Gyorsvonat
Minden állomást felégettem magam után.
Kint koszorús csend, belül a sorompó visít,
hegyekbe vájt sebeimen gurulok.
Az első fütty búcsúmámor, a többi csak
visszhang.
Terveim szerint a következőnél mindig leszállok,
de elijeszt a felszállók után maradt űr.
Nincs vészfék,
sem végállomás.
Fehér bűn
Az éjszaka körvonalai közé szorult hangom
elkopik. Összefércelhetetlen szigetek
bolyonganak bennem.
Fehér az éjszaka, a csillagok helyén
feketelyukak, minden naprobbanás után,
ugyanabba a kozmikus magányba sűrűsödök.
Lerágott csontokat hajítok a Tejútba
visszaeső bűnözőjeként saját
törvényszerűségeimnek.
Borítófotó: NASA
Hozzászólások
A hozzászólások le lettek zárva.