egylényegű
elereszti a szél
a levegőt elsodorja
ma minden egyszerre mozdul
tiéd lesz az idő
és a nélküle létezők
hiányában a madár ívelése
elmarad a lépések porzaja
az utánuk hagyott csapák
redők és fakó arcvonalai
a szabadságnak
jöttömre nem rezeg a táj
hiszem az érkezést
részekre szakadok
hogy meglássam
a vízből merített egészeket
most a patak sem
menekül
itt száraz üveg a medrek törése
ez a kút mélyre ered
felhúztuk a vizet és
most benne maradt a csobbanás
szomjazom
tudnám nyelni a hideget
a vízben mozdulatlan
tükröződő füstöt és eget
megjön az ősz
beszűkülne a világ
közelebb ég a tűz
éhes lángjukat eresztik
a parázsban ragadt roppanások
ez bennünk más
otthon vagyunk a levegővételek
ritmusában
a kavicsoktól borított utak alatt
leszállok a hegyről
és elviszlek magammal
hogy te is megérezd
a mozgásban az idő feltöretlen repedéseit
nincs is idő
itt mindent az ember alkotott
míg bennünk marad
a halandóság
körmünk alá törik
Borítófotó: Lutor Katalin
