Csak térdig benne
és neked tényleg nem volt még soha
kérdezte a köveken
egyensúlyozva térdig a folyóban
nem eddig még nem
nem hazudok
mondani akart még valamit vagy kinevetni
már nyitotta a száját
de hirtelen elfordult
kérlek ne nézz ide
csukd be a szemed fordulj el
csak a kezembe kapaszkodott
így álltunk egymásnak háttal a folyóban
és én nem értettem semmit
nagyon kínos mondta
kiesett a rágó a számból
és beletapadt a hajamba
gyere segítek
leültünk a partra
ő velem szembe
én háttal a tűző napnak
és tincsenként kezdtem eltépni a haját
közben egyre jobban kipirult
ha ezt most beledobod a vízbe
kívánhatsz egyet
és negyvennyolc órán belül
vagy hamarabb teljesül
egyébként meg köszönöm
mondta és lassan közelebb hajolt az arcomhoz
várj de ugye neked nem ez volt az
kérdezte utána
de és sokkal hamarabb mint negyvennyolc
ahhoz képest egész jól csináltad
hazudta nyilván
jól tette
és az se zavart hogy később rájöttem
nem elpirult
nekem is leégett a tarkóm
csak ne kérdezte volna meg
hogy ő tetszik vagy a helyzet
akkor lehet utána a boltban
az együtt vagy külön kérdésre
nem kétfélét válaszolunk
Egyszavasok
II.
marcival
mindketten utáltuk a lágymányosi hidat
innen jött az ötlet hogy
festékkel vesszük birtokba a város testét
azt terveztük ez lesz az első
mert olyan ronda hogy azt
mindenkinek tudnia kell
nem bonyolítottuk túl
csak ennyit akartunk közölni
felfújni a híd lábára
ez egy csúnya híd
valami fekete sapit hozzál már nekem
írtam neki fél háromkor
amikor elindultam az alvó
lakótársaim mellől
a borároson találkoztunk
és onnan tovább a hév vonalán
azt mondja hogy úgy imádja ezt a
nyugalmat csendet itt a duna-parton
pláne ilyenkor ebben a kihaltságban
közben én is nagyon azon voltam hogy megéljem ezt
hogy érezzem én is szeretném
úgy tartani az arcom olyan céltudatosan neki a szélnek
de rohadtul nem megy és az se segít
hogy csak a nagymamája piacrajárósát
egy vénasszonyos siltes télisapkát hozott nekem
én lépek ki először a kamera látóterébe
ő addig a hévmegállóban vár az nem gyanús
de a müpa sarkából
más is néz
felizzó vörös pötty
az éjszakai portás cigizik
észrevesz
intek marcinak jöjjön gyorsan
álljon ide mellém
mintha csak beszélgetnénk
várjuk hogy eltűnjön
elszívta
de nem mozdul
messziről figyel minket
elindulunk amerre nem lát
megkerüljük a hídlábat
mögé bújunk
és most várunk
de nem bírjuk sokáig
öt perc múlva
marci kiles a beton mögül
még mindig ott áll
látja
tudja hogy ott vagyunk
előmászunk mintha csak tettünk
volna egy kört
és most újra a hévmegálló neonfényében
nem mozdul ő sem
néz a sötétben
csak a szemüvegén csillan vissza néha
ahogy mozgatja a fejét
a fény
új ötlet
eljátsszuk hogy meguntuk a várakozást
és inkább gyalog megyünk tovább
elhaladunk a hídláb előtt
a felétől nem lát
megkerüljük megint mögé bújunk
de most már nem merünk
nem próbálkozunk
higgye azt hogy elmentünk
még húsz percet guggolunk
a húgyszagban
nagy kék ikeás szatyorban
hozta a hatalmas stencilt
nekikészülünk
magasra akarjuk
majd én tartalak téged is meg a karton alját
széthajtogatjuk és csak akkor vesszük észre
hogy hiába az átgondolt tervezés
amikor csináltuk már kapkodtunk
ne fogjon gyanút marci nagymamája
miért tűntünk el két vágódeszkával a belső szobában
amikor rátettük sorban a nyomtatott betűket
hogy az alapján vágjuk ki sniccerrel
a sorrendet elcsesztük
YN
de ott és akkor
ez csak még jobban tetszett nekünk
fújtuk majd fényképeztük hogy
EZ EGY CSÚYNA HÍD
Borítófotó: Takács Márton
