Egy pont, ahol a slamek összeérnek

Két év után ismét megrendezték az Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Tábort, ahova minden műfajkedvelő ellátogathatott. Meglepően sokan voltak azok, akik nézőnek érkeztek, mivel elmondásuk szerint: „Nem kell ahhoz szövegelnem, hogy szeressem a slam poetry-t és eljöjjek ide.” A tábornak a Pécstől nem messze található Orfű adott helyet, ahol közel 130 ember gyűlt össze.

Rögtön a beköltözést követően egy open mic keretein belül adódott lehetőség hallani néhány szöveget

mindazoktól, akik úgy gondolták máris megosztanák gondolataikat. Ezt követően a Slow Village névre hallgató rapcsapat adott egy nagyszerű koncertet, amitől az éjfélig tartó buli is jobban esett mindenkinek. Egy buli, ami csak éjfélig tart? Naná, ugyanis ezután kezdetét vette az éjféli open mic, ahol közel 30 táborlakó mutatta meg szövegét. Két órán keresztül hallhattunk jobbnál jobb slameket.

Másnap reggel versfelolvasás kíséretében fogyaszthatták kávéjukat a korán kelők, majd elkezdődtek a különböző műhelyek:

versműhely, amelyet Simon Márton és Izsó Zita tartott; a slamműhely lebonyolításában Bárány Bence és Mészáros Péter segédkezett; illetve személyes kedvencem, az előadói műhely lett, amelyet Horváth Kristóf Színész Bob vezetett. A foglalkozások alatt mindenki fejleszthette tudását, ilyen módon a vers- és slamműhelyen megszerzett tapasztalatokat beépíthetjük az elkövetkezendő írásaink készítésekor, valamint az előadói foglalkozás keretein belül minden résztvevő számára lehetővé vált azonosulni egy-egy jól kiválasztott verssel, átadni magát a pillanatnak, mely a későbbiekben nagy segítséget nyújthat a szövegek előadásakor is.

Az ebédet kiheverve hallhattuk Ott Anna és Kemény István beszélgetését az Aegon Művészeti Díjról,

ahol Kemény számolt be őszintén pályafutásáról, valamint örömmel válaszolt a díjat elnyert alkotásával kapcsolatos kérdésekre. Ezt egy délutáni meditáció követte Bokor Krisztián vezetésével.

És igen, délután négykor végre elkezdődött az első két kisverseny. Az első a „Hiszi a píszi” tematikát követte, ahol harmadik helyen Németh Ádám (Bambusz), második helyen Dóka Péter, első helyen pedig Pintér Kristóf (Signo) végzett. A második verseny a „Nyelvújítás” témamegjelölést kapta, itt is megküzdöttek a képzeletbeli dobogóért, amelyre harmadik helyezéstől visszafele számolva Andics Mátyás, Kis Luca és Wawra Máté állhattak ki.

Alig, hogy véget értek a kisversenyek, kezdetét vette az első, „Ady 100” néven emlegetett nagyverseny,

aminek a különlegessége abban rejlett, hogy a résztvevőknek nem szabadott segédeszközt használni, elvileg tehát csak fejből lehetett mondani a szöveget. Ez a slam poetry eseményeken szokatlan feltétel igencsak megnehezítette a versenyzők dolgát. Minden slammelés előtt izgulunk, de ha fejből kell mondani, még nehezebb. Ez jócskán meglátszott, ugyanis a hét fellépő közül négynek menet közben rá kellett pillantani a szövegre. Így hát hiába hallhattunk jó előadásokat, a pontszámokat és ezáltal a végeredményt is jelentősen befolyásolta ez a szempont. Végül a győztesek mind szövegüket, mind pedig előadásmódjukat tekintve kétségtelenül megérdemelten léphettek a színpadra, és vehették át jutalmukat: az első Hetesi Júlia, a második Mészáros Aliz, a harmadik pedig Horváth Florencia lett.

A verseny után sem volt megállás, hiszen a nagyszínpadon Simon Márton és Boros Levente lépett fel a Csak ha nevetek című spoken word albumával.

Humorral és néhol erőteljes iróniával fűszerezve szembesítettek bennünket a mai világ problémáival.

Ezt követően a Pion & The Unicorns által adott kiváló koncertnek lehettünk szem- és fültanúi. De Kemény Zsófi számára nem sokáig tartott az élvezet. Az ő roastját hallhattuk egészen éjfélig nyúlóan, ahol Sophie Hardot és a többieket ugyanolyan erőbedobással bombázta Simon Márton, aki bossként vezette végig ezt a roastot, továbbá Munding Márton, Maier Péter, Bánóczi Bea, Baranyai Barna, Hetesi Júlia, Ferenczi Réka, Kövér András, illetve maga Kemény Zsófi is.

A roast után egy újabb éjféli open mic következett, valamint aki eddig nem találkozott vele, megismerhette a Slam ’n’ Jam műfaját,

ahol slamszöveggel, de akár verssel, rappel vagy monológgal is ki lehetett állni. Ennek varázsa az volt, hogy rövid egyeztetés után – mint például, hogy milyen tempó, milyen hangvétel követi végig a szöveget – a zenekar rögtön elkezdte megteremteni az alapzenét az egyes felolvasások alá, teljesen elvarázsolva a táborlakókat. Erőre kapva egyre több slammer állt ki, és rappelve vagy mondva előadta gondolatait. Elképesztő szövegek zárták a második estét is.

A késői fekvés ellenére ismét korán kezdődött a következő nap, hiszen újból egy versfelolvasás mellett fogytak a reggeli kávék. Miután sikerült felébredni, kezdetét vették a műhelyek, és a délutáni meditáció sem maradt el, ám előtte még

igen átfogó beszélgetést bonyolított le Ott Anna egy ma felkapott kortárs kifejezésformáról, az Insta-költészetről.

A két díszvendég, Kemény Gabriella és Simon Márton, számoltak be nekünk erről a műfajról. Tóth Réka Ágnes és Simon Márton közösen vezetik Instagramon az 5mondatok nevű profilt, ahol a címbe foglalt terjedelemnek megfelelő alkotásokat olvashatunk. Meséltek a tábor tagjainak arról is, hogy mennyire sokan elítélik ezt a kifejezésformát, így hiába jelennek meg jó művek, nem könnyű velük az élre törni.

Később újabb két kisversenyt tartottak, a „Dolgok, amikről nem beszélünk” témára írt slamek sora indult el első körben,

ahol a dobogón Békési Zoltán, Zádori Bence és jómagam osztoztunk az első helyen, a második „10 years challenge” címet viselő megmérettetés előtt, a mikrofonpróba alatt pedig Sallai Márk és Baranyai Barna humoruknak teret adva egy csodás kis koncertet adtak nekünk: Márk beatbox tudását villogtatta meg, Barna pedig énekelt. Az ezt követő versenyen harmadik helyen Mészáros Aliz, a másodikon Kovács Alex (Koala) végzett, az első helyezettnek járó jutalmat pedig Tasi Manó zsebelte be.

A várva várt nagyverseny előtt az országos slamklubok vezetőinek beszélgetését hallhattuk

a korábbiakban történt eseményekről, változásokról mind pozitív, mind negatív oldalról megközelítve a fő kérdéseket. Ezután Bárány Bence és Mészáros Péter duót alkotva adta elő a Félkövér dőlt című spoken word műsorát.

A Grand Slam-versenyen egyenes kieséssel küzdött meg két-két slammer az egyes fordulókban,

és nem pontozás döntött a továbbjutók sorsán, hanem 29 ember, kezükben egy lappal, melynek két oldala közül az egyik piros, a másik zöld, így a két produkció után valamelyik színnel jelezhette a közönség, melyik versenyzőt szeretné továbbjuttatni. A dobogó a következőképpen alakult: első helyen Gömöri Eszter, második helyen Bánóczi Bea végzett, Székely Zoárd pedig az élen. Jómagam is zsűritag voltam, így magabiztosan állíthatom, hogy nem volt könnyű dolog dönteni a versenyzők sorsáról. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy

Gömöri Eszter és Bánóczi Bea között egyetlen kártya döntött.

Az izgalmak kiheverésében nyújtott segítséget Lil Frakk, akinek a koncertjétől valósággal izzott a közönség talpa alatt a talaj. A napot az előző esték mintájára ismét Slam ’n’ Jam zárta.

Az utolsó reggelt sem indíthatta más, mint a reggeli kávé és versek, most a vajdasági csapat előadásával, majd a megszokott módon következtek a különböző műhelyek egészen ebédig. A délutáni programtárat az Aegon Művészeti Díj köré szervezett újabb beszélgetés nyitotta meg, amelyet Ott Anna vezetett, a vendég pedig ezúttal Garaczi László volt. Beszédén érezhettük a felkészültséget és az elhivatottságot a munkája iránt. Olykor már annyira lelkes volt, hogy nemcsak válaszolt, hanem kérdéseket is megfogalmazott, amivel, úgy hiszem, még érdekesebbé tette ezt az eleve családias programot.

A beszélgetés után máris jöhetett a tábor utolsó kisversenye, a „Zero waste” tematikát követve, ahol a legtöbb versenyző a mai világ szennyezettsége által okozott problémákra élezte ki szövegét. Elsőként dobogóra állhatott Baranyai Barna, majd őt követte a sorban Ragályi Ákos, végül Kis Martin. A kisverseny és nagyverseny közt mi is lehetett volna jobb alkalom az átszellemülésre, mint Békési Zoltán (Zebulon) showcase műsora?

A tábor legutolsó versenye az „Aegon Művészeti Díj”-ra koncentrált.

A program érdekessége két dologban rejlett: az első, hogy a versenyzőknek az idei Aegon-shortlist könyveiből származó idézetek egyike köré kellett felépíteni a szövegüket. A választható idézetek a következők voltak:

„Nincs egyetlen alakja. Hát éppen ez! Bízhatunk-e abban, aki szüntelenül változtatja külsejét: a Vak Remény?” (Takács Zsuzsa: Ha van lelkünk ugyan)

„A szó elszáll, és megmarad…” (Kemény István: Internet)

„Én pedig Ernst Herbeck nevezetes versét, A poézist szavaltam, Báthori Csaba barátom fordításában: A poézist az állattól tanuljuk, amelyik az erdőben van. Híres történetírók a gazellák.” (Tolnai Ottó: Szeméremékszerek)

Az itt továbbjutók nem hárman, hanem hatan voltak, akik részt vehetnek a debreceni MODEM által szervezett „PANELslam”-bajnokságon.

Habár egytől egyig jól kidolgozott, frappáns slameket hallhattunk, Király Csenge okozott igazán nagy meglepetést.

Visszahúzódó természetét meghazudtolva lépett fel a színpadra, és odamondta a magáét, amitől aztán mindenkinek leesett az álla. Akiket augusztus 3-án 18 órától újra színpadon láthatunk Debrecenben: Székely Zoárd, Molnár Péter, Király Csenge, Békési Zoltán, Pintér Kristóf és Horváth Áron.

Az esti koncert sem maradhatott el, ezúttal a Csaknekedkislány lépett a nagyszínpadra,

ám az ezután érkező vihar a stand up specialt a büfé alá száműzte, s még így is sikerült Tóth Edunak és Ceglédi Zoltánnak levarázsolni a közönséget a lábáról. Az előadás végére a vihar is meggondolta magát, és távozott Orfűről, helyet adva a Slam ’n’ Jamnek. A tábort végül könnyeikkel küszködve zárták le a szervezők, köszönetet mondtak minden résztvevőnek és különösen a segítőknek. Így mondtunk búcsút mi is a második slamtábornak.

Összmagyar Slam Poetry, Spoken Word és Irodalmi Tábor, Orfű, Panoráma Camping, 2019. július 24–27.

A fotókat Lutor Katalin készítette.