beismeréssel felérő
külső megfigyelők
szigorú, érzelemmentes,
derűs melankóliája,
egy nagyszülői érintés
tét nélküli, búcsúzó
békéje, egy prostituált
nézésének beletörődő
közönye, beismerhetetlen
lemondások pátoszt
nélkülöző tragikuma,
úgy élni lényegében,
mint aki kifelé megy már
az általa ismert világból,
vagy egy beismeréssel
felérő hosszúságú ölelés,
legyen akár ajtózárás
után a torokszorító,
metsző csend, legyen
magányos nő, még
évekkel első háziállata
beszerzése előtt, vagy
mindig lemaradó, félszeg
iskolás, akinek épp nem
jutott ebéd, szorongva
villódzó közvilágítás egy
kora tavaszi estén, egy
elhamarkodott döntés rút
megmásíthatatlansága,
de apácák rémlő fiatalsága
is, mint túl későn kapott
játékok elhelyezhetetlen
időbelisége, a külső
megfigyelők felesleges
penitenciamagánya,
ahogy egy elköszönő
mosoly észrevétlen
visszavált semleges
arckifejezésre, amint
elfordul a tekintet, mintha
mi sem történt volna
Borítófotó: Sisha.id
