A Csontváry Kosztka Tivadar halálának századik évfordulóján tartott emlékév remek alkalmat kínál arra, hogy a művészettörténet újragondolja és esetleg át is értékelje a művészről kialakult képet. Ki volt ő valójában? Meg nem értett zseni? Vagy inkább őrült? W. Barna Erika kézíráskutatóval, grafológus szakértővel, a CEREG Grafológiai Akadémia vezetőjével beszélgettünk.
KULTer.hu: Miként került Csontváry Kosztka Tivadar kézírása az érdeklődésed középpontjába?
Magyartanárként kezdtem a pályámat, így a kézírások varázsa fiatalkorom óta kísér. Az 1980-as évektől kezdve tanultam grafológiát, ennek a tudománynak a segítségével lehetővé válik, hogy az írásjegyek által megjelenített személyiséget feltárjuk. Nagy lehetőséget láttam abban, hogy nem élő személyiségekkel foglalkozhatunk. A művészetek felé fordultam, szellemi elődeink lénye, személyisége kezdett érdekelni, és az, hogy
amit tanítunk vagy tudunk róluk, visszaigazolja-e az írásképük, vagy valami másra fogok bukkanni.
József Attilával, Petőfi Sándorral, Kőrösi Csoma Sándorral is foglalkoztam többek között. 1999-ben, amikor egy konferencián előadást tartottam Csontváry kézírásáról, Pap Gábor művészettörténész keresett meg azzal az ajánlattal, hogy megjelenteti mindazt, amit én a kézírás alapján megállapítottam, mert úgy gondolja, hogy ez adja a hiteles Csontváry képet. De erre még húsz évet várnia kellett, ugyanis többször átdolgoztam a készülő könyvet, illetve kiegészítettem a kutatásokat.
KULTer.hu: Mikor találkoztál először Csontváry művészetével?
Egész fiatalkoromban, és roppant módon lenyűgöztek a festményei, nem is tudnám szavakkal megfogalmazni az élményt.
Az első képe, ami rendkívüli módon megragadott, a Jajcei vízesés volt, szinte hallottam az aláhulló vízzuhatag robaját.
A lakásunkat teleraktam Csontváry-reprodukciókkal, naponta megcsodáltam a Zarándoklás a cédrusoknál Libanonban, a Selmecbánya látképe és a Vihar a nagy Hortobágyon című remekműveket.
KULTer.hu: Hol fértél hozzá azokhoz a kézírásos dokumentumokhoz, amelyeket vizsgáltál?
A Magyar Nemzeti Galéria Adattári Gyűjteményében találtam rájuk, ahol nagyon készségesek, segítőkészek voltak a munkatársak, húsz év alatt többször is visszatértem kutatni. Életem egyik csúcsélménye volt, hogy az autográf, illetve az eredeti írásokat tarthattam a kezemben.
KULTer.hu: Mit adhat az utókor számára a Csontváry kéziratok elemzése, és mire használható a kézíráselemzés egy már nem élő személy esetében?
Egyrészt egyfajta felülvizsgálatra, újragondolásra ad lehetőséget a személyiségével kapcsolatosan, mivel egyértelműen bizonyítható a kézírás alapján, hogy a róla eddig kialakított kép eltorzított, hamis.
A rásütött stigmák nem igazolhatók vissza, sőt éppen az ellenkezője tárul fel.
Sajnos a pszichológia és a pszichiátria merevebb sémák alapján dolgozik, és a hallucinációt kizárólag patológiás jelenségként értelmezi. Érdemes azonban ezt árnyalni és különbséget tenni, mert a hallucináció lehet egy hangélmény is, amely nem patológiás, hanem a személyiségállapotnak egy igen magas szintjét jelzi. Egy olyan ihletett, meditatív állapotról beszélünk ilyenkor, amely valójában a tudatfeletti tartományok üzenetét hozhatja, ezt például Carl Gustav Jung a mélylélektan világhírű képviselője is a normalitáshoz sorolta. Ezek az éberség magas szintjén átélt élmények, melyben a Teremtő kinyilatkoztatása érthetővé válik. Ki kell lépnünk a tudomány erősen behatárolt világából, amely csak az anyaghoz kötődik.
Az ember mint szellemi lény kapcsolatba tud lépni a felsőbb világokkal, melyek rávezetnek az egyéni küldetésünkre.
A különböző intuíciók, megérzések, belső hangok mind részei az életünknek, de gyakran nem akarunk erről tudomást venni. Az isteni szó meghallására nagyon kifinomult lélek szükséges, mely Csontváryban megvolt. A patológiában a hallucinációt negatív élmények, szorongást keltő rémképek, romboló szellemi-lelki hatások kísérik, míg a kinyilatkoztatás szakrális tartalmú, boldogságérzés, megilletődöttség kíséri, a személyiségfejlődést segíti és pozitív életfordulatok követik. Ez utóbbi történt Csontváryval is 27 éves korában.
KULTer.hu: Két szent is volt a Kosztka családban, ez is meghatározhatta a hozzáállását az elhívás megtörténtéhez.
Igen, az egyik a XI. századi Szent Szaniszló krakkói püspök, Lengyelország védőszentje, a másik Kosztka Szaniszló jezsuita novícius, akit 1726-ban avatták szentté. A rokonságuk világosan visszavezethető a Kosztka családfából.
A családban a misztikus élmények jelen voltak, ezért a fiatal Csontváry számára valóságos volt az elhívás élménye.
Meglepődött ugyan, de megértette, hogy abban a pillanatban megnyíltak azok az égi csatornák, melyeken keresztül a Teremtő üzenete elérhetett hozzá.
KULTer.hu: Tükröz-e a kézírása belső vívódást vagy bizonytalanságot azzal kapcsolatosan, hogy elfogadja-e az elhívást a festői létre?
Igen, hiszen ő maga mondta magáról, hogy fiatalon „buta voltam a festészethez”. Nem tudta milyen ecsettel, milyen festékkel kezdjen hozzá, miközben azt a feladatot kapta, hogy Raffaellónál is nagyobb festőnek kell lennie. Keleti Gusztávtól, a kor legelismertebb festő tanárától kezdett érdeklődni a festészet után, tehát a legmagasabb szinten kezdte. Keleti tanár úr tizenéves gyermekek rajzához hasonlónak látta a korai Csontváry rajzokat, így azt tanácsolta, hogy maradjon inkább a biztos megélhetést biztosító gyógyszerész szakmánál. Ezzel indult a csodálatos életmű. Nagyon fontos tudatosítani, hogy az elhívásban elhangzott prófécia és az ezt megvalósító életmű között egy hajszálnyi hézag sincs.
Valóban ő lett a világ legnagyobb Napút festője, és nagyobbá lett, mint Raffaello.
Önerőből, támogatás nélkül, 14 évnyi előkészülettel sikerült mindezt megvalósítania, ami már önmagában is kizárja a patológiás jellemzőket. Csontváry reálisan gondolkodó, óvatos ember volt, alaposan megfontolta minden döntését, így a festői pálya előkészületeit is. Európa legkiválóbb festőiskoláiban készült fel a nagy feladatra, ahol pillanatok alatt feltárult a tehetsége.
KULTer.hu: Hogyan viszonyíthatjuk őt Raffaellóhoz, mivel próbálta meghaladni a nagy olasz mestert?
Nagy tisztelője volt Raffaellónak, a képeit Rómában nézte meg, és észrevette, hogy az élő, kozmikus távlat és a belső fény hiányzik a mester képeiről. Azonnal megértette, hogy ezek megvalósítása a feladata.
Csontváry tisztánlátó volt, belátott az érzékelhető világ mögé.
Kidolgozott egy rendkívüli színskálát, hogy a természeti világ fényeit minél hűebben tudja visszaadni. Különleges színlátása volt, ami 17 éves korában derült ki, amikor még kereskedőinasként dolgozott. Művészként olyan új festékminőséget hozott létre, amely nem feketedik, és akár évszázadokon keresztül is megőrzi eredeti színeit. A teremtett világ törvényeit képezte le színekkel a festményein.
KULTer.hu: Mi jellemzi a kézírását?
Csodásan rendezett, fegyelmezett, erősen pozitív kisugárzású, harmóniát áraszt minden tollvonása. Már a gyógyszerész kori írásában, az elhívás előtti időszakban rejtetten jelen volt a művész. Gyönyörű spirálok, íves hajlatok, díszítések láthatóak az írásában, finom mozdulatok, melyek kézügyességet, egyéni látásmódot tükröznek. Széles szellemi horizonttal rendelkező ember, aki minden iránt érdeklődhetett. Mindenhol felfedezte az értéket, és meglátta a hiányosságokat is, amelyek megoldásra vártak, s azonnal a helyrehozatalukra koncentrált.
Problémacentrikus ember volt, sikerorientált, aki számára szinte nem volt lehetetlen.
Az elmélet és a gyakorlat jó összhangban élt benne, megvalósító típus volt. Egészséges önbizalommal rendelkezett, határozott ítéletalkotó volt, mégis szerény. Humánus, segítőkész lehetett, aki a másik ember szenvedése láttán azonnal cselekvő szeretettel enyhített a gondokon. Ez mutatkozott meg a szegedi árvízi mentés során is. Az írásjellemzők alapján láthatóan szellemi vezető volt, ami tudatformáló tevékenységben mutatkozott meg már gyógyszerész korában is. Újságcikkeket írt a mezőgazdaságról, a környezetvédelemről, az oktatásról, az iparról, az egészséges táplálkozásról. Sok fontos dologra irányította rá a figyelmet, többek között a gyógyszerészetet is megreformálta, segítette a szegényeket a gyógyszerellátás terén.
KULTer.hu: Változott-e ez a rendkívül szép íráskép az idő előrehaladtával?
Az önmagához való hűség egyik nagyon fontos jeleként írásképének alapmintázatát szinte élete végéig megőrizte. Ezzel szemben József Attilánál például sok nagy változást lehet felfedezni a különböző életszakaszokban.
Csontvárynál apró változások vannak. Az elhívásélmény után koncentráltabb, céltudatosabb az írása.
Az elindulásra összpontosít ekkor. De megmarad a vertikális tendencia, a jobbra dőltség, a gördülékenység, a magas esztétikum. Egy dologban változik markánsan, a gy betű írása feltűnően más lett a festői pálya kezdetétől. Ez a betű az ösztönök, a párkapcsolat jellemzője.
Az elhívás után a g betűjének az alsó szára szublimált hurokká változik, ez azt mutatja, hogy ösztönenergiáit is az alkotásra fordította.
Teljes személyiségével a feladat felé fordult, számára legfontosabbá az alkotómunka vált. Halála előtt néhány héttel azonban nagyobb változást látni, a testi betegséggel küzdő ember rajzolódik ki belőle. Ingadozó vonalnyomatéka jelzi a szív- és érrendszeri problémákat, a görcsös mozdulatok fájdalomra vallanak, illetve a középzóna ováljainak megnövekedése tükrözi a huzamosabb éhezést is. Ez utóbbi azért következett be, mert annak érdekében, hogy segítse a magyar államot, minden pénzét hadikötvénybe fektette, és a hatalmas összeget önhibáján kívül elveszítette.
KULTer.hu: Polihisztornak tartod őt. Ez mi alapján állapítható meg, ha a kézírását tekintjük?
Rendkívül intenzív szellemiség van a kézírásában, mely egyértelműen jelzi magas igényszintjét és széles érdeklődési körét. Az életet a maga teljességében élte meg. Ugyanakkor ez a széles érdeklődési kör nem jelent szétszórtságot, mivel koherens, koncentrált a kézírás, minden a maga helyén van. Kimondható, hogy bármilyen témához is nyúlt, azzal elmélyülten tudott foglalkozni.
KULTer.hu: Az aláírásából mi olvasható ki?
Vezetéknevét és keresztnevét 25 éves korától egybeírta, ez íráspszichológiai értelmezés alapján küldetéstudatot jelöl.
Amikor már a három tagból álló nevét használja, akkor is megmarad az egybeírás. Küldetéstudata alapján a magyar nemzet felemelésén munkálkodott, szerette volna emelni a presztízsét, elismertségét. Hitt abban, hogy festészetével a magyar kultúrát magasra emelheti. S valóban, Picasso, Chagall is nagy elismeréssel nyilatkozott a tehetségéről, a képeiről. Sajnos Magyarországon sokáig elhallgatták, nem értették, a zsenialitását nem ismerték fel.
KULTer.hu: Érdekes ugyanakkor, hogy a képeit sosem szignálta.
A kép önmagában kép volt a számára, talán nem érezte ennek fontosságát, mivel nem eladásra szánta őket.
KULTer.hu: Azt állapítottad meg a vizsgálataid alapján, hogy kézírása nem tükröz patológiai problémákat, épp ellenkezője, különlegesség, átlag felettiség olvasható ki belőle. Fel lehet-e az utókor számára oldani ezt az ellentmondást?
Tiltakozni kell az eddigi stigmák ellen. A kézírás abszolút normalitást, sőt szupranormalitást mutat.
Igyekszem az országszerte tartandó előadásaimon eloszlatni ezeket a tévhiteket. Sok művészettörténész nyitottan és örömmel fogadja kutatásaim eredményeit. Szerencsés lenne, ha a pszichológia tudományának képviselőivel is lehetne ezekről a kérdésekről vitatkozni. Újra kellene fogalmazni a meglévő információk alapján a róla kialakított képet.
Egy 100 éve elhunyt embernél a kézíráselemzésen kívül nem nagyon van más személyiségvizsgálati módszer.
A tudománynak kellenek az anyagi síkon megjelenő bizonyítékok, a kézírás épp ilyen, a személyiség materiális alapon megjelenő rajzolata. Rehabilitálni kell Csontváryt a művészettörténet és az egyéb tudományok számára is, a valódi, nem pedig a stigmatizált festőt kell újra felfedezni.
KULTer.hu: Miért volt a maga korában ennyire elutasított, miért nem kapott segítséget senkitől, amikor szüksége lett volna rá?
Nem értették őt, mert minden szempontból meghaladta a korát.
Vegetáriánus volt, nem ivott, nem dohányzott, életmódja sem illett bele a nagy átlagba. Különc volt a tömegek számára. Sokszor vált gúny tárgyává.
A Japán Kávéház művészi társaságához tartozott, de sokat volt úton, így nem is vette ki annyira részét a társasági életből. Irigyelték sokan, szakmai féltékenység is járult ehhez. Nagyon komoly, már-már megszállottságnak nevezhető küldetéstudata volt, ugyanakkor bizonyos értelemben tiszta lelkűen naiv volt, jóhiszemű ember, aki akkor is bizalmat szavazott a többieknek, amikor ugratták, mert ő soha nem tett volna rosszat senkinek. Az átlagos emberek számára a jószándék önmagában nem feltétlenül érték, sokszor többre becsülik azt, aki dörzsölt, aki túl tud járni más eszén, tehát értékrendszerbeli problémák is közrejátszottak abban, hogy nem fogadták be. Csontváry az életét mély tartalommal töltötte meg, nem vett részt pletykákban, mások ugratásában, ivászatban, magas erkölcsi mérce szerint élte az életét. Könnyebb volt őt bolondnak titulálni, mint megérteni vagy hozzá felnőni.
KULTer.hu: Mit gondolsz a vele kapcsolatban sokat emlegetett Van Gogh-párhuzamról?
Van Gogh kézírásán egyértelműen látszanak a patológiás jegyek, míg Csontváryén egyáltalán nem.
Van Gogh nem lett volna képes Theo testvére támogatása nélkül boldogulni, túl érzékeny, szenzitív ember, akinek a személyiségében ténylegesen van egy megkettőzöttség, írásképe borderline személyiségre utal. Hajlamos volt szétszórni energiáit, nyoma sincs írásképén annak a koncentráltságnak, mint ami Csontváryén megfigyelhető. Elismerve tehetségét, ki kell mondani, hogy súlyosabb életvezetési problémák látszanak Van Gogh kézírásán, ezért is volt szüksége testvére folyamatos segítségére.
KULTer.hu: Hogyan viszonyult Csontváry a sorshoz?
Az általam vizsgált kéziratokban legalább százszor megismétlődik ez a mondat különböző szövegkörnyezetben:
„A sorssal nem lehet tréfálni.”
Felismerte a sors törvényeit, azt, hogy vannak minden ember sorsában bizonyos feladatok, kötelességek, felelősségek, és ezek nem kijátszhatók. Fel kell ismerni az örök isteni törvényeket és a Teremtő által kijelölt úton kell haladni. Magas erkölcsiséggel, tisztességesen kell élni, ahogyan ezt József Attila is hirdette. A lélek folytatólagos útján fizetnünk kell a bűneinkért, és el kell számolnunk tehetségünkkel, adottságainkkal.
Ahogyan a többi géniusz, úgy Csontváry sem anyagi szinten határozta meg az emberi élet céljait, hanem lelki és szellemi szinten.
A válasz elején említett mondat segítette a festőóriást az élete során, hogy mindig tartani tudta a számára kijelölt irányt. A gondviselés tudata erőt adott neki minden nehéz élethelyzetben, azon a viharos hajóúton is, amikor az élete komoly veszélyben volt. De ő ekkor is Isten döntésére bízta magát. Mindannyiunk számára olyan példa az életútja, amit szélesebb körben tanítani kellene.
