A közlekedés veszélyes üzem
Hatszor oktattak közlekedésbiztonságra. Jól felkészült kreszprofesszorok, valamint fiatal járőrök mondták meg, hogyan legyek közlekedésbiztonságos. Általában DÖK-napokon és nyári táborokban.
„Ha elhagyjuk a biztonságosnak tűnő otthonunkat – persze ott is érhet súlyos baleset –, ez a tény állandóan körültekintő, óvatos figyelmet igényel tőlünk. A közlekedés veszélyes üzem, amely során könnyen balesetbe sodródhat az ember, ebben lehet áldozat és elkövető is egyaránt. Egy azonban biztos: a forgalomban lévő ember állandó veszélyhelyzetben van.”
Oké, akkor én se áldozat, se elkövető nem leszek – mondtam. Így lettem jó közlekedésbiztonságból. Mert elhatároztam. Birságaim száma: 1. Baleseteim száma: 0. Ezek mindent bizonyítanak.
Például annyira szétnéztem egy kereszteződésben, hogy a kedvencem lett. A kereszteződés. Én a Béke sugárút – Erdélyi Sándor utca kereszteződésében néztem szét a legtöbbször. Ez is lett a kedvencem. Simán átmentem rajta. Még szerelmesen is. De részegen is. Jöttem-mentem ebben a kereszteződésben. Ami még segített közlekedésbiztonságból ilyen kiválóan teljesíteni, az a tombolán nyert 2 ledes villogószett. Annyira villogott, hogy mindenki látta, hol vagyok. Legtöbbször az Ady Endre utcán villoghatott. Villoghattam! Például mikor szerelmes voltam, mindig délre mentem. Déli irányba. Egy délre tartó biciklin ültem. Mentem szerelmesen a törökzugi lakótelepre, és villogtam. Itt a villogás a lényeg. Hogy bár mindig is kényelmes voltam, a villogóm mégis villogott. Soha nem felejtettem el üzembe helyezni. Vagyis: biztonságban tekerhettem le azt az 1,6 kilométert a lakótelepig. Arról, hogy a fékpofa, a lánc, a teleszkóp rendben volt, már nem is ejtek szót. Príma bicikli, príma közlekedésbiztonság, jó menetidő. Körülbelül ennyi kell egy szerelemesnek, aki biciklis. És persze körülbelül ennyi kell a járőrnek is, aki szerelmes bicikliseket ellenőriz hivatalból. Kulacstartó, teleszkóp, csomagtartó. Ezek már csak kiegészítők.
Hát körülbelül ennyi. Még ami fontos: lezárni a biciklit. Bár néha ez is kevés. Az enyémet is például lezárt állapotban lopták el. A kulacstartó, a teleszkóp, a csomagtartó. Mind oda lett.
Fontosak a nénik
Mindenkinek vannak nénijei. Egy Vera néni, egy Magdi néni, egy Margit néni, egy Rózsika néni, egy Szilvia néni vagy egy Erzsike néni minimum ott van mindenkinek az emlékeiben. Ott vannak, és szépen tartósítanak ott mindent, ami a gyerekkor. A piskótatekercsek, a piros mogyorósok és a sokszor tétlen szombat délutánok hírnökei ők, akik – számomra is meglepő módon – komoly nyomot hagytak bennem. Emlékszem, volt egy bizonyos erős, fura néniszag, ami sohasem zavart. Úgy gondoltam, ez az idő terméke, a nénik szagot kapnak, ez így van rendjén, és én, mint az egyik néni unokája – mert ugye a te nagymamád is egy néni volt a sok közül a többi gyerek szemében – érezzem magam megtisztelve, hogy ilyen fiatalon ilyen mennyiségű néniszagban ücsöröghetek. Nem is volt ezzel gond, ültem ezeken a délutánokon, lógattam a lábam, és élveztem ezt a kitüntetett pozíciót. És közben tanultam. Megtanultam kitunkolni a tányért, virágszálat szabályosan, a tövénél eltépni, disznót etetni, lekvárt befőzni és kávé tetejéről a tejszínhabot leenni. Csupa hasznos dolgot. Arról nem is beszélve, hogyha jó kapcsolatot ápoltál a környezetedben lévő nénikkel, akkor bizony az iskolai papírgyűjtéseken szinte biztosan számolhattál 15 kilogrammnyi jól előkészített megyei hírlappal is. Ami azért nem kevés. A nénik nénije természetesen a nagymamád. Nagyjából ő visz bele minden rosszba, a fent említett tunkolástól elkezdve a szobában való labdázásig. Mert persze, a tatáddal tanulod meg levágni a füvet, felszerelni a 2 ledes villogószetted, és ő általa használsz először csiszolópapírt is, de a nagyid az, aki megmutatja, hogy azért ezen szörnyen kemény férfimunkák mellet is van lehetőség elcsábulni legálisan, és beleenni mondjuk a frissen elkészült mézes zserbóba.
Szóval fontosak a nénik. De mintha mostanában egyre többet hallanék a hozzám közel álló nénik betegeskedéséről. Mintha lassacskán eltűnnének az életemből, és nem maradna más lehetőség, csak emlékezni rájuk, és mondjuk pár sorban – ahogy itt is – megírni őket. Ezért például holnap jelzem is majd a nénik nénijének, hogy pénteken fel fogok szállni a lőkösi gyorsra, és otthon töltöm a hétvégét.
Borítófotó: Pixabay
