Szövettan
A könyvespolcaidról és a szeretőidről
álmodtam, megérezted, egész nap
kérdezgetted, mégis mit csináltál,
de álmomban megkértél,
erre majd ne válaszoljak.
Pár éjszakával később pedig egy
gombbal teli boltban jártam, minden
nagyon, talán túl szép is volt,
kerestem a megfelelőeket a párnára, amit
a piros pólódból varrok.
Nekem nincsen tűm, se cérnám,
azt még álmodnom sem sikerült.
Egy lány a minap az álomparalíziséről
mesélt nekem, arról, hogy a múltkor
hatszor ébredt fel a szobájában
egymás után,
míg végül sikerült a valóságra bukkannia.
Nem vagyok biztos benne,
lehet-e valósága egy lánynak, ha nincsen
tűje és cérnája?
Szeretnék gombokat varrni az álmaimra,
a tieidre pedig lyukakat vágni,
és a két szövetet olyan követhetetlen módon
gombolni össze, hogy aztán
a párhuzamosok és merőlegesek táncában
valahol észrevétlenül lényegtelenné váljon
a valóság természete.
Borítófotó: Rambert Org
