Előkerült az igazi Hófehérkeként emlegetett Maria Sophia von Erthal bárónő rég elveszett síremléke, amelyet a dél-németországi bambergi egyházmegyei múzeumban állítottak ki.
Sophia az észak-bajorországi Lohr am Main közelében lévő Tauberbischofsheim egyik várában nőtt fel, és 1796-ban halt meg. Úgy tartják, hogy Jacob és Wilhelm Grimm róla mintázták Hófehérke alakját.
A lány élete jól ismert történet volt a 19. század elején az Egyházmegyei Múzeum igazgatója szerint.
A Grimm-testvérek hosszú ideig éltek a Lohr am Maintől mindössze 50 kilométerre lévő Hanau közelében, és előszeretettel dolgozták fel azokat a történeteket, amelyeket a környezetükben élő emberektől hallottak. Hófehérkéjük 1812-ben jelent meg.
„Vannak arra utaló jelek, noha ezeket nem tudjuk alátámasztani, hogy Sophiáról mintázták Hófehérke karakterét. Ha ma filmet készítenek egy történelmi személyről, akkor abban kitalált elemek is helyet kapnak. Én úgy vélem, hogy ebben az esetben is megvolt a történelmi alap, amelyet fikcióval egészítettek ki” – jegyezte meg Holger Kempkens igazgató.
Egy lohri történész, Karlheinz Bartels az 1980-as években számba vette Sophia életének és a Grimm-testvérek meséjének hasonlóságait.
Sophia édesapja, Philipp Christoph von Erthal nemesember volt, aki újraházasodott első felesége halála után. A lány mostohaanyja híres volt zsarnoki természetéről és arról, hogy saját gyermekeit részesített előnyben. Lohr am Main az üvegáru és a tükörgyártás egyik központja volt, és Sophia apja tulajdonolta a tükörgyárat. A helyi Spessart Museum ma is büszkén őriz egy Amour propre (önszeretet) feliratú tükröt Lohrban.
A mesében szerepel továbbá egy félelmetes erdő, a Lohr szomszédságában lévő sötét rengeteg pedig rablóktól és veszélyes vadállatoktól hemzsegett hajdanán.
Végül Hófehérke a mesében hét dombon át menekül, mire elér a bányában dolgozó törpék lakhelyére. Lohr határában van egy használaton kívüli bánya, amelyhez hét dombon át lehet eljutni.
A bányában egykor dolgoztak törpék vagy gyerekek, akik csuklyát viselve védekeztek a lehulló kövek ellen.
Az üvegkoporsót, a mérgezett almát és a herceget nem inspirálhatta Sophia. A bárónő életének nem volt kifejezetten boldog a vége: fiatalon megvakult, sosem ment férjhez és 71 évesen egy kolostorban halt meg.
Sophia síremlékét eredetileg Bamberg egy régi templomában őrizték, amelyet azonban elbontottak. A nem túl díszes, mindössze fehér csillagokkal ékített sírkövet ezután egy kórházban állították ki, amelyet Sophia egyik bátyja alapított. Amikor az 1970-es években egy új klinikát nyitottak azon a helyen, a sírkövet eltávolították, és egy helyi családhoz került, majd nyoma veszett. A sírkő a közelmúltban került elő egy bambergi házból.
A ház örököse utánanézett a sírkőnek az interneten, és amikor rájött a jelentőségére, a múzeumnak adományozta.
Kempkens szerint a sötétszürke márványból készült, ovális sírkő feliratát, amely a kereszténység nemes szívű hősnőjeként említi Sophiát, krétaréteg borította, amelyet a múzeumban gondosan eltávolítottak. A sírkő történelmi jelentőséggel bír, mivel akkoriban a nőknek csak ritkán készítettek saját sírkövet.
Forrás: MTI
