességeit, és rájön, kicsoda is valójában. Anna Boden és Ryan Fleck ebben a frappáns montázsszekvenciában jól össze is foglalják, miért lehet büszke magára a törékeny, védtelen ember: mert amíg lélegzik, amíg pislákol benne az élet, addig ösztönösen is küzd azért, hogy talpra álljon.
És annyiban is tipikus Marvel-film Anna Boden és Ryan Fleck műve, hogy merészen aktuálpolitikai témákhoz nyúl. Bár ez inkább a Russo-fivérek alkotásaira volt jellemző, de a műfajelméleti szakirodalomban is olvashatunk arról, hogy a Marvel Moziverzum filmjei általában a 9/11 utáni új világrendre reflektálnak. A Marvel Kapitány a Fekete Párduchoz hasonlóan a kortárs amerikai és európai menekültválságot érinti a skrull–kree konfliktuson keresztül. Poéngyilkosság nélkül nehéz erről a kérdéskörről írni, mindenesetre annyit el lehet árulni, hogy
a trumpi és az európai jobboldal populista, menekültellenes retorikájának kritikája megjelenik a Marvel Kapitányban.
Azaz az egyik oldal egységesen veszélyes terroristáknak minősíti a másik oldal menekültjeit, akik csak menedéket, új hazát szeretnének találni.
Az aktuálpolitikai vonulat teszi viszonylag izgalmassá, komolyabbá a lagymatag és sablonos szuperhőstörténetet.
Elvileg lenne egy másik is: az alkotók még hangoztatták a Marvel Kapitány premierje előtt, hogy az egy „harcos feminista film” lesz. Nem így lett. A DC Wonder Womanjére inkább ráhúzható ez a jelző, azonban ez a film nem nagyon foglalkozik azzal, hogy hőse nő (egy-két utalás van arra, hogy emberi múltjában megalázták a férfiak). Illetve ezzel összefüggésben az sem annyira lényeges, hogy a Földön a kilencvenes években járunk, néhány vicces, főleg a Terminátor 2-re tett kikacsintást leszámítva (például Carol motoros szerelést és motort lop, és egy füstös kocsmában követelőzik, mint Arnold Schwarzenegger T-800-asa a klasszikus akciófilm elején).
A Marvel Kapitányról összességében elmondható, hogy majdnem egy olyan, a Bosszúállók-sztori szempontjából felesleges film, mint A Hangya vagy a Fekete Párduc, ami azért is szomorú, mert elvileg ez a „szuper-szuperhős” fog rendet vágni a Thanos által kreált káoszban.
Valójában a cselekmény utolsó pár szekvenciája és a stáblista utáni bónuszjelenet miatt volt értelme leforgatni Carol eredettörténetét,
mert így megtudtuk, hogy hova továbbította Nick Fury a Bosszúállók: Végtelen háború végén a segélyhívó üzenetet. Persze amúgy Brie Larson, Samuel L. Jackson, Jude Law és Ben Mendelsohn jók, Larson különösen illik Marvel Kapitány szerepére, és 2 órán keresztül, ha nem is túl színvonalas módon, de elszórakoztat a film. Azonban a Végtelen háború után és az áprilisban a mozikba kerülő Bosszúállók: Végjáték elé ennél egy sokkal-sokkal jobb Marvel Kapitányt vártunk, ami nemcsak a Végjáték felvezetőjeként, hanem önálló mozifilmként is megállja a helyét.
Marvel Kapitány (Captain Marvel), 2019. Rendező: Anna Boden, Ryan Fleck. Forgatókönyv: Meg LeFauve, Nicole Perlman, Geneva Robertson-Dworet, Anna Boden, Ryan Fleck. Szereplők: Brie Larson, Samuel L. Jackson, Jude Law, Annette Bening, Ben Mendelsohn. Forgalmazó: Forum Hungary.
