Budapesten van egy énekes, aki évek óta folyamatosan zenél, ír, alkot, hangjára már a szakma is felfigyelt. Első nagylemezét a Cseh Tamás Program nyerteseként, a hazai jazzszakma legnagyobbjaival karöltve készíthette el, jelenleg legújabb száma forgatásán dolgozik. Bogdán Norbert Ki tudja? című lemezével pár éve találkoztam. Azóta folyamatosan figyelem a munkásságát. Tudtam, hogy rengeteg helyre eljutott már a zenéje által, ami egyedülálló módon ötvözi az autentikus, népies elemeket a jazz és pop stílusjegyeivel. Mindezt több nyelven. Találkozásunkkor a kezdetekről, az általa képviselt zenéről és a zenész szakmával járó nehézségekről beszélgettünk.
KULTer.hu: Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni a zenével? Felmenőid között találunk zenészt, akitől öröklődhetett a benned rejlő zeneiség?
11 éves koromban kezdődött az egész, édesapám kezdett el magyar és cigány népdalokat mutogatni. Ő gitáros volt, de 30 évig tanított történelmet és zenét is. Elkezdtem hallgatni és megtanulni azokat a dalokat, amiket ő gyűjtött vagy szerzett. Nagyon megtetszett ez a világ.
12 évesen született az első dalom,
a Szerelmes vagyok én, amit azóta többen is feldolgoztak. Ez lett az első szerzeményem, ami siker lett.
KULTer.hu: Honnan jött ehhez a pop-jazz vonal?
A pop a televízióból jött. Akkoriban indult Caramel, Oláh Ibolya, Tóth Vera. Hallgattam őket, és arra gondoltam, hogy én is ezt szeretném csinálni: dalokat írni.
KULTer.hu: Képviselsz popot, jazzt, népzenét. Ennek a stílusegyvelegnek milyen a fogadtatása?
Nehéz helyzetben vagyok, mert nem gondolom, hogy könnyen behatárolható lenne az, amit próbálok képviselni. Én magam sem tudnám behatárolni. Amikor dalokat írok, nem a stílusokra gondolok. A piacon szerintem lenne ennek helye. Azt látom nagyon sok előadón, akit ismerek és szeretek, hogy évekig vannak egy vonalon, aztán belevágnak egy tőlük teljesen távol álló világba.
Magyarországon én vagyok az első, aki beás, autentikus cigányzenéből beás jazzballadákat ír saját szövegekkel.
Mező Misi (Magna Cum Laude) egyszer azt mondta, hogy nagyon sokrétegű, amit csinálok és nagyon fülbemászóan is tud szólni. Sokat köszönhetek neki! Később hívott a Barba Negrába előzenekarnak is.
A legtöbben azt hiszik, van menedzser mögöttem, de sajnos egyelőre nincs.
Segítőim akadnak. Sok olyan bíztató üzenetet kapok, hogy „ne add fel”. Nem is akarom, de nem könnyű ez a szakma, és a vele járó élet.
KULTer.hu: Mező Misivel az ismeretségetek hova vezethető vissza?
Amikor még a Snétberger Zenei Tehetség Központ növendéke voltam, nyertem a Cseh Tamás Program pályázatán. Kiadhattam egy lemezemet, ami valahogy eljutott Mező Misihez, aki felfigyelt a hangomra.
Azt az üzenetet kaptam, hogy folyamatosan szól a lemezem a kocsijukban!
Rengeteget köszönhetek neki szakmailag is, mindazok mellett, hogy nagyon sok helyre eljuttathattam általa a zeném.
KULTer.hu: Évekig a Snétberger Zenei Tehetség Központ növendéke voltál. Mesélj erről!
Életem egyik legnagyobb élménye. Amikor bekerültem, nem tudtam, hogy mi az a jazz. Azt tudtam, hogy kik képviselik magas színvonalon: László Attila, Snétberger Ferenc. Nem gondoltam volna, hogy ide bejutva tőlük tanulhatok majd! A felvételkor eljátszottam egy magyar népdalt. Ez volt a Szegény legény, amit két nyelven írtam meg. Snétberger Ferencnek ez nagyon tetszett, így meghallgatott csak gitárral is. Végül sikerült bejutnom. A gitártanárom László Attila lett, az énektanárom Szőke Nikoletta.
Olykor Snétberger Ferenctől közvetlenül is lehetőségem adódott tanulni.
Ők segítettek abban, hogy a megszokott hangzásvilágomat finomítsuk, a hallásomat kinyissuk újabb harmóniák felé. A többi tanárnak is hálával tartozom, hiszen az említett lemezemen ők zenélnek mögöttem. Nem volt zenekarom, így hatalmas megtiszteltetés volt, hogy két zenész barátom, Rózsa Béla és Szénási Tibor mellett olyan neves zenészek működtek közre, mint Barcza Horváth József (basszusgitár, nagybőgő), Lamm Dávid (gitár), Dés András (dobok, ütős hangszerek) és Rozsnyói Péter (zongora). Peti volt az, aki elkezdte a dalaimat hangszerelni. Megmutattam neki a számokat, elmondtam és elénekeltem az elképzelésem, ő pedig segített a „formába öntésben”. Így született a Ki tudja? vagy a Csajmira című lemezem, melynek a címadó dala az lett, amelyik a legérzékenyebbnek tűnt számomra.
KULTer.hu: Ha jól tudom, Mészáros Zoltán segített akkor a menedzsmenti dolgokban…
Ő volt az, aki a legtöbbet segített nekem abban, hogy a zenei munkásságom háttere szakmailag irányítva legyen. Ő javasolta a Cseh Tamás Programot is, aminek köszönhetően 2015-ben elkészült az említett lemez. Rengeteg koncertet szervezett, általa is eljuthattam olyan helyekre, amikről álmodni sem mertem. 2015 után alapítottam egy zenekart, a saját nevem alatt, ami a mai napig él. A működésünket nehezíti, hogy jelenleg nincs mögöttem szakmai csapat vagy akár csak egy ember, aki kezében tartaná a dolgaimat.
Nagy teher dalokat írni, aztán kiadni, népszerűsíteni, mellette szervezni a zenekar ügyeit, nem mellesleg élni a mindennapokban, nem tudok mindenre elegendő időt szánni.
KULTer.hu: 4 év telt el az első lemezed óta…
2016-ban folyamatosan versenyeken vettem részt, amiket többnyire siker koronázott. Tavaly Gyurkovics Tibor Minden levél című versével egy országos versfeldolgozó versenyről hoztam el az első díjat. A döntő a Nemzeti Színházban volt. Azt látom, hogy szeretik az emberek, amiket csinálok, de nem mondom, hogy nem kapok negatívumokat. A zenekaromat éri kritika szakmai oldalról is, de olyan – számomra apróságnak tűnő – dolgokra is hívták már fel a figyelmem, mint a zenekari öltözködés. Ezekre próbálunk folyamatosan figyelni.
KULTer.hu: Rengeteg dalod készül. Hogyan oldod meg ezt manapság?
Nem tudok leülni és dalt írni, mert ez a feladatom. Dallamok folyamatosan vannak a fejemben, még most is. Tudom, ez viccesen hangozhat, de ezek szoktak egyszer csak „bekattanni”.
Folyamatosan lüktet bennem a dalkészítés utáni vágy.
Ehhez el kell vonulnom egy csendes helyre, ahol nyugodtan tudom megzenésíteni azt, ami a fejemben megszólalt. Igen nehéz ez, ha mellette minden más is ott mozog az emberben a hétköznapokból.
KULTer.hu: A hangszerelés mellett a dalszövegeket is magad írod, sőt már mások is felkértek erre. Honnan inspirálódsz?
Ami jön velem szembe napközben, akár üzenet, beszélgetés vagy egy lány pillantásának formájában, azonnal beindít a fejemben dalszövegrészleteket. Ez indulhat egyetlen szóból vagy mondatból is. Például a Pitypang című dalomon látom, hogy széles körben kedvelt lett. Ezt a konyhánkban írtam, miután beszállt az ablakon egy szál a növényről. Miért ne lehetne ilyen egyszerű dologról számot írni? – gondoltam.
Édesanyám nevetett, amikor elkészült, és mégis ez lett a lemez első és egyben legkedveltebb dala.
KULTer.hu: Mik történnek veled mostanában? Mik a terveid?
Nagyon sok koncertem volt az elmúlt két évben. Számomra meglepő, hogy inkább szólóban hívtak, nem zenekarral. Tavaly voltam két napot Berlinben a Magyar Nagykövetségen, ahova zenésztársam, Babindák István (klarinét) kísért el. Több zenekar közül válogattak be, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra.
Klipjeim folyamatosan készülnek külsős anyagi támogatással, segítséggel.
A legújabb, Jön az asszony! című számom is így készült el, amiben az autentikus, két nyelven írt roma zenét kevertem modern elemekkel. Tavaly volt pár fellépésem, de idén ezek száma lecsökkent. Próbálom mindenhova küldeni a biográfiámat. Munka és magánélet mellett nehéz minderre időt szakítani. Folyamatosan hagyok magamnak teret arra, hogy alkossak, írjak.
Terveim között van, hogy női énekessel duóban is énekeljek.
KULTer.hu: Vannak bakancslistás előadóid, koncerthelyszíneid?
Vannak, és szerencsére olyanok is akadnak, akiket „ki tudtam húzni” erről a listáról. Berlinben kétszer lehettem egy színpadon Snétberger Ferenccel. Később képviselhettem őt és a központot a Szépművészti Múzeum kupolatermében, ahol akkor díjazták is őt.
Richard Bonanak volt Pécsen koncertje, amire ő maga hívott el engem és Rózsa Bélát (gitár) előzenekarnak.
Akkor meg is jegyezte, hogy azokat a hajlításokat, amiket a hangommal csinálok, sehol máshol nem hallotta még Magyarországon. Azt javasolta, ne hagyjam abba. Ez elég lökést adott, hogy folytassam az utam.
Nagy álmom volt és a Bálnában találkozhattam is Tcha Limberger vak hegedűssel, aki a django műfaj jeles képviselője. Ekkor Palya Bea előtt is játszhattam. Aztán ott van Harcsa Veronika, akinek én nyithattam meg az udvarát a Művészetek Völgye Fesztiválon, valamint Szőke Nikoletta, akit szintén felvezethettem a fellépése előtt. Ezekre a lehetőségekre jó szívvel és büszkén tudok visszaemlékezni.
A borítófotót Markos Kristóf készítette.
