Havas László professor emeritusnak, a Debreceni Egyetem Klasszika-filológiai Tanszéke egykori vezetőjének állított emléket a Norma Sapientiae konferencia. A születésének 80. évfordulója alkalmából tartott kétnapos rendezvényt Barta Róbert, a Történelmi Intézet igazgatója nyitotta meg, aki rövid köszöntőjében az intenzív szellemi munkát végző Klasszika-filológiai és Ókortörténeti Tanszéket zászlóshajónak nevezte az oktatás és kutatás terén.
Ki is volt azonban Havas László?
Bár minden ismerőse emlékezetében másképp maradt meg ez a kedves alak jellegzetes szemüvegével, mindig hatalmas táskákat cipelve, Takács Levente, a tanszék jelenlegi vezetője köszöntő- és visszaemlékező beszédében elsősorban mégis azt hangsúlyozta, hogy egy tudós megítélésénél nagy befolyással bírnak a számok, a mérhető mutatók.
Havas László jóval több mint háromszáz tudományos publikációval rendelkezett, melyből több mint száz idegen nyelven íródott.
Takács ismertette, hogy a konferencia névadója milyen vonatkozásban számít jelentősnek a Debreceni Egyetem, továbbá a hazai és nemzetközi tudományos élet szempontjából. Az életutat nem csak ez a beszéd idézte fel. Havas László egykori anyaintézményéről, az Eötvös Kollégiumról és Havas László hozzá fűződő viszonyáról Horváth László szövege számolt be, melyet a konferencián Kovács István olvasott fel. Ebben Havas Lászlóról mint az Eötvös Kollégium hallgatójáról esett szó, kitérve arra, hogy az egykori tutor milyen jellemzést adott róla: hangsúlyozta szorgalmát és jó nyelvérzékét, de visszahúzódó természetét is.
A konferencia előadói, egykori Havas-tanítványok, kollégák, ismerősök rámutattak a témaválasztásuk személyes vonatkozásaira, olykor különféle izgalmas szakmai és privát anekdotákkal, szellemes kitekintésekkel is érdekessé téve a visszaemlékezéseket. Az előadások mindegyike érintette Havas László egyes kutatási területeit, mint például az általa fordított Cicero, valamint Florus életművét – az utóbbi iránti magyar tudományos érdeklődés felkeltésében Havas Lászlónak jelentős szerepe volt –, említették Szent István Intelmeit és államfelfogását, különféle neolatin témákat, Jaques Maritain perszonalizmusát, az ókeresztény irodalmat, valamint a különböző erényfelfogásokat is vizsgálták.
Ha tematikus megközelítésben szeretnénk számot vetni az elhangzott előadásokkal, az első nagy blokként a Ciceróval foglalkozókat érdemes tárgyalnunk,
ide kapcsolva a nagy római alkotót megelőző filozófiai gondolkodókat (pl. Arisztotelészt, Platónt) is. Itt említhetjük meg Guy Turchany Platón dialógusai a hatalomról – Az Állam aktualitása című előadását, melyben Platón gondolatai alapján értelmezte az állam mai fogalmát, aktuálpolitikai érdekességeket is beemelve. Tar Ibolya Clodius alakja Cicero leveleinek tükrében címmel tartott tartalmas előadásában kitért Cicero és Clodius személyes és politikai viszonyára, Szekeres Csilla pedig Cicero és Martius: egy barátság Caesar árnyékában címen Cicero olyan örök érvényű, aktualizálható kérdéseire fektette a hangsúlyt, mint például: A politikai vagy a baráti érdek a feljebbvaló?
Fenntartható-e, egyáltalán van-e létjogosultsága a barátságnak egy politikai ellenfelünkkel?
A hazánkat érintő veszély esetén a menekülés az okos döntés, vagy minden veszélyt vállalnunk kell a hazáért? Kiss Sebestyén Irodalomszemlélet Cicero Pro Archia poeta című előadásában beszélt Cicero Kr. e. 63-ban elhangzott védőbeszédéről, melyet hajdani tanára, Archias költő védelmében a jogi szövegkörnyezetből rendhagyóan kiszakítva mondott el, a hangsúlyt a humanitasra és a magas műveltség, a tudomány (doctrina) és irodalom (literatura) kérdésköreire helyezve. Itt említhetjük meg továbbá Simon Attila Barátság és versengés Aristotelésnél című előadását, melyben az erényes emberek között kialakuló barátságot és a barátok egymásra gyakorolt kölcsönös hatását vizsgálta, ami nemcsak az imitatióban, hanem az aemulatióban, vagyis a versengésben is megmutatkozik (nyomatékosítva, hogy a barátság sem univerzális jelenség, hanem egy történetileg és kulturálisan kialakuló, változó mentális forma). Németh György Larisai készítők: Aristotelés a polgárjogokról címen érintette az állam, az állampolgári jogok szerepét, amelyek a királytükrökkel, római joggal és az államelméletekkel egyetemben szintén Havas László kutatási területeit képezték.
A következő tematikus egységnek a görög és római irodalmi példák vizsgálatával foglalkozó előadásokat tekinthetjük.
Czerovszki Mariann Levelek Tomiból – Ovidius és a költői levél címen szólt Ovidius Tristiájának műfajpoétikai sajátosságairól, az episztolaköltészet ovidiusi jellegzetességeiről, Boros István pedig Lucretius az ember kezdeti állapotáról való tanítása címen beszélt az Epikurosz-tanítvány Lucretius kezdeti emberfelfogásáról. Pataki Elvira A Nagy Sándor-hagyomány egy kevésbé ismert forrása: Ailiasnos Aleksandrosa címen beszélt egy a Plutarkhoszétól merőben eltérő, negatívnak lefestett Aleksandros-portréról, érintve az erényesség kérdését is, amely újabb tematikus állomásként előkerült többek között Tóth Judit Az areté fogalma Nyssai Gergely teológiájában című előadásában, Simon Attilánál, valamint Darkó Jenő Margit (Mária) Árpád-házi királylány Bizánc trónján címet viselő felszólalásában is. Gesztelyi Tamás a görög mitológia római jelenlétéről beszélt, ami különböző képzőművészeti alkotásokban is megmutatkozott, míg Nagyillés János Lucanus Pharsalia-beli istenapparátusáról beszélt. Gradvohl Edina az előbbiektől eltérő, de a kor életmódját érintő orvostörténeti beszámolójában az orvosi kezelés „megtagadásáról” szólt, a hippokratészi eskü szövegéből kiindulva, s azt összevetve a modern orvoslás eljárásaival.
Havas Lászlót a római történelmen, kultúrán és filozófián kívül a neolatin témák és az ókeresztény irodalom is foglalkoztatták, így kapcsolódó aspektusok is felmerültek.
Szörényi László a jezsuita Mindszenti Antal történetfilozófiájáról beszélt, aki a magyar történelem eseményeit értelmezve Szent István uralmát egyfajta aranykorként értékelte. Azt vizsgálta, hogy az ezt követő időkről Mindszenti hogyan vélekedik, felhasználva a Hésziodosznál és Ovidiusnál megjelenő mitikus és történeti korok gondolatát. Imre Mihály a neolatin irodalom sziléziai példáit mutatta be, ezek közül főleg Casparis Dornavius szövegeivel és magyar vonatkozásaival foglalkozott. Lázár István Petrarcára és az öregségre fókuszáló előadásában kitért Petrarca öregségfelfogására, amely Ciceróhoz kapcsolódott és az idő elfolyó voltáról, a halál bizonytalan idejéről elmélkedett. Hangsúlyozta azonban azt is, hogy Petrarca ilyen irányú érdeklődése nem életkori sajátságból adódott, már fiatalon is foglalkoztatták a létkérdések.
A történelmi témákhoz kapcsolódott Takács László Caesar és Britannia című előadása, melyben bemutatta Caesar ismeretgyűjtő technikáit Britannia sziget voltának bizonyítására. Csízy Katalin Concordia – A Római Birodalom sajátságos harmóniája címmel a Havas Lászlót is foglalkoztató concordia-fogalmat járta körbe többféle szempontból, Schiller Vera pedig a bizánci állam önreprezentációjába engedett betekintést.
A történeti témájú előadások közül érdemes kiemelni a Florusszal foglalkozókat, hiszen Havas László is nagy érdeklődéssel fordult munkássága felé.
Ilyen volt Gacsal Dóra A rabszolgák és rabszolgafelkelések értékelése Florusnál, valamint Forisek Péter Florus mint hadtörténeti forrás című szövege, amit távollétében Tóth Orsolya olvasott fel.
A Tóth Juditnál már említett ókeresztény téma mellett Óbis Hajnalka Távollevő barátok arca – Barátság és megismerés az augustinusi levelekben és Pap Levente Loca Christo Subdita: egy 18. századi Tertullianus recepciója című előadásai is ilyen jellegű kérdéseket érintettek.
A művészettörténeti témákat sem nélkülözte a konferencia:
Prokopp Mária A székesfehérvári casula és Konstantinápoly alapításának 700. évfordulója című előadása Havas Lászlónak a casula történetéről és ikonográfiai sajátosságairól írott alapvető tanulmányához kapcsolódott.
Cselényi István Gábor Jaques Maritain perszonalizmusáról tartott előadása Havas László személyes, családi gyökerű érdeklődéséhez kötődött. Ahogy felesége, Havasné Deák Gyöngyi felidézte a hallgatóknak, a rendszerváltás után Magyarországon létrehozták a Jaques Maritain Egyesületet, melynek Havas László a titkára volt. Cselényi előadása szellemi áttekintést nyújtott a filozófus-teológus Maritain ateizmustól a keresztény perszonalizmusig tartó útjáról.
A konferencia személyes vonatkozásait erősítette az is, hogy az első este zárásaképpen emlékképeket és videofelvételeket tekinthettünk meg Havas László különböző életeseményeiről, ezek segítségével betekintést nyertünk előadásmódjába is, ami még közelebb hozta a professzort a nézőközönséghez.
A rendezvényt Takács László megható beszéde zárta,
melyben köszönetet mondott minden részvevőnek, és buzdította a megemlékezőket arra, hogy műveljék Havas László szellemi örökségét, és folytassák félbe maradt kutatási terveit, hiszen tanár úr még élete végső szakaszában is tele volt tervekkel. Kiss Sebestyén az előadásában említést tett arról, hogy Cicero a Pro Archia poeta című beszédében bírálta azokat, akik csak szemlélődnek és nem a közjóért tesznek, akik csak olvasnak, de nem fordítják azt a többiek javára. Biztos vagyok benne, hogy a Havas tanár úr által oly sokat kutatott Cicero szavai tükrében a Norma Sapientiae emlékkonferencia résztvevőit nem érhetné ez a vád, hiszen egy tartalmas megemlékezés során kerülhettek közelebb Havas László örökségéhez, tevékenyen munkálkodva a szellemi javak ápolásán és közkinccsé tételén, ezzel is éltetve a Havas-hagyományt in varietate concordia – egyesülve a sokféleségben.
Norma Sapientiae – Emlékkonferencia Havas László tiszteletére, Debrecen, Debreceni Egyetem, Főépület, 2019. május 9‒10.
A fotókat Tóth Orsolya készítette.
