A testem az akácerdőben épített táborunkban pihen, a lelkem a fákat körbelengő széllel táncol, miközben a Chill Stage idehallatszódó dallamai cáfolják a jól ismert állítást. Úgy tűnik, hogy a valósághoz mégiscsak van háttérzene. Nem is akármilyen.
A kevesebb több és jobb, sokkal
Valamikor az év során egy részletes és pontos bejegyzést olvashattunk a Samsara Festival Facebook-oldalán, miszerint a teljes szervezőgárda átalakul, és infrastruktúra, valamint szervezés szempontjából egy egészen új atmoszféra vár majd minket nyáron.
Az első és legnagyobb újdonság a fesztivál zero waste jegyében szervezése.
És ezt egészen komolyan gondolták (a részletekről kicsit később). Aztán ígéretet kaptunk, hogy sokkal kevesebb – de minőségi termékeket kínáló – árussal találkozhatunk, valamint központi menzát biztosítanak, ahol már-már baráti áron kínálnak minőségi ételeket mindenevők, vegetáriánusok és vegánok számára egyaránt.
Eszem-iszom
Intermezzo: az erdő szélén ülök a délutáni félárnyékban, és könnybe lábadt szemmel bámulok egy nagy tál vegán mákos gubára. Budapesttől közel másfél órányi autózásra, a semmi (minden) közepén elképesztően finom, vegán desszertet majszolgatok 2 eurónak megfelelő fesztiválvalutáért cserébe, miközben
szól a chill, gyönyörű emberek, és szimplán elképesztően jó… létezni. Már-már szégyellem magam.
Jó, azért nem, de majdnem. A menza tehát tökéletesen működött: legalább hatféle ételre emlékszem, plusz lehetett kapni még vagy kétféle elképesztően jól kinéző desszertet (a fent említett vegán mákos gubán kívül), a felfrissülésről pedig smoothie-k gondoskodtak. Ahogy egy fesztiválon annak rendje és módja szerint ez zajlik, az út szélén árulták portékáikat a kristályokból készült ékszerek alkotói, színes-illatos füstölők találtak gazdára, valamint a nagyon kényelmes viseletet biztosító indiai és nepáli stílusú ruhákból válogathattunk. Mindezt egészen emberi tempóban, pont annyi árussal, amennyi még kényelmesen átlátható, és minőségi kínálatot biztosít.
Frissen és üdén
Az étkezés után egy fesztiválon a másik fontos tényező a vécék, a zuhanyzók, a vizesblokkok kialakítása. Az elmúlt években nem minden alkalommal volt a helyzet magaslatán a mobilvécék megoldása, idén azonban valóra vált az ígéret, hogy kulturált, tiszta rendszer vár majd minket. Újabb bizonyíték, hogy minden és bármi megoldható, csak odafigyelés és energia kérdése: a komposztvécék mellett vízvezetékes angolvécéket építettek a fesztiválra, ráadásul annyit, hogy maximálisan kiszolgálja a fesztivált. Nem mellesleg a nyaram egyik fénypontja már ötödik éve, amikor a nyitott zuhanyzókban frissülök fel reggelenként. Elképesztő érzés a szabad ég alatt zuhanyozni, ahol csak paravánok választanak el minket egymástól.
Egészen más kontextust kap az emberi test, a meztelenség: szabadság, nyitottság, tiszta kapcsolódás,
elfelejtve a nyugati társadalom legalább kétezer éve belénk ültetett álszemérmes, bűnös, szorongásokkal teli ideáit, és elővetítve egy új civilizáció kialakulását, ahol a természettel és egymással szimbiózisban létezés alapvetésként jelenik meg.
Zero Waste
„Jó az ötlet, kíváncsian várom, hogyan oldják meg.” – gondoltam, mielőtt elkezdődött volna az egyhetes szeánsz. A bejáratnál 10 euróért vásároltunk magunknak egy vonalkóddal ellátott szemeteszsákot, amelyet, ha – akár üresen, akár tele – a fesztivál végén visszaviszünk, visszakapjuk a 10 eurót. Így oldották meg, hogy ne maradjon szemét a fesztivál területén, ami egyébként működött is. Kérték, hogy hozzunk saját evőeszközt, edényeket. A feledékenyek számára volt lehetőség műanyag, nem eldobható, hanem otthonra is használható tányér és evőeszközök vásárlására. Láthatóan rendben volt ez így,
jó látni, hogy működhet ez óriási mennyiségű hulladék termelése nélkül is.
Zenés-táncos mulatság
A forma egyértelműen pozitív irányú változása után el is érkeztünk a tartalomhoz. Ismét három színpad előtt eshettek transzba a kapcsolódni vágyók. Az Alter Stage a psytrance stílusán belül tevékenykedő DJ-k számára biztosított lehetőséget az egybegyűltek utaztatására, míg a Tilos Forestnél a kiserdő hűvösében táncoltak azok, akik az élő zenét vagy a dubos, technós, etnós, gyakorlatilag bármilyenes vonalat választották. Itt lépett fel már-már tradicionális jelleggel a Colorstar, hallhattuk az Óperentziát, de a Hang Massive is elhozott egy akusztikus performanszot, ahogy az EarthJam élő elektronikáját a délután négyes kezdés ellenére közel telt ház utazta végig teljes transzban. A fő vonzalmat számomra a Chill Stage fellépői jelentették idén. A stílust jobban ismerők számára látható volt, hogy
a szervezőknek idén nem volt célja a legnagyobb, legdrágább, legfelkapottabb neveket elhozni.
Helyette gondos válogatás után összeraktak egy szépen épülő sort, amely szombatra a tetőpontját elérő dinamikával rendelkezett. Délután inkább szállós, épülősebb zenék követték egymást, az éjszaka pedig dinamikusabb, táncolósabb ütemeket diktált.
Ahogy ültünk a naplementében a Chill Stage melletti dombon, és a csillagok kezdtek megjelenni, valami furcsa volt az elém táruló látványban.
A tűztáncosok készülődtek, gyulladtak az első tüzek, a zene biztosította a hullámzást, valami mégis szokatlan volt. A fesztivál fő színpada alig világított, eltekintve a befelé sugárzott UV fényektől, illetve a DJ emelvényének az egyébként nagyon szép megvilágításától. Maga a kifeszített építmény, a fesztivál szíve csak visszaverni volt képes néhány felé tévedt fotont, ő maga azonban sötét maradt. Tavaly írásvetítőkkel fényelték a hegyet, ezzel egészen sajátságos atmoszférát teremtve az éjszakáknak, idén valamiért ez kimaradt. Véleményem szerint óriási segítség lett volna a szervezőknek, ha több az önkéntes, a fesztiválokon mindig nagyon sok múlik az emberi erőforrásokon.
Csak ajánlani tudom a fiatal fesztiválozóknak, hogy húzzanak le egy-egy alkalmat önkéntesként:
egyrészt nagyon sokat lehet tanulni a gyakorlati élet praktikus oldaláról, másrészt hatalmas segítség és szolgálat, ráadásul természetesen a munkáért cserébe részt vehetnek a rendezvényen.
A jóga, az előadások meg a workshopok
A Samsara jóval több annál, hogy lehet enni, meg mulatni. Tűztáncosok lépnek fel minden este a tűzkörnél, a Bahia csapata biztosítja az isteni teákat a nagyon hangulatosan berendezett teaházukban. (Van vegán chai. Nem hittem el. Ráadásul elképesztően finom, frissítő, üdítő.) A Sadhana Dome előadásoknak adott helyet azok számára, akik nyitottan, új szemlélettel képesek megismerni a körülöttünk (bennünk) lévő világot. Több helyszín is lehetőséget biztosított jógára, mozgásra. Thai masszázs technikákat tanulhattunk, de kortárstáncművész is megosztotta velünk gyakorlati tudását egy workshop keretében. A Healing Hutban gyógyítók szolgáltak ősi-modern tudásukkal azoknak, akiknek testi, lelki, energetikai vagy éppen szellemi regenerálódásra volt szükségük. Egy gyönyörű és komplex kikapcsolódási formával találkozhattak azok, akik elég bátrak és nyitottak egy új, nagyon könnyen befogadható tapasztalásra.
Hangulat
Idén az akácerdőben helyeztük el a főhadiszállásunkat a barátaimmal, akikkel már ötödik éve minden évben részt veszünk az egyhetes újjáéledésen. Az új felfedezés lehetőséget biztosított a napközbeni hűsölésre, és valahogy az akácfák frissessége, az erdő közepén megnyilvánuló energiák békéje segített egy új, korábban nem tapasztalt frekvencián létezni.
Könnyedség, harmónia, és az a leírhatatlan varázslat, amit a leveleken keresztülszűrődő napfény létrehoz a fák lombkoronáján.
Ismét ezen a gyönyörű hullámhosszon létezve hagytam el idén nyaram valószínűleg utolsó fesztiválját, a menedéket, ahová megpihenni, feltöltődni, megnyugodni járok.
Samsara Fesztivál, Siófok, Töreki, 2019. augusztus 3–11.
A fotókat Benkő Vivien Cher készítette.
