Vajda Boróka versei

Gyorsvonat 

Minden állomást felégettem magam után.

Kint koszorús csend, belül a sorompó visít,
hegyekbe vájt sebeimen gurulok.
Az első fütty búcsúmámor, a többi csak
visszhang.

Terveim szerint a következőnél mindig leszállok,
de elijeszt a felszállók után maradt űr.

Nincs vészfék,
sem végállomás.

Fehér bűn 

Az éjszaka körvonalai közé szorult hangom
elkopik. Összefércelhetetlen szigetek
bolyonganak bennem.

Fehér az éjszaka, a csillagok helyén
feketelyukak, minden naprobbanás után,
ugyanabba a kozmikus magányba sűrűsödök.

Lerágott csontokat hajítok a Tejútba

visszaeső bűnözőjeként saját
törvényszerűségeimnek.

Borítófotó: NASA